A körforgásos gazdaság technológiái akár 45 százalékkal is csökkenthetik a klímasemlegesség költségeit az alapanyagiparban. Ezt mutatja a Systemiq tanácsadó cég által a WWF Németország megbízásából készített új tanulmány. A tanulmány tíz kiválasztott technológiát vizsgált a CO2- és anyagmegtakarítási potenciál, a gazdaságosság és a méretezhetőség szempontjából – és olyan magas piaci érettségi szinttel, hogy a gyártók már ma is felhasználhatják őket az energiaintenzív iparban. Jelenleg azonban ezeket a technológiákat még nem alkalmazzák kellő mértékben.
„Az acél, a vegyipar és a cementipar az ipar CO2-kibocsátásának körülbelül háromnegyedét okozza, ezért ezekre a szektorokra különösen nagy figyelmet fordítanak, amikor a szektor dekarbonizálásáról van szó. A fosszilis energiahordozókról a megújuló energiákra való átállás a leghatékonyabb eszköz a klímasemleges ipar megvalósításához. Tanulmányunk azt mutatja, hogy ha a körforgásos gazdaságot és a CO2-kibocsátás csökkentését következetesen együtt gondoljuk, akkor mindenki nyer: a klíma, az erőforrásaink és a vállalatok is” – mondja Viviane Raddatz, a WWF Németország klímapolitikai vezetője.
Ha kevesebb anyagot kell felhasználni, vagy azokat részben más anyagokkal lehet helyettesíteni, az hozzájárul az iparág rugalmasságához, mivel az instabil ellátási láncok és a nyersanyagárak ingadozása kevésbé lesznek relevánsak. Ha a bemutatott technológiákat következetesen alkalmaznák az alapanyagiparban, az energiafüggőség akár 20 százalékkal is csökkenhetne. A körforgásos gazdaság technológiáinak fejlesztésével Németország emellett növelheti nemzetközi versenyképességét és új exportpiacokat teremthet.
„A fenntartható iparágat szolgáló innovációknak a vállalatok és az állam alapvető érdekeit kell szolgálniuk. A klíma- és erőforrás-védelem aktívan hozzájárul e szektor stabilizálásához és függetlenségéhez, és jelentős költségmegtakarítást jelenthet a vállalatok számára” – mondja Raddatz.
Ilyen példa az építőiparban a kész elemek használata, mivel a moduláris építkezés betonmegtakarítást jelent. A moduláris építkezés és az intelligens tervezés segítségével akár 35 százalékkal is csökkenthető a kibocsátás. A lézerek képesek megtalálni és eltávolítani a vasfémhulladékból a rézmaradványokat, ami javítja a minőséget. Így a mai acélszükséglet több mint 70 százaléka újrahasznosított acélból fedezhető. A digitális nyomon követés segít a csomagolások visszakeresésében, így azok ritkábban kerülnek a szemétbe. Általánosságban elmondható, hogy az újrahasznosítási modellek 2050-ig 12-20 százalékkal csökkenthetik a globális vegyi anyagok iránti keresletet a legfontosabb műanyag értékláncokban – különösen a csomagolások, de a textilipar és az autóipar területén is.
Ágazatokon átívelően ajánlott az úgynevezett „digitális ikrek” fokozott használata, ez a folyamatok, tárgyak stb. digitális modellezését jelenti azok tesztelése és optimalizálása céljából. Ezek legalább 20 százalékos energia- és anyagmegtakarítást tesznek lehetővé.
A jelentés egyértelműen rámutat arra is, hogy minden technológia saját követelményeket, akadályokat és kihívásokat jelent a megvalósítás során. Ezért bizonyos technológiák célzott támogatására van szükség. „Ahhoz, hogy Európa versenyképes maradjon, most olyan technológiákba kell befektetnünk, amelyek hozzájárulnak a klímavédelemhez és a körforgásos gazdasághoz” – mondja Raddatz. Ezenkívül szükség van többek között egy irányító hatással bíró CO2 díjra és a klímavédelemre és a körforgásos gazdaságra összpontosító közbeszerzésre, amely ösztönzőket teremt a átalakuláshoz.
A teljes elemzés német nyelven itt található.
Forrás: WWF Deutschland
