Körforgásos közbeszerzés: 17 uniós kutatási projekt tanulsága a Körforgásos Gazdaság Törvény előtt

A körforgásos közbeszerzés az elmúlt években csendben átalakult: már nem egy zöld beszerzési trükk a haladó városok kelléktárában, hanem az európai másodnyersanyag-piac egyik legfontosabb piacteremtő eszköze. Az Európai Bizottság Kutatási és Innovációs Főigazgatósága (DG RTD) 2026 júliusában lezárt független szakértői jelentése 17 Horizont 2020 és Horizont Európa projektet vizsgált meg, hogy megállapítsa: melyik megoldás elég kiforrott ahhoz, hogy bekerüljön a készülő Körforgásos Gazdaság Törvénybe (Circular Economy Act, CEA). A tanulmány legfontosabb üzenete egy mondatban összefoglalható: a probléma többé nem a megoldások hiánya, hanem az, hogy nem épülnek be a hétköznapi döntési rutinba.

Mit vizsgált az Európai Bizottság szakértői jelentése?

A jelentés öt beavatkozási területet elemez öt külön részdokumentumban, mindegyiket egy-egy szakértő gondozásában. Ez az öt terület a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) továbbfejlesztése, az elektromos és elektronikai hulladék (WEEE) kritikus nyersanyagainak visszanyerése, az újrahasznosított és biobázisú anyagtartalom növelése, a transznacionális és regionális kezdeményezések (ipari szimbiózis), valamint a közbeszerzés. A most bemutatott rész ez utóbbira fókuszál.

A logika világos: míg az EPR a kínálati oldalt tolja, a közbeszerzés a keresleti oldalról húzza magával a piacot. Az európai közintézmények vásárlóereje a jelentés szerint az EU GDP-jének körülbelül 14 százalékát teszi ki. Ez az a nagyságrend, amely elegendő alapterhelést tud biztosítani ahhoz, hogy egy fejlett újrahasznosító üzem vagy egy biobázisú gyártósor beruházása bankolható legyen. A CEA kimondott célja pedig ambiciózus: az uniós körforgásos anyaghasználati arány (CMUR) megduplázása a mai kb. 12 százalékról 24 százalékra 2030-ig.

A kiindulási helyzet ehhez képest szerény. Az Európai Beruházási Bank egyik friss elemzése szerint az uniós értékhatár feletti tendereknek kevesebb mint 6 százaléka tartalmaz körforgásos szempontot, az innovatív közbeszerzés pedig számos tagállamban a szerződések kevesebb mint 1 százalékát adja.

A körforgásos közbeszerzés mint piacformáló eszköz, nem beszerzési adminisztráció

A jelentés egyik legerősebb állítása, hogy a körforgásos közbeszerzés nem egy tenderdokumentum mellékleteként értelmezhető, hanem egy szélesebb piaci architektúra része. Akkor működik, ha mellette ott van a projektfejlesztési támogatás, a finanszírozási felkészültség, a területi koordináció, az adatstandardizálás és a hitelesíthető ellenőrzés. Egyedül, önmagában alig mozdít.

Jogi értelemben a keret régóta adott. A 2014/24/EU, a 2014/25/EU és a 2014/23/EU irányelv lehetővé teszi, hogy a szerződéseket ne a legalacsonyabb áron, hanem az összességében legelőnyösebb ajánlat (MEAT) alapján ítéljék meg, a 2014/24/EU irányelv 68. cikke pedig kifejezetten megnyitja az utat az életciklusköltség-számítás (LCC) előtt. A gond nem a felhatalmazás hiánya, hanem hogy a beszerzők nem tudják, nem merik vagy nem érnek rá használni.

A vizsgált 17 projektet a szerzők három stratégiai csoportba rendezték.

Első csoport: életciklus-szemlélet és digitális infrastruktúra

Ide hat projekt tartozik, többségük az építőiparból. Ezek nem technológiát fejlesztettek, hanem használható döntéstámogató eszközöket.

A CINDERELA egy egységes, PEF-módszertanhoz illesztett „fenntarthatósági lábnyom” adatlapot alkotott, amely egy oldalon összefoglalja a másodnyersanyag alapú építőanyagok LCA-, LCC- és társadalmi LCA-eredményeit. Ennek az a gyakorlati előnye, hogy a modellezés terhét az ajánlattevőre helyezi, miközben az értékelés kezelhető marad az ajánlatkérőnek. A projekt zöld közbeszerzési kritériumjavaslatai közé bekerült a minimális újrahasznosított anyagtartalom, a veszélyes anyagok tanúsítványokkal vagy EPD-kel való kizárása, valamint a bontás előtti terv és az életciklus végi visszanyerési célok kötelezővé tétele.

A CityLoops ennél is egyszerűbb utat választott: egy táblázatalapú életciklus-CO₂e-kalkulátort adott az önkormányzatok kezébe bontási és felújítási projektekre, beton, kitermelt föld és építési-bontási hulladék összehasonlítására. A számítás eredménye közvetlenül beépíthető a tenderbe: az ajánlatkérő benchmarkot ír elő, az ajánlattevő dokumentálja a várható kibocsátást, és az alacsonyabb életciklus-emisszió súlyozott értékelési szempont lesz. A projekt kézikönyv-sorozata a biohulladék és az építési beszerzések körforgásos szempontjait illeszti a szokásos, jogilag biztonságos eljárásrendbe.

A RECONSTRUCT és a CIRC-BOOST a digitális irányba lépett tovább: BIM-alapú digitális ikrekbe építették az életciklus-elemzést, anyagútleveleket és nyomonkövetési modulokat kapcsoltak hozzá, így a beépített szén-dioxid, a körforgásos betontartalom és a visszanyerési arány mérhető, teljesítményalapú műszaki követelménnyé válik.

Az építőiparon túl a WORM biobázisú termékek összehasonlító életciklus-elemzését készítette el humanitárius beszerzésekre, és egy nyílt katalógusban 41 biobázisú terméket rendszerezett öt kiemelt termékcsoportban. Az XPRESS pedig tíz ország 27 esettanulmányából dolgozott ki módszertant arra, hogyan lehet az LCC-t már a tenderkiírás megfogalmazásakor beépíteni a megújulóenergia-rendszerek beszerzésébe.

Második csoport: innovációs beszerzés és keresletteremtés

A második hat projekt azt a kérdést feszegeti, mit tegyen egy közintézmény, ha a keresett megoldás még nem létezik a piacon. Az eszköztár adott: kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés (PCP), innovatív megoldások közbeszerzése (PPI), innovációs partnerség, versenypárbeszéd és előzetes piaci konzultáció (PMC).

A PROCEDIN jogi útiterveket, piaci konzultációs módszertant és döntéstámogató keretet dolgozott ki városok számára, valamint létrehozta az Innovation Procurement Task Force nevű hálózatot a tapasztalatok továbbadására. Az ECLIPSE ezt kézikönyvvé, oktatási modulokká és kockázatalapú értékelési rendszerré fordította, sőt egy digitális piactérrel is kiegészíti: az EuroQuity platformon vevők, startupok és befektetők találkozhatnak, mesterséges intelligenciával támogatott illesztéssel.

A leggyakorlatibb példát a CLIMABOROUGH adja. A projekt öt egyenlő értékű részre osztott felhívást írt ki, városonként két innovációs partnerségi szerződéssel, és a fejlesztést, a tárgyalást és a telepítést egyetlen MEAT-alapú eljárásban fűzte össze. A grenoble-i rész például koordinált újrahasználati piacteret keresett informatikai eszközökre – azért, mert a francia szabályozás előírja az önkormányzatoknak, hogy IT-beszerzéseik legalább 20 százaléka használt eszközből származzon, a kínálat viszont még nincs erre felkészülve. A városok 2025 januárjában előzetes piaci konzultációkat tartottak, majd kilenc hónapos, valós városi környezetben zajló „sandbox” szakaszban tesztelték a nyertes megoldásokat.

Az egészségügyben három, 2025-ben indult projekt – a THERESA, a REHEAL és a suHCO – kifejezetten PCP-alapon dolgozik: kórházi szennyvízkezelésen, körforgásos ellátási láncok digitális eszközein és egy mesterséges intelligenciával támogatott fenntarthatósági tervezőplatformon. Ezek még a kutatási és validálási fázisban vannak, eredményeikről néhány év múlva lesz érdemi mit mondani.

Harmadik csoport: pénzügyi és irányítási előfeltételek

Az utolsó öt projekt a hátteret rakja rendbe. A HOOP projektfejlesztési támogatási modellel, biokörforgásos címkével, projektérettségi keretrendszerrel és értékelési módszerrel segíti a városokat abban, hogy körforgásos biogazdasági projektjeik befektethetővé váljanak. A DEFINITE-CCRI „Deal Engine”-je műszaki, pénzügyi és körforgásos szakértelmet fűz össze, hogy a projektek megfeleljenek az uniós taxonómia kritériumainak, és elérjék a magánforrásokat.

A FRONTSH1P CircuPuncture-modellje területi irányítási keretként pozicionálja a beszerzést, monitoringindikátorokkal és környezeti-szociális klauzulák együttes használatával. A TREASoURcE közösségi beszerzést próbált ki akkumulátoros energiatároló rendszerekre – harmonizált műszaki specifikációval és összevont kereslettel –, és „recept”-füzetet készít a biobázisú kritériumok megfogalmazásához. A 3-CO pedig az uniós címkézési és tanúsítási rendszereket elemezte, hogy az ajánlatkérők meg tudják különböztetni a hitelesíthető tanúsítványokat a marketingcélú állításoktól.

Ahol elakad: a valódi szűk keresztmetszetek

A jelentés nem szépít. A megoldások jelentős része pilot szinten maradt, és sikerük gyakran projekthez kötött szakértelmen vagy dedikált támogatáson nyugszik – vagyis nem reprodukálható a közszféra egészében.

A visszatérő korlátok:

• Hiányzó életciklus-ismeret az ajánlatkérőknél, széttöredezett felelősségi körökkel.
• Rövid távú költségvetési logika: az egyéves büdzsé és a számviteli gyakorlat az azonnali megtakarítást jutalmazza, nem az életciklusértéket.
• Jogi bizonytalanság: a hulladékstátusz és a hulladékstátusz megszűnésének (EoW) kritériumainak eltérő nemzeti értelmezése, valamint a „szerződés tárgyához való kapcsolódás” követelményének kétértelműsége óvatosságra ösztönöz.
• Adathiány és inkompatibilitás: harmonizált, kötelező fenntarthatósági adatformátumok nélkül minden értékelés drága és pertámadható.
• Kapacitáskorlát: a kisebb önkormányzatoknak és egészségügyi intézményeknek egyszerűen nincs emberük egy PCP-eljárás vagy egy BIM-alapú értékelés levezetésére.
• Töredezett kereslet: egyszeri, elszigetelt körforgásos tenderek nem stabilizálják a másodnyersanyag-piacot.

Öt javaslat a jogszabály előkészítőinek

A szerzők tudatos sorrendben állították össze a javaslataikat: az alapvető átalakítási eszközzel kezdenek, majd az ahhoz szükséges kapacitást, végül a piaci léptéknövelést adják hozzá.

1. Az életciklus-alapú és körforgásos beszerzés intézményesítése a nagy hatású szektorokban: minimális újrahasznosított anyagtartalmi küszöbök, ahol az arányos és piacilag reális; az LCC alapértelmezett költségmódszerré tétele; harmonizált LCA/LCC jelentési sablonok; a szempontok beépítése a nemzeti beszerzési eszköztárakba és az e-beszerzési rendszerekbe; a BIM-környezetek és a digitális termékútlevelek összekapcsolása.
2. Az intézményi kapacitás és irányítás erősítése: a téma beépítése a nemzeti beszerzési stratégiákba monitoringindikátorokkal, állandó nemzeti kompetenciaközpontok, osztályok közötti együttműködés, strukturált képzés és életciklus-alapú költségvetési szemlélet.
3. Az innovációs beszerzés normalizálása: egyszerűsített, uniós szinten standardizált PCP/PPI-sablonok, világos piaci konzultációs protokollok, mérföldkőalapú finanszírozás, technikai segítségnyújtás a kisebb ajánlatkérőknek és innovációs beszerzési sandboxok.
4. A kkv-k és innovatív szállítók bevonása: kkv-arányos sablonok, részekre bontás, funkcionális specifikációk, rutinszerű előzetes piaci konzultáció és szakaszolt szerződési modellek.
5. A kereslet aggregálása: uniós támogatású közös körforgásos beszerzési eszköz (Joint CPP Facility), harmonizált műszaki specifikációk és mintamegállapodások, határon átnyúló keresletösszevonás – akár integrált ellátási láncú, nem uniós szomszédországok részvételével.

Érdemes figyelni arra is, hogy az uniós közbeszerzési keretrendszer 2026-os felülvizsgálata és a Tiszta Ipari Megállapodás keretében javasolt Industrial Accelerator Act tovább alakíthatja a képet.

Mit jelent ez a magyar önkormányzatoknak és közszolgáltatóknak?

A jelentés uniós szintű, de a következtetései kellemetlenül ismerősek annak, aki magyar önkormányzati vagy közszolgáltatói beszerzést látott belülről. Az egyéves költségvetés, a legalacsonyabb ár biztonsága, a jogorvoslattól való félelem és a néhány fős beszerzési apparátus pontosan azok a tényezők, amelyeket a szakértők a legfőbb fékként azonosítottak.

Amit ebből viszont már ma is ki lehet emelni és használni:

• A CityLoops táblázatos kalkulátora és kézikönyvei kifejezetten kis csapatokra készültek – bontási és felújítási projektnél reális belépési pont.
• A CINDERELA-féle megközelítés, amely a modellezést az ajánlattevőre bízza, jelentősen csökkenti az ajánlatkérő terhét.
• Az előzetes piaci konzultáció a legjobb ár-érték arányú lépés: nem kerül szinte semmibe, és megelőzi a teljesíthetetlen vagy éppen túl szerény kiírásokat.
• A közös beszerzés több szomszédos önkormányzat vagy társulás között olyan eszközkategóriákban, ahol egyedül egyikük sem képvisel érdemi piaci súlyt.

Összegzés

A 17 projekt együttes tanulsága nem technológiai, hanem szervezeti. Európának megvannak a kipróbált eszközei: sablonok, kalkulátorok, digitális ikrek, katalógusok, beszerzési útitervek és finanszírozási modellek. A körforgásos közbeszerzés következő szakaszának kérdése az, hogy ezek bekerülnek-e a nemzeti eljárásrendekbe, e-beszerzési rendszerekbe és belső szabályzatokba – vagy továbbra is az élenjárók magánügye maradnak. A Körforgásos Gazdaság Törvény ott adhatja a legnagyobb hozzáadott értéket, ahol az élenjárók opcionális gyakorlatából kiszámítható, rendszerszintű piaci erő lesz.

Gyakori kérdések a körforgásos közbeszerzésről

Mit jelent a körforgásos közbeszerzés?

A körforgásos közbeszerzés olyan közintézményi vásárlás, amely a körforgásos gazdaság céljait építi be a beszerzési eljárásba: újrahasznosított vagy másodnyersanyag-tartalmat, újrahasználatot, javíthatóságot, életciklusköltséget és életciklus végi visszanyerést. Szűkebb és célzottabb megközelítés, mint az általános zöld közbeszerzés, amely a környezeti célok teljes körét fedi.

Miért fontos a közbeszerzés a körforgásos gazdaság szempontjából?

Az európai közintézmények vásárlóereje a jelentés szerint az EU GDP-jének körülbelül 14 százalékát adja. Ez a méret akkora kiszámítható keresletet jelenthet, amely csökkenti az újrahasznosító és biobázisú gyártókapacitások beruházási kockázatát. A közbeszerzés így keresleti oldalról húzza a piacot, míg a gyártói felelősség a kínálati oldalt tolja.

Mennyire elterjedt ma a körforgásos közbeszerzés az EU-ban?

Egyelőre szerényen. Az Európai Beruházási Bank elemzése szerint az uniós értékhatár feletti tendereknek kevesebb mint 6 százaléka tartalmaz körforgásos szempontot, az innovatív közbeszerzés pedig több tagállamban a szerződések kevesebb mint 1 százalékát adja. A jogi keret adott, a gyakorlati alkalmazás viszont elmarad tőle.

Mi a fő akadálya a körforgásos közbeszerzés elterjedésének?

A szakértői jelentés szerint nem a technológia. A legfőbb korlátok az ajánlatkérők hiányos életciklus-ismerete, a szétaprózott felelősségi körök, az egyéves költségvetési logika, a hulladékstátusz eltérő nemzeti értelmezése, a nem összeegyeztethető fenntarthatósági adatok, valamint a kisebb szervezetek kapacitáshiánya.

Milyen eszközöket lehet ma azonnal használni?

A CityLoops táblázatalapú életciklus-CO₂e-kalkulátora és kézikönyvei kis csapatokra készültek, bontási és felújítási projektekhez. A CINDERELA fenntarthatósági lábnyom adatlapja az ajánlattevőre helyezi a modellezés terhét. Az előzetes piaci konzultáció szinte költségmentes, és megelőzi a teljesíthetetlen kiírásokat. A közös beszerzés pedig piaci súlyt ad kis szervezeteknek.

Mit tervez a Körforgásos Gazdaság Törvény ezen a téren?

A jelentés öt javaslatcsomagot rangsorol: az életciklus-alapú beszerzés intézményesítését minimális újrahasznosított anyagtartalmi küszöbökkel, az intézményi kapacitás és irányítás erősítését, az innovációs beszerzés egyszerűsítését, a kkv-k bevonását, végül a kereslet aggregálását egy uniós támogatású közös beszerzési eszköz révén.

 Hivatalos források és hivatkozások: 

Európai Bizottság, Kutatási és Innovációs Főigazgatóság: Research & Innovation projects supporting the Circular Economy Act – Focus Area: Circular public procurement. Független szakértői jelentés, szerző: Lise Smed Olsen. Luxembourg: az Európai Unió Kiadóhivatala, 2026. ISBN 978-92-68-39453-3, doi:10.2777/0780739. A dokumentum CC BY 4.0 licenc alatt használható. A jelentés tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság álláspontját.