A körforgásos gazdaságnak a munkavállalókat is szolgálnia kell, nem csak az erőforrásokat

Brüsszel 2030-ra meg kívánja duplázni az újrahasznosítás arányát, azonban a puszta erőforrás-hatékonysági célok önmagukban nem képesek egy igazságosabb és ellenállóbb európai gazdaságot felépíteni. Judith Kirton-Darling, Philippe Pochet és Laurent Standaert legújabb átfogó elemzésükben rámutatnak: a körforgásos gazdaságra való átállás társadalmi hatásait, valamint a szociális szempontokat nem szabad utólagos gondolatként kezelni. Az európai döntéshozóknak el kell dönteniük, hogy egy kizárólag a nyersanyagokra és az elméleti hatékonyságra fókuszáló rendszert építenek, vagy a minőségi munkahelyeket, a munkavállalói jogokat és a tisztességes béreket helyezik a körforgásos értékláncok középpontjába.

Megtorpant Haladás és a Körforgásos Gazdaság Jelenlegi Helyzete

A körforgásos gazdaság fontosságát ma már egyetlen szakértő vagy döntéshozó sem vitatja. A szűkülő erőforrások, a kritikus ásványi anyagok globális hiánya, az Európai Unió stratégiai autonómiája iránti törekvés, a szénlábnyom jelentős csökkentése és a tudatosabb fogyasztási modellek mind nyomós érvek a váltás mellett. Ennek ellenére a probléma az, hogy ez a széles körű egyetértés eddig nem fordult át egy ambiciózusabb, gyakorlati megközelítésbe.

A kérdés ma már egyáltalán nem az, hogy Európának kell-e törekednie a körforgásosságra, hanem sokkal inkább az, hogy milyen típusú körforgásos gazdaságot kíván a gyakorlatban felépíteni: egy kizárólag az erőforrás-hatékonyság által vezérelt rendszert, vagy egy olyat, amely egyidejűleg erősíti az ipari ellenálló képességet, elősegíti a minőségi munkahelyek teremtését, és garantálja a társadalmi igazságosságot.

Történelmileg vizsgálva az Európai Unió tagállamai meglehetősen egyenlőtlenül hajtották végre a körforgásos gazdaságra vonatkozó politikákat, amelyek így jócskán elmaradtak Európa átfogó klímavédelmi, ipari és szociális ambícióitól. Ezt a megtorpanást a statisztikai adatok is jól tükrözik: 2024-ben az újrahasznosított anyagok az EU teljes anyagfelhasználásának mindössze 12,2 százalékát tették ki, amely csupán statisztikai hibahatáron belüli, elhanyagolható növekedést mutat a 2010-es bázisév adataihoz képest.

Ennek a negatív tendenciának a megfordítása érdekében az Európai Bizottság jelenleg egy új Körforgásos Gazdasági Törvény (Circular Economy Act) előkészítésén dolgozik, amely a tervek szerint 2026 őszén lép nyilvánosság elé. Az új szabályozás célja egy ténylegesen működő egységes belső piac létrehozása az újrahasznosított anyagok számára, valamint az unió jelenlegi körforgásos rátájának 24 százalékra történő drasztikus megduplázása 2030-ig.

A klímaválság miatt megkövetelt változás gyors ütemét tekintve ennek a kezdeményezésnek jócskán túl kell mutatnia a tradicionális újrahasznosításon, és radikálisan kezelnie kell azokat a mélyen gyökerező strukturális akadályokat, amelyek egészen idáig korlátozták az előrelépést. A körforgásos átmenetnek ezáltal egy integrált ipari, környezetvédelmi és szociális stratégiává kell válnia.

Válaszút Előtt Európa: Technikai Hatékonyság Vagy Rendszerszintű Átalakulás?

Az európai döntéshozók komoly politikai és gazdasági választás előtt állnak. Dönthetnek úgy, hogy egy olyan pragmatikus körforgásos gazdaságot követnek, amely csupán egy kis kiegészítése a domináns, profitvezérelt gazdasági modellnek, és kizárólag az erőforrás-hatékonyságra, illetve a piacorientált megoldásokra fókuszál.

A másik, nehezebb, de célravezetőbb út egy teljesen eltérő, új társadalom transzformatív jövőképének felkarolása, ahol a körforgásosság egy sokkal szélesebb ipari és társadalmi átalakulás szerves részeként jelenik meg. Míg az érdekelt felek zöme a termelést, a fogyasztási szokásokat és a teljes ellátási láncokat átalakító, rendszerszintű változásokat sürget, az uniós fókusz sok esetben továbbra is a meglévő lineáris modell felszínes, technikai adaptációin marad.

Ezeket az elengedhetetlen ipari változásokat sokszor látszólag gátolja a körforgásos ágazatok, a szövevényes jogszabályi keretek és az új üzleti modellek összetettsége. Jogosan merülhet fel a kérdés: mi a közös a megosztáson alapuló gazdaság olyan digitális startupjaiban, mint a BlaBlaCar, az alulról szerveződő újrahasználati és javítási szövetkezetekben, a környezettudatos tervezési (eco-design) szabványokat finomhangoló mérnökökben, a helyi hulladékgazdálkodást irányító önkormányzati hatóságokban, vagy éppen a fémhulladékból alacsony szén-dioxid-kibocsátású acélt gyártó nehézipari vállalatokban?

Első pillantásra meglehetősen kevés a közös pont. Jelentős különbségeik ellenére azonban a siker elérése érdekében mindannyiuknak szigorúan ugyanazokkal a makrogazdasági kihívásokkal kell szembenézniük: stabil, minőségi munkahelyekre, válságálló és rugalmas ipari ökoszisztémákra, az értéklánc mentén történő igazságos elosztásra, valamint hosszú távú gazdasági fenntarthatóságra van szükségük a működéshez.

A Munkavállalók Helyzete és a Minőségi Munkahelyek Szerepe

Az elemzés szerzői kiemelik, hogy az egységes piac jövőjéről és reformjáról szóló vitákban a munkahelyek minőségének, a munkavállalói jogoknak és a szociális feltételeknek központi, nem pedig marginális szerepet kell játszaniuk. A mindenkori legalacsonyabb árak és a spórolás hajszolása helyett a piaci versenyt a munkahelyek, a megtermelt áruk és a polgárok életminősége felé kell terelni. Ehhez a paradigmaváltáshoz transzparens adatokra és azonnali cselekvésre van szükség a foglalkoztatás, a munkakörülmények, a munkahelyi egészség és biztonság, valamint a tisztességes bérek terén.

Pontosan vizsgálni kell, hogy a nők miként érintettek a körforgásos gazdaságba való átmenetben, milyen új típusú foglalkoztatási formák jönnek létre a folyamat során, milyen modern készségekre lesz a jövőben szükség, és a vállalatok hogyan támogatják a munkavállalókat ebben az átalakulásban.

A körforgásos átállást az egyetemes gazdasági és ökoszociális átmenet megkerülhetetlen részeként kell kezelni. A kortárs iparpolitika és annak geopolitikai nyomáspontjai – mint például a kritikus nyersanyagok és az energia stabil ellátása – sokszor teljesen hiányoznak a körforgásos gazdaságról szóló vitákból. Ugyanez az elszigeteltség vonatkozik az igazságos átmenet (just transition) elveire is: ezeknek szerves részévé kell válniuk a körforgásos gazdaságra vonatkozó politikai döntéseknek, érdemi, folyamatos szociális párbeszédet fenntartva a munkavállalókkal és érdekképviseleti szerveikkel.

Ez a gyakorlatban magában foglalja a gazdasági változások tudatos előrejelzését, annak biztosítását, hogy egyetlen régió vagy dolgozó se maradjon le, továbbá az átképzési és szakmai továbbképzési mechanizmusok beépítését. A tranzíció alatt mindvégig szavatolni kell a jövedelembiztonságot. Végső soron egy valódi transzformatív modell csak akkor lehet működőképes, ha az a körforgásos gazdaság minden pontján garantálja a magas színvonalú foglalkoztatást.

Nemzetközi Kereskedelem és Szociális Szabványok az Értékláncokban

Az elemzés szerint jóval nagyobb koherenciára van szükség az EU belső körforgásos célkitűzései és a globális nemzetközi kereskedelem szabályai között. Szigorúbb, számon kérhetőbb keretrendszerek kellenek a hulladék és a másodlagos nyersanyagok áramlására, hogy megbízhatóan megakadályozzák a környezeti dömpinget.

Emellett biztosítani kell a stratégiai fontosságú erőforrásokhoz való akadálytalan hozzáférést úgy, hogy közben az Európán belüli és kívüli munkavállalók tisztességes feltételei is garantálva legyenek. A gyakorlati megvalósítás irányába tett fontos lépésként az EU 2025-ben megkezdte a vashulladék-export szigorú figyelemmel kísérését az értékes erőforrások kontinensen tartása céljából. Ezt a hasznos és jól működő megközelítést a szakértők szerint más, kulcsfontosságú újrahasznosítható anyagokra is ki kellene terjeszteni.

Az uniós szabályozóknak nem csak a termékek fizikai és kémiai paramétereire kell fókuszálniuk, hanem gondoskodniuk kell arról is, hogy az iparosodott rendszerekben a társadalmi szempontokat is érvényesítsék. Az Európai Bizottságnak az ütemterv szerint 2028 júniusáig meg kell vizsgálnia a fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló rendelet (ESPR) szociális fenntarthatósági követelményekkel való kiegészítésének lehetséges és kívánatos előnyeit.

A jogszabály következő hivatalos felülvizsgálata során – sőt, a szerzők szerint ideális esetben minél hamarabb – a minőségi munkahelyekre, a konkrét készségigényekre, a dolgozói egészségre és biztonságra, valamint az érték igazságos elosztására vonatkozó megfontolásokat integrálni kell a fenntartható termékekkel szemben támasztott kötelező követelményrendszerbe.

A Rendszer Finanszírozása és az Új Törvény Politikai Jelentősége

A zöld átállás soha nem lehet sikeres, ha nem lesz megfelelően és kiszámíthatóan finanszírozva. Ez különösen igaz azokban a sérülékeny ágazatokban, amelyek közvetlen társadalmi járulékos hasznokat biztosítanak a közösség számára. Az egyik legkézenfekvőbb példa az újrahasználati és javítási szektor: ezek a szereplők rengeteget segítenek a munkaerőpiactól távol álló, tartósan munkanélküli személyek integrálásában, ám működésük során sokszor igen jelentős pénzügyi és piaci nyomás alatt állnak.

Erős és transzparens állami, valamint magánberuházási keretekre van szükség, hogy hatékonyan megvédjék ezeket az érzékeny szektorokat a tisztességtelen nemzetközi versenytől. Az állami támogatásoknak azonban feltételekkel kell járniuk: a beruházásokhoz egyértelmű szociális feltételrendszert kell rendelni. Csak így garantálható, hogy a közpénzek valóban minőségi munkahelyeket teremtsenek, támogassák a kollektív tárgyalásokat, a munkavállalói jogok tiszteletben tartását, valamint a biztonságos munkakörülményeket a teljes körforgásos gazdaságban.

Az átállás egy európai körforgásos gazdaságra csak abban az esetben fog sikerülni, és csak akkor nyeri el a társadalom valós támogatását, ha az emberek számára is kézzelfogható, pozitív eredményeket hoz a mindennapokban. A pusztán mérnöki, technikai megoldások és hatékonysági kvóták helyett célzott, folyamatos beruházásokra, erős és betartatott szociális feltételekre, valamint az igazságos átmenet elveinek maradéktalan és teljes körű integrációjára van szükség.

A munkahelyi demokrácia megerősítése, a dolgozók érdemi bevonása az ipari folyamatok alakításába nem megkerülhető opció. A hamarosan életbe lépő Körforgásos Gazdasági Törvény (Circular Economy Act) a szerzők szerint egy elengedhetetlen és vissza nem térő lehetőség arra, hogy az EU végre az európai ipari és társadalmi modell valódi, emberközpontú szívébe helyezze a körforgásosság eszméjét.

🔗 Hivatalos források és hivatkozások: 👉 

• Az elemzés eredeti forrása (Social Europe): Europe’s Circular Economy Must Be Built for Workers, Not Just Resources

• Hivatalos uniós háttér (Európai Bizottság): Körforgásos Gazdasági Cselekvési Terv (Circular Economy Action Plan)

• Fotó: Ann H