Kína az elmúlt években a világ legnagyobb hulladékenergetikai (Waste-to-Energy – WtE) hálózatát építette ki, hogy felszámolja a környezetszennyező szemétlerakókat és tiszta energiát termeljen. A több mint 1000 megépült üzem azonban ma egy különös paradoxonnal küzd: az országos újrahasznosítási programok sikere és a hulladékcsökkentési törekvések miatt sok helyen egyszerűen nincs elég égethető hulladék az erőművek hatékony üzemeltetéséhez.
A kínai kormány „zéró hulladék város” (Zero Waste City) programja és a 2060-as karbonsemlegességi célkitűzés hatalmas lökést adott a hulladékégetők építésének. A stratégia célja az volt, hogy a lakossági hulladékot ne tárolják, hanem ellenőrzött körülmények között árammá és hővé alakítsák.
Rohamos növekedés: Napi egymillió tonnás kapacitás
Kína hulladékégetési szektora példátlan növekedésen ment keresztül az elmúlt öt évben. A statisztikai adatok jól mutatják a fejlesztés léptékét:
-
Üzemek száma: Az országban mára több mint 1000 modern hulladék-energetikai létesítmény üzemel.
-
Feldolgozókapacitás: Az összesített napi kapacitás elérte az egymillió tonnát, ami a világ legnagyobb ilyen jellegű infrastruktúrája.
-
Történelmi kontextus: Összehasonlításképpen, 2017-ben ez a kapacitás még alig érte el a napi 400 000 tonnát.
A paradoxon forrása: Miért fogyott el a szemét?
Bár a kapacitásbővítés sikeres volt, két párhuzamos folyamat „szeméthiányt” idézett elő a szektorban:
-
Szigorodó újrahasznosítás: A kínai nagyvárosokban (például Sanghajban és Pekingben) bevezetett kötelező hulladékválogatás miatt a magas fűtőértékű anyagok (papír, karton, bizonyos műanyagok) jelentős része már nem az égetőkbe, hanem az újrahasznosító üzemekbe kerül.
-
Környezetvédelmi célok: A „Zero Waste City” kezdeményezés keretében már több mint 100 kínai város kötelezte el magát a hulladéktermelés drasztikus csökkentése mellett.
Ennek eredményeként sok modern égetőmű jelenleg csupán a kapacitása 60-70%-án üzemel, ami gazdaságilag fenntarthatatlan a magánbefektetők és az üzemeltetők számára.
Gazdasági következmények és állami támogatások
A kihasználatlanság pénzügyi nyomás alá helyezte a szektort. Mivel az erőművek megtérülése a folyamatos üzemre és az eladott elektromos áram után járó támogatásokra épült, a szeméthiány bevételkiesést okoz.
-
Harc a hulladékért: Egyes tartományokban már „szemétháborúk” alakultak ki, ahol az üzemek versenyeznek a környező települések hulladékáért, gyakran több száz kilométerről szállítva a fűtőanyagot, ami növeli a logisztikai költségeket és a szállításból eredő károsanyag-kibocsátást.
-
Támogatási reform: A kínai kormány (NDRC) megkezdte a hulladék-energetikai támogatások fokozatos kivezetését, arra ösztönözve az üzemeket, hogy váljanak piaci alapon is életképessé.
A paradoxon epicentruma: A leginkább érintett tartományok
A kapacitásfelesleg nem egyenletesen oszlik el az országban. A legkritikusabb helyzet a fejlett, tengerparti régiókban alakult ki, ahol az infrastruktúra-fejlesztés a leggyorsabb volt, de ahol a lakossági hulladékválogatás is a leghatékonyabbá vált.
-
Kuangtung (Guangdong): Itt találhatók a világ legnagyobb égetőművei (például Sencsenben). A tartományban az égetési kapacitás már 2022-ben meghaladta a napi 100 000 tonnát, ám a szigorú újrahasznosítási kvóták miatt az üzemek átlagos kihasználtsága 70-75% alá esett 2025 végére.
-
Csiangszu (Jiangsu) és Csöcsiang (Zhejiang): Ezek a tartományok úttörők voltak a „Zéró Hulladék Város” programban. Itt a papír, műanyag és szerves hulladék oly mértékű kiválogatása történik, hogy az égetőkbe érkező maradék hulladék fűtőértéke és volumene már nem tartja fenn a gazdaságos üzemet.
-
Santung (Shandong): Ebben a tartományban jelent meg először tömegesen a „szemétháború” jelensége, ahol az üzemek egymásra licitálva próbálnak hulladékot szállítani a szomszédos régiókból, esetenként 200-300 kilométeres távolságból.
Lakossági szemétdíjak: A szubvenciók vége
Évtizedekig a kínai lakosság jelképes összeget, vagy fix átalánydíjat fizetett a szemétszállításért, mivel az állam jelentősen támogatta a WtE szektort a megújuló energia után járó betáplálási tarifákkal (feed-in tariff). A 2025–2026-os reformok azonban gyökeres változást hoztak:
-
Piacalapú árazás: A Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság (NDRC) megkezdte a közvetlen égetési támogatások kivezetését. Ennek eredményeként az üzemeltetési költségeket egyre inkább a lakosságnak kell fedeznie.
-
„Fizess, amennyit kidobsz”: Több mint 100 nagyvárosban (köztük Sanghajban és Hangcsouban) kísérleti jelleggel bevezették a mennyiségalapú díjszabást. Azok a háztartások, amelyek nem válogatják megfelelően a szemetet, vagy túllépik a meghatározott volument, 30-50%-kal magasabb alapdíjjal szembesülhetnek.
-
Díjnövekedés: A becslések szerint a lakossági szemétszállítási költségek országos szinten átlagosan 15-25%-kal emelkednek 2026 folyamán, ahogy az önkormányzatok a környezetvédelmi terheket a végfelhasználókra hárítják.
A megoldás: lerakóbányászat
A szeméthiány olyan mértékű, hogy Kína-szerte megkezdődött a régi, lezárt hulladéklerakók „megnyitása”. Az üzemeltetők markolókkal tárják fel a 10-20 éves szeméthegyeket, hogy a már félig lebomlott, de még égethető anyagokat a modern kemencékbe juttassák. Ez a folyamat nemcsak a kemencék folyamatos hőmérsékletét biztosítja, hanem segít felszabadítani a korábban elfoglalt értékes földterületeket is a városok peremén.
A jövő: Égetés helyett körforgás?
Szakértők szerint Kína válaszúthoz érkezett. Míg az égetés segített felszámolni a veszélyes lerakókat, a hosszú távú stratégia (2030-as kibocsátási csúcs és 2060-as semlegesség) az újrahasznosítást és a körforgásos gazdaságot részesíti előnyben. A jövőben az égetőművek szerepe várhatóan átalakul: a tiszta energiatermelés mellett egyre inkább a nem újrahasznosítható, maradék hulladék biztonságos ártalmatlanítására fognak fókuszálni.
Hivatalos források és hivatkozások
A kínai hulladékgazdálkodási adatok és a stratégiai tervek a Kínai Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság (NDRC), valamint az ökológiai és környezetvédelmi minisztérium hivatalos oldalain követhetőek:
-
Eredeti hírforrás: Noticias Ambientales – China faces the paradox of not having enough trash
-
Kínai Állami Tanács (English): Waste-to-energy capacity expansion and recycling goals
-
Kínai Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság (NDRC): ndrc.gov.cn
Image by anSICHThoch3 from Pixabay
