Az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem és a csomagolási hulladék csökkentése napjaink egyik legsúlyosabb környezetvédelmi dilemmája. Egy frissen közzétett nemzetközi állásfoglalás rávilágít az úgynevezett „élelmiszer- és csomagolási paradoxonra”: miközben a társadalom a műanyagok visszaszorítását követeli, a nem megfelelő csomagolás miatti idő előtti romlás sokkal súlyosabb ökológiai lábnyomot hagy maga után, mint maga a hulladék.
A fenntarthatósági törekvések kereszttüzében álló élelmiszeripar egyre nehezebb helyzetbe kerül. A fogyasztói elvárások a csomagolásmentes megoldások felé tolódnak, ugyanakkor a globális élelmiszer-pazarlás adatai azt mutatják, hogy a védelem gyengítése végzetes lehet a klímacélok szempontjából.
Súlyos számok: A pazarlás klímavédelmi ára
A tanulmányban idézett adatok szerint évente megközelítőleg 1,3 milliárd tonna élelmiszer megy kárba globálisan. Ez a mennyiség nemcsak morális és gazdasági kérdés, hanem a világ teljes üvegházhatású gázkibocsátásának 8-10 százalékáért felelős. Összehasonlításképpen: ha az élelmiszer-pazarlás egy ország lenne, Kína és az USA után a világ harmadik legnagyobb kibocsátója lenne.
Ezzel szemben a csomagolás előállítása és hulladékká válása a teljes élelmiszerlánc környezeti hatásának gyakran csak töredékét teszi ki. Számos termék esetében az élelmiszerben megtestesülő energia és erőforrás (víz, földterület, műtrágya) akár tízszerese is lehet a csomagolásénak.
A paradoxon lényege: A kevesebb néha több (kár)
A szakértők által „élelmiszer-veszteség paradoxonnak” nevezett jelenség lényege, hogy a csomagolás (különösen a műanyag) drasztikus csökkentése vagy elhagyása gyakran az eltarthatósági idő rövidüléséhez vezet. Ha egy termék megromlik, mielőtt elfogyasztanák, az összes belefektetett erőforrás kárba vész.
A korszerű csomagolás funkciói:
-
Védelem és tartósítás: Meghosszabbítja a polci élettartamot, csökkentve az áruházi és háztartási selejtet.
-
Adagolás: A kisebb kiszerelések segítik a háztartásokat, hogy ne vásároljanak felesleges mennyiséget.
-
Kommunikáció: Pontos információt ad a tárolásról és a lejárati időről, megelőzve az indokolatlan kidobást.
Új irány: A „Save Food” (Élelmiszermentő) csomagolástervezés
Az állásfoglalás sürgeti a gyártókat, hogy térjenek át a Save Food Packaging (SFP) tervezési irányelvekre. Ez a megközelítés nem csupán a hulladék minimalizálását nézi, hanem az élelmiszer és a csomagolás együttes környezeti hatását optimalizálja.
A jövő megoldásai között szerepelnek az antimikrobiális bevonatok, az okos szenzorok, amelyek jelzik a termék frissességét, valamint a visszazárható megoldások, amelyek otthoni környezetben is megőrzik a minőséget. Az ENSZ 12.3-as Fenntartható Fejlődési Célja (SDG) azt irányozza elő, hogy 2030-ra a felére kell csökkenteni a kiskereskedelmi és fogyasztói szintű élelmiszer-pazarlást – ehhez azonban a szakértők szerint nélkülözhetetlen az intelligens csomagolás.
Összegzés: Holisztikus szemléletre van szükség
A dokumentum zárókövetkeztetése szerint a „műanyag rossz, a csomagolásmentes jó” narratíva túlságosan leegyszerűsített. A valódi fenntarthatóságot egy holisztikus megközelítés jelenti, amely figyelembe veszi a teljes ellátási láncot, az életciklus-elemzéseket (LCA) és a regionális különbségeket. A cél nem a csomagolás teljes eltüntetése, hanem annak a „szimbiózisnak” a megteremtése, ahol a csomagolás környezeti lábnyoma jóval kisebb, mint az általa megmentett élelmiszer értéke.
Eredeti forrás és az állásfoglalás teljes szövege: 
UNIDO / WPO / Wageningen Position Paper: Navigating the Food Loss and Waste Paradox (PDF)
