A Beyond Plastics környezetvédelmi szervezet legújabb, tényfeltáró jelentése komoly kérdéseket vet fel a világ legnagyobb kávéházláncának fenntarthatósági állításaival kapcsolatban. A kutatás szerint a Starbucks által „széles körben újrahasznosíthatónak” minősített műanyag poharak a valóságban nem kerülnek újrahasznosításra. Egy három hónapos, Bluetooth-alapú nyomkövetőkkel végzett országos amerikai vizsgálat drámai eredményt hozott: a kifejezetten a boltokban kihelyezett szelektív hulladékgyűjtőkbe dobott poharak közül egyetlenegy sem végezte tényleges újrahasznosító üzemben. A megjelölt poharak ehelyett szeméttelepeken, hulladékégetőkben és hulladékátrakó állomásokon fejezték be útjukat, rámutatva a vállalati kommunikáció és a hulladékkezelési valóság közötti éles ellentétre.
A kutatás háttere és az ígéretek
2026. február 2-án a Starbucks – a WM (korábban Waste Management) és három másik újrahasznosítási csoport oldalán – büszkén jelentette be, hogy az egyszer használatos hidegitalos poharaik alapanyagául szolgáló polipropilén (a 5-ös számú, PP műanyag) immár „széles körben újrahasznosítható” minősítést kapott az Egyesült Államokban. A How2Recycle program által kiadott, ám állami vagy szövetségi szabályozók által nem ellenőrzött minősítésre hivatkozva a kávéházlánc azt állította, hogy az amerikai háztartások több mint 60 százaléka immár a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés keretében is képes újrahasznosítani a poharakat.
Ezen állítások tesztelésére a Beyond Plastics 2026 januárja és márciusa között egy független, nyomkövetéses vizsgálatot indított el. A kísérlet során összesen 53 darab, apró Bluetooth-alapú nyomkövetővel ellátott egyszer használatos polipropilén poharat helyeztek el kilenc amerikai állam, valamint Washington D.C. területén található 35 különböző Starbucks kávézóban. A poharakat minden esetben a boltokban található, egyértelműen megjelölt és a vásárlók számára fenntartott szelektív hulladékgyűjtő kukákba dobták be.
Sokkoló adatok: Hová kerülnek a poharak a valóságban?
A kihelyezett 53 nyomkövetőből végül 36 darab szolgáltatott használható, egyértelmű adatot a végállomásról. Az eredmények egyértelműek voltak: a 36 pohár közül pontosan nulla, azaz egyetlenegy darab sem adott le jelet tényleges műanyag-újrahasznosító létesítményből.
A Beyond Plastics jelentése a következőképpen részletezi a 36 nyomon követett pohár sorsát:
-
0 pohár került tényleges újrahasznosító üzembe.
-
16 pohár hagyományos hulladéklerakókban végezte.
-
9 pohár hulladékégető létesítményekben fejezte be az útját.
-
8 pohár utolsó ismert helyzete hulladékátrakó állomásokon volt (ezek csupán tranzitállomások, ahonnan a szemét lerakóba vagy égetőbe megy tovább).
-
3 pohár jutott el úgynevezett anyaghasznosító létesítményekbe (MRF – Materials Recovery Facility), amelyek csupán válogatják és bálázzák a műanyagot, de maguk nem végzik el az újrahasznosítást. Egy MRF-ben való megállás tehát nem egyenlő a tényleges feldolgozással.
A kutatás rávilágított arra is, hogy a műanyag hulladék elképesztő távolságokat tesz meg. A nyomon követett poharak együttesen több ezer mérföldet utaztak. Négy pohár még az államhatárokat is átlépte, amikor New York Cityből egy ohiói hulladéklerakóba szállították őket. A leghosszabb regisztrált egyéni út 463 mérföld (megközelítőleg 745 kilométer) volt, amely egy brooklyni (225 4th Avenue) Starbucks üzletből indult, és a már említett ohiói lerakóban ért véget.
A „széles körben újrahasznosítható” címke megtévesztő valósága
Judith Enck, a Beyond Plastics elnöke és az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) volt regionális adminisztrátora egyértelműen fogalmazott: „A Starbucks azt mondja a vásárlóinak, hogy ezek a műanyag poharak újrahasznosításra kerülnek, de a nyomkövetőink más történetet mesélnek el. Egy műanyag tárgy szelektív gyűjtőbe való befogadása nem egyenlő annak tényleges újrahasznosításával, és a vállalat pontosan ismeri a különbséget.”
A probléma gyökere az amerikai hulladékkezelési rendszer adottságaiban rejlik. Bár elméletben újrahasznosítható anyagról van szó, az Egyesült Államok teljes műanyag-újrahasznosítási rátája kevesebb mint 6 százalék. Ennek a mennyiségnek a túlnyomó többsége is 1-es (PET) és 2-es (HDPE) típusú flakonokból tevődik össze, nem pedig polipropilénből.
A polipropilén számára rendkívül kevés valós újrahasznosítási útvonal létezik. A jelentés hivatkozik egy 2025. decemberi Greenpeace elemzésre, amely az egész országban mindössze két olyan kereskedelmi létesítményt azonosított (a KW Plastics Alabamában és a St. Joseph Plastics Missouriban), amely állítása szerint ténylegesen fogyasztás utáni polipropilént hasznosít újra. (További három üzem – Ultra-Poly Pennsylvaniában, illetve a Republic Services Blue Polymers Indianapolisban és Las Vegasban – is foglalkozik PP műanyaggal). Létezik egy „kémiai újrahasznosítást” végző üzem is Ohióban (PureCycle), ám a Beyond Plastics ezt nem tekinti valós újrahasznosításnak, mivel itt a műanyagot jellemzően fosszilis tüzelőanyagokká alakítják magas hőmérsékleten, mérgező szennyezéssel terhelve a helyi közösségeket.
A használt polipropilén alacsony piaci értéke, a nagy távolságokra történő szállítás magas költségei, valamint a folyadékok és ételmaradékok okozta szennyezettség egyaránt ellehetetlenítik a folyamatot. Kaliforniában a polipropilén bálák átlagos szennyezettségi rátája eléri a 31 százalékot, ami drasztikusan meghaladja a például a KW Plastics által még elfogadott 2 százalékos küszöböt.
A probléma globális léptéke és az infrastruktúra hiánya
A kávéóriás felelőssége hatalmas, hiszen világszerte több mint 40 000, az Egyesült Államokban pedig több mint 17 000 üzlettel rendelkezik. Az amerikai italértékesítések körülbelül 75 százalékát a hideg italok teszik ki, amelyeket jórészt PP poharakban szolgálnak fel. Bár a cég 2020-ban vállalta, hogy 2030-ra 100 százalékban újrahasznosíthatóvá vagy komposztálhatóvá teszi a csomagolásait, a gyakorlatban az amerikai üzletek szinte mindegyike továbbra is egyszer használatos műanyagot alkalmaz.
A kutatás rávilágított egy másik aggasztó tényre is. A szervezet eredetileg 21 amerikai államra szerette volna kiterjeszteni a vizsgálatot, ám végül csak 10 államban tudták kihelyezni a szenzorokat. A maradék 11 államban a felmért Starbucks üzletekben vagy egyáltalán nem volt lehetőség szelektív hulladékgyűjtésre, vagy a kihelyezett feliratok explicite jelezték, hogy a műanyag poharakat a szeméttelepre szánt hulladékkal együtt gyűjtik.
Reakciók és következtetések
Susan Keefe, a szervezet dél-kaliforniai igazgatója így összegezte az eredményeket: „Ellenkezőleg azzal, amit hirdetnek, a Starbucks nem ad ‘második életet’ a poharaknak, és nem tudja kireciklizálni magát a műanyagproblémából. Abba kell hagyniuk a vásárlók megtévesztését.”
A cég reakciója szintén figyelemre méltó: mindössze néhány órával azután, hogy a jelentés 2026. május 20-án napvilágot látott, a Starbucks eltávolította weboldaláról a műanyag poharak újrahasznosítását ünneplő hivatalos közleményét, a korábbi hivatkozás pedig ma már csupán egy 404-es hibaüzenetet ad.
Az átfogó elemzés rávilágít: a mai hulladékkezelési rendszerekben a fenntarthatóság illúziója mögött gyakran súlyos infrastrukturális hiányosságok állnak. Egy termék szelektív kukába dobása önmagában nem garantálja a környezettudatos feldolgozást, a tényleges megoldást csak az egyszer használatos műanyagok számának csökkentése jelentheti.
Hivatalos források és hivatkozások: 
-
Eredeti sajtóközlemény és forrásadatok: Beyond Plastics: Starbucks Cups Recyclable Report
-
A teljes kutatási jelentés: Beyond Plastics – Starbucks Cups Investigation
-
Állami (kormányzati) forrás az amerikai műanyag-újrahasznosítási rátákról és adatokról: U.S. Environmental Protection Agency (EPA) – Plastics: Material-Specific Data
-
A Starbucks törölt PR-oldalának eredeti címe:
https://about.starbucks.com/stories/2026/recycling-your-starbucks-cold-cup-just-got-easier-heres-why/