A mobiltelefonoknak különös sorsa van. Gyakran külön életet élnek, ezért hadakozunk naponta okos modelljeikkel. Ám ez az élet egyáltalán nem hosszú, egyes statisztikák szerint mindössze két esztendő – írja a tozsdeforum.hu.
Valóban így van. Jóllehet a Samsung új top smart telefonja egy negyedéve került piacra, s nem is egy használója még mindig ismerkedik vele, egy következő fél esztendő után elkezdi unni, újabb negyedév elteltével észreveszi, hogy a munkatársánál már ott van a legújabb típus, s ekkor már arra gondol, le kellene cserélni az immár elaggott masinát.
Az emberek megverekszenek az új modellekért
Az Apple új mobilja már a hetedik generáció. S ne lepődjünk meg! Akad, aki arra készül, hogy a tavaly ősszel kihozott példányt hamarosan leváltja. Ezt a lelki állapotot jól ismerik a gyártók is. Ha nem így lenne a dolog, nem hoznának ki évről évre egy-egy új tényleg szuper, s ráadásul megannyi újdonságot is tartalmazó modellt.
Az eladási statisztikák világszerte igazolják ezt vásárlói felfogást. Az iPhone 6 debütálásának első hétvégéjén tízmillió darab készülék fogyott el. Hosszú sorok kígyóztak az üzletek előtt. Az emberek szinte megverekedtek a telefonért. Ez is abban erősíti meg rendre a gyártókat és a forgalmazókat, hogy legalább évente piacra kell dobniuk valamilyen igazán szuper készüléket.
E piaci száguldozásban rejtve marad egy sajnálatos összefüggés, nevezetesen az, hogy a készülékek cseréjével irdatlan mennyiségű hulladék jön létre. Ráadásul olyan, amelyek nem a hulladéktárolókban, vagy a szeméttelepeken végzik. Ott maradnak többnyire a fiókjainkban. Akadnak olyan számítások, hogy Európa legfejlettebb gazdáságában, Németországban, a lakosság szekrényeiben legalább 765 tonna réz lapul emiatt.
Nyolcvanötmillió mobilszemetet tárolnak a németek
Mindez egyáltalán nem meglepő. Az elmúlt esztendőben a németek százmillió készüléket hordtak össze az otthonukban. 2010-ben ez a mennyiség csupán hetvenkétmillió mobiltelefon volt. Ez derül ki Bitkom nevű IT-szövetség friss adataiból. Mennyi hulladékot tárolhatnak a németek az otthonaikban? A nemzetközi környezetvédelmi hatóság szerint az előzőekben említett jelentéshez képest többet, nyolcvanötmillió tonnát.
Érdekes az, mik is ezek a hulladékok. Az adatok szerint huszonegy tonna ezüst, két tonna arany, hétszázhatvanöt tonna réz, és még sok más anyag. Amiatt pedig, hogy ezek nem kerülnek újra felhasználásra, a telefonok gyártásához újabb mennyiségek kibányászása szükséges. Miért vannak a fiókban? Bizonyára azért, mivel a leselejtezésük lényegesen olcsóbb, mint az újrahasznosításuk.
A legnagyobb öreg készülék felvásárlók sem az újra hasznosítás végett veszik meg a telefonokat, eladják őket, többnyire fejlődő országokban. Ott azután végleg nyomuk is vész. Újra hasznosításra csupán az elavult készülékek tíz százaléka megy.
Mindezek után a kutatók szerint az elaggott telefonok felvásárlása és újra hasznosítása valójában e viszonteladói kereskedelmen keresztül lenne legegyszerűbben megoldható. Ők uralják ezt a piacot, számukra kifizetődő lehetne ez a tevékenység.
A vegyészek egyszerüsítenék az újrahasznosítást
Az is igaz, hogy a vegyészek egyelőre még dolgoznak azon, hogyan lehetne leegyszerűsíteni a mobiltelefonokban lévő fémek és ritka földfémek kinyerését. Vannak, akik olyan jogszabályokat erőltetnek, hogy a gyártók garantáljanak legalább három esztendős élettartamot a készülékeiknek. Érdekes megközelítés. Gondos ápolás mellet a mobilok bőven használhatók már most is ennyi éven át gond nélkül.
A megoldás valahol a fejekben van. Merthogy gyakran azt az eszközünket is lecseréljük szokásból, vagy éppen a divat miatt, amelyet még éveken át megfelelően használhatnánk.
A cikk eredetiben itt olvasható: http://www.tozsdeforum.hu
