Maradékhulladék válogatása: a milánói modell szerint a vegyes hulladék közel 28%-a még visszanyerhető

A maradékhulladék válogatása sokáig mellékszálnak számított a körforgásos gazdaságról szóló vitákban: ami a fekete kukába kerül, az – a szokásos gondolatmenet szerint – már elveszett az anyagkör számára. Egy milánói projektcsapat most számszerűen is megvizsgálta, igaz-e ez egy olyan városban, ahol a szelektív gyűjtés Európa élvonalába tartozik. A válasz: nem egészen. A város hulladékgazdálkodását végző AMSA és az égetőművet üzemeltető A2A adataira épülő anyagmérleg-modell szerint a Milánóban évente keletkező, mintegy 231 ezer tonnányi vegyes települési hulladékból egy integrált válogatósorral évi 64 ezer tonna másodnyersanyag nyerhető vissza, mielőtt a maradék az égetőbe kerülne.

Az eredményeket a kutatók 2026. november 8-án az illuminem szakportálon is bemutatták. Az alábbiakban végigvesszük, mit vizsgáltak, hogyan számoltak, mely számokat érdemes óvatosan kezelni – és mit tanulhat ebből a hazai hulladékgazdálkodás.

Röviden: A milánói modell szerint a maradékhulladék válogatása zsákbontással, dobszitával, mágneses és örvényáramú fémleválasztással, valamint NIR-optikai válogatással a 231 ezer tonnás vegyes hulladékáram 27,9%-át, évi 64 342 tonnát tudná másodnyersanyagként visszanyerni. Ez – a modell szerint – évente mintegy 120 ezer tonna CO₂-kibocsátást kerülne el, és az elmaradó égetőművi villamosenergia levonása után is nettó energiamegtakarítást hozna.

Milánó: magas szelektív arány, mégis 231 ezer tonna az égetőbe

Milánó azért különösen érdekes esettanulmány, mert itt nem egy hiányzó gyűjtési rendszert kell felépíteni. Az AMSA adatai szerint a város évente mintegy 638 ezer tonna települési hulladékot gyűjt, ennek 63,8%-a elkülönítetten érkezik. A maradék 36,2%, azaz körülbelül 231 ezer tonna vegyes hulladék jelenleg teljes egészében energetikai hasznosításra, vagyis égetésre kerül.

A kutatók megfogalmazásában ez már nem az „építsünk fel egy újrahasznosítási rendszert a semmiből” típusú feladat, hanem egy érett gyűjtési rendszeren belüli határhaszon-kérdés: mennyi anyag menthető még meg a lánc legvégén?

A kérdés hátterében az uniós szabályozás áll. A hulladék-keretirányelvet módosító (EU) 2018/851 irányelv szerint a települési hulladék újrahasználatra előkészítésének és újrafeldolgozásának aránya 2025-re legalább 55%, 2030-ra 60%, 2035-re 65% kell legyen, a lerakási irányelvet módosító (EU) 2018/850 irányelv pedig 2035-re legfeljebb 10%-ra korlátozza a lerakást. A kutatók a 10R körforgásossági keretrendszerre hivatkozva úgy fogalmaznak: a vegyes hulladék esetében a cél az, hogy technológiai eszközökkel egy lépcsőfokkal feljebb lehessen lépni, az R9 (energetikai hasznosítás) szintről az R8 (újrafeldolgozás) szintre.

Összehasonlításképpen: Ausztriában a 2024-es osztrák hulladékgazdálkodási adatok szerint a települési hulladék negyede maradékhulladék, Milánóban ez az arány – a szigorúbb lehatárolás ellenére – még ennél is magasabb.

Mi van a fekete zsákban?

A modell első lépése a vegyes hulladékáram összetételének meghatározása volt. A háztól házig gyűjtött, az utcai gyűjtőedényekből származó és az egyéb forrásból érkező vegyes hulladékot külön kezelték; ez utóbbi – a teljes áram nagyjából negyede – esetében külön összetételi adat hiányában a háztól házig gyűjtött hulladék profilját alkalmazták. A súlyozott összetétel:

• papír és karton: 70 676 t/év (30,6%)
• egyéb: 44 402 t/év (19,2%)
• műanyag palackok és csomagolások: 43 913 t/év (19,0%)
• textil: 19 376 t/év (8,4%)
• műanyag zacskók: 16 653 t/év (7,2%)
• papírtörlő és papír zsebkendő: 12 615 t/év (5,5%)
• élelmiszer és szerves hulladék: 11 852 t/év (5,1%)
• fémek: 5 656 t/év (2,4%)
• kemény műanyag tárgyak: 4 557 t/év (2,0%)
• üveg: 1 283 t/év (0,6%)

Két dolog azonnal szembetűnik. Egyrészt a papír és a csomagolási műanyag együtt a vegyes hulladék közel felét adja, vagyis jelentős anyagmennyiség „csúszik át” a szelektív rendszeren. Másrészt a szerves frakció mindössze 5,1% – ez a kiterjedt milánói biohulladék-gyűjtés eredménye, és mint látni fogjuk, döntően befolyásolja a válogatósor kialakítását.

A szemcseméret-eloszlásra Milánóra vonatkozó adat nem állt rendelkezésre, ezért a kutatók a francia környezetvédelmi ügynökség (ADEME) vegyes háztartási hulladékra vonatkozó adatbázisát vetítették rá a milánói összetételre. Ez közelítés, de jól tükrözi az ismert összefüggést: a finom frakcióban több a szerves és higiéniai anyag, a nagyobb méretű frakcióban több a papír, a műanyag és a textil.

A technológiák egyenként kevesek

A projekt technológiai feltérképezéssel indult: a kutatók az Európai Bizottság hulladékkezelésre vonatkozó BAT-referenciadokumentumából indultak ki, majd ipari adatokkal, gyártói specifikációkkal és az A2A szakmai visszajelzéseivel pontosították a feltételezéseket. A vizsgált technológiák és a modellben használt főbb paraméterek:

• zsákbontó: a zárt zsákok feltépése, 95%-os bontási aránnyal – előkészítő lépés, önmagában nem nyer vissza anyagot;
• dobszita (trommel): méret szerinti szétválasztás 60 mm-es határon (a háromfrakciós változatban 60 és 200 mm-en);
• szalag feletti mágnes: vasfémek leválasztása 90%-os hatékonysággal;
• örvényáramú szeparátor: alumínium és egyéb nemvas fémek, 92,5%-os hatékonysággal;
• NIR/SWIR spektroszkópia légfúvókákkal: papír, műanyag, textil, üveg és szerves anyag felismerése és kifúvása;
• mesterséges intelligenciával vezérelt robotkar: egyedi tárgyak felismerése és kiemelése;
• kézi válogatás: összehasonlítási alapként.

A fémek esetében a modell külön kezelte a vas- és a nemvas frakciót: a regionális (ARPA Lombardia) adatok alapján a vegyes fémfrakció 60,32%-a vas, 11,11%-a alumínium, 28,57%-a egyéb fém. Ez fontos részlet, mert ha a „fém” kategóriát egységesen kezelnék, túlbecsülnék bármelyik egyedi technológia szerepét.

Az optikai válogatást négy változatban vizsgálták (alap NIR, alap SWIR, hiperspektrális NIR és hiperspektrális SWIR). A fejlettebb konfigurációk önmagukban jobb eredményt adtak, a referenciaüzembe azonban gazdasági megfontolásból az alap NIR került. A modellben a felismerési hatékonyság papírra 87%, műanyagra 86%, textilre 77%, szerves anyagra 68%, üvegre 70%, a fúvókák pontossága 99%. A NIR mellé egyre gyakrabban kerül mélytanulásos képfelismerés is – erről korábban a Pellenc ST mesterséges intelligenciás fejlesztései kapcsán írtunk.

A legtanulságosabb eredmény a robotkarhoz kapcsolódik. A modell 76%-os hatékonysággal és percenként mintegy 52,5 kiemeléssel számolt, ami az átlagos tárgytömeg mellett egységenként csupán kb. 0,09 tonna óránkénti teljesítményt jelent. A tárgyankénti válogatás tehát minőségellenőrzésre vagy célzott visszanyerésre értékes lehet, de tömeges települési hulladékáram feldolgozására kapacitásigényes és valószínűleg gazdaságtalan. A kézi válogatás még erősebb gazdasági korlátba ütközött, ezért csak viszonyítási alapként maradt a modellben. Az AI-alapú hulladékelemzés más szerepben – például a szalagon futó anyagáram folyamatos monitorozásában – már bizonyít, ahogyan azt a Greyparrot rendszere mutatja.

A technológiai feltérképezés legfontosabb tanulsága szerkezeti volt: egyetlen gép sem képes a milánói vegyes hulladék összetételének több mint egy részhalmazát kezelni. Ez vezetett át az egyedi technológiák elemzésétől az integrált válogatósor modellezéséig.

Hogyan működik az anyagmérleg-modell?

A referenciaüzem folyamata egyszerű sorrendet követ: zsákbontás → méret szerinti szétválasztás → vasfém-leválasztás → örvényáramú leválasztás → NIR-válogatás → visszanyert, illetve maradék anyag. Minden lépés külön modulként működik: a beérkező anyagmennyiséget a modul a bontási, méret-allokációs vagy visszanyerési paraméterrel szorozza meg, a vissza nem nyert rész pedig továbbhalad a következő lépcsőre. Így ugyanaz a tonna nem számolható el kétszer, és a maradék összetétele lépésről lépésre változik.

A modell auditálhatósága itt rejlik: ha egy technológia hatékonyságát vagy egy összetételi feltételezést módosítanak, a változás végigfut a teljes láncon, nem csak a végösszegen jelenik meg. A kutatók két konfigurációt dolgoztak ki: a kétfrakciós (60 mm alatti és feletti) változat a referencia, mert egyszerűbb és nagyobb áteresztőképességű; a háromfrakciós változat (60 mm alatt, 60–200 mm, 200 mm felett) azt teszteli, hogy a legnagyobb tárgyak visszanyerhetők-e robotkarral.

Fontos tervezési döntés, hogy a sor alapvetően száraz mechanikai válogatás. Sok vegyeshulladék-kezelő üzem nedves–száraz szétválasztást vagy biológiai előkezelést alkalmaz, ha a szerves anyag és a nedvesség fő szennyező. Milánóban az 5,1%-os szerves arány miatt erre a kutatók szerint kevésbé van szükség.

A modell legfontosabb – és legtöbbet vitatható – eleme a végső hasznosíthatósági tényező. A gépi vagy optikai szétválasztás ugyanis nem azonos a piacképes másodnyersanyag előállításával. Az AMSA által megadott referenciaértékek:

• műanyag palackok és csomagolások, kemény műanyagok, fémek, üveg: 100%
• papír és karton: 50%
• textil: 25%
• műanyag zacskók, papírtörlő, szerves anyag, egyéb: 0%

Ezek a tényezők alakítják a bruttó válogatási kimenetet a ténylegesen visszanyertként elszámolt tonnákká, és ezért marad a végeredmény jóval alatta annak, amit a NIR-modul fizikailag felismer és kifúj.

Maradékhulladék válogatása: 64 ezer tonna évente

A referenciaeset szerint a maradékhulladék válogatása a 230 983 tonnás vegyes áramból évi 64 341,6 tonna anyagot nyerne vissza. Ez a vegyes hulladék 27,9%-a, a Milánóban gyűjtött összes települési hulladéknak pedig mintegy 10,1%-a. A visszanyert anyag összetétele:

• műanyag palackok és csomagolások: 29 587 t/év (46,0%)
• papír és karton: 24 490 t/év (38,1%)
• fémek: 3 469 t/év (5,4%)
• textil: 3 360 t/év (5,2%)
• kemény műanyag tárgyak: 3 166 t/év (4,9%)
• üveg: 271 t/év (0,4%)

A műanyag csomagolás és a papír együtt a visszanyert mennyiség mintegy 84%-át adja, ami a bemeneti arányok ismeretében nem meglepő. A műanyag zacskók, a higiéniai papír, a szerves anyag és az „egyéb” frakció nulla hasznosíthatósági tényező miatt nem jelenik meg a visszanyert oldalon. A modell tehát világosan elválasztja azt, hogy egy tárgyat technikailag szét lehet-e választani, attól, hogy elfogadott újrahasznosítható kimenetként elszámolható-e.

Energia, szén-dioxid és víz: a környezeti mérleg

A környezeti hatásokat a kutatók az Ansys Granta anyagadatbázisának proxy-tényezőivel becsülték.

Energia. Az újrahasznosított anyag a primer gyártást kiváltva bruttó 1,725 millió GJ (kb. 479 GWh) primerenergiát takarítana meg évente. Mivel azonban a kiválogatott éghető anyag már nem kerül az égetőbe, a modell levonja az elmaradó villamosenergia-termelést is: 35%-os bruttó villamos hatásfokkal – ez a BAT-tartomány felső széle – ez évi 0,490 millió GJ (kb. 136 GWh). A nettó haszon így is 1,235 millió GJ (kb. 343 GWh) marad. A legnagyobb tétel a műanyag, mert a primer és az újrahasznosított gyártás energiaigénye között itt a legnagyobb a különbség.

Szén-dioxid. A modell két mechanizmust ad össze. A primer gyártás kiváltása évi kb. 42,0 ezer tonna CO₂-t takarít meg, az égetőben el nem égetett fosszilis eredetű anyag (főként műanyag) pedig további kb. 77,7 ezer tonnát. Az együttes eredmény mintegy 120 ezer tonna CO₂ évente, amelynek közel kétharmada az elkerült égetésből adódik.

Víz. A bruttó elkerült primergyártási vízlábnyom évi kb. 59,7 millió m³, ebből 41,7 millió m³ a papírhoz, 13,3 millió m³ a textilhez kötődik. A kutatók maguk hangsúlyozzák: ez irányjelző erőforrás-mutató, nem Milánóban fizikailag megtakarított víz. A textil vízlábnyomát a pamut és a poliészter átlagával számolták, a pamut vízigénye pedig nagyságrendekkel nagyobb a legtöbb ipari anyagénál.

Szakmai szemmel: erősségek és kérdőjelek

A tanulmány legnagyobb érdeme a módszertan. A moduláris, lépcsőzetes anyagmérleg átlátható keretbe foglalja az összetételt, a fizikai válogatást, a downstream hasznosíthatóságot és a környezeti hatást, és bármely gyűjtési rendszerre átültethető. A szerzők maguk is szűrőeszközként, nem kész üzemtervként kezelik. Néhány ponton azonban érdemes óvatosan olvasni a számokat.

A hasznosíthatósági tényezők döntenek mindenről. A papírra vonatkozó 50%-os és a textilre vonatkozó 25%-os érték a teljes eredmény egyik fő mozgatója. A vegyes hulladékból kiválogatott papír nedves, zsíros, higiéniai anyaggal szennyezett, a papírgyárak ezért jellemzően fenntartással kezelik. A textil esetében a szabályozás is szűkít: az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) friss javaslata szerint a vegyes települési hulladékból származó textil nem léphet ki a hulladékstátuszból az újrahasználati és újragyártási útvonalon. A szerzők is jelzik, hogy ezeket a tényezőket a feldolgozókkal és minőségi előírásokkal kell validálni.

Az energiahíd almát körtével von ki. A bruttó megtakarítás primerenergia, a levont tétel viszont villamos energia. Egy egységnyi villamos energia előállítása a hálózatban több primerenergiát igényel, így a nettó haszon a valóságban kisebb lehet. A modell ráadásul csak villamosenergia-termeléssel számol: ha az égetőmű hőt is értékesít – ahogy az európai üzemek mintegy 60%-a kapcsolt üzemben működik –, az elmaradó hőt is figyelembe kellene venni.

Az elkerült égetés feltételezése optimista. A 77,7 ezer tonnás tétel azt feltételezi, hogy a kiválogatott műanyag sehol nem ég el. Valójában az újrafeldolgozás során keletkező selejt jelentős része szintén energetikai hasznosításra kerül, és ezt a modell nem nettósítja. A szerzők egyértelművé teszik, hogy a környezeti számítás nem teljes ISO-életciklus-elemzés: a válogatóüzem villamosenergia-igénye, a beruházás, a szállítás változása és a downstream veszteségek nincsenek benne.

A gazdasági oldal hiányzik. Bár a gazdasági életképesség a projekt központi célja volt, a tanulmány erről nem közöl adatot, mert az az AMSA és az A2A érzékeny információira épül. Pedig éppen ez a döntő kérdés. A Zero Waste Europe becslése szerint a vegyes hulladék égetés előtti másodlagos válogatása tonnánként 39–50 euróba kerül – az EU ETS hulladékégetésre vonatkozó szabályairól szóló elemzésünkben részletesen bemutattuk, miért nem biztos, hogy a 2031-től bevezetendő szén-dioxid-ár önmagában elég ösztönzést ad erre.

Proxy-adatok. A szemcseméret-eloszlás francia adatokon alapul, a vegyes áram negyedének összetétele feltételezés, a gépi hatékonyságok pedig a szalagterheléstől, nedvességtől, szennyezettségtől és karbantartástól függően változhatnak.

Mindezek ellenére az irány meggyőző: még egy kiemelkedő szelektív gyűjtési rendszer mellett is érdemi anyagmennyiség marad a vegyes hulladékban, és ennek egy része gazdaságos lehet visszanyerni.

Mit jelent ez Magyarországon?

A milánói eredmény nem vihető át egy az egyben a hazai viszonyokra, de a kérdésfelvetés itthon talán még időszerűbb.

Más a kiinduló helyzet. Magyarországon a vegyes hulladék szervesanyag-tartalma jóval magasabb: a Pannon Egyetem hálózati modellje laboratóriumi elemzések alapján 20%-os szerves frakcióval számolt a vegyes hulladékban, szemben a milánói 5,1%-kal. Ez azt jelenti, hogy a milánói tisztán száraz válogatósor itthon nem működne biológiai előkezelés vagy nedves–száraz szétválasztás nélkül – a nedves, szerves anyaggal szennyezett papír és textil pedig még nehezebben felelne meg a feldolgozók elvárásainak.

Van már infrastruktúra. A hazai vegyes hulladék jelentős része mechanikai-biológiai kezelőművekbe (MBH) kerül, ahol zsákbontás, rostálás és mágneses fémleválasztás már ma is történik, a nagy fűtőértékű frakcióból pedig RDF (hulladékból előállított tüzelőanyag) készül. A milánói modell valójában arra kérdez rá, hogy az RDF-be kerülő papír és csomagolási műanyag egy része nem hasznosulhatna-e inkább anyagában. Ehhez az MBH-k kimenő oldalán NIR-alapú válogatási lépcső kellene, és olyan piac, amely a vegyes hulladékból kinyert anyagot átveszi.

A szén-dioxid-ár átrendezi a számításokat. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere 2031-től fokozatosan kiterjed a hulladékégetésre, amelyről az iparági reakciókat is összefoglaltuk. Ahogy a fosszilis széntartalmú anyagok – elsősorban a műanyagok – égetése drágul, úgy javul a válogatás megtérülése is. A Zero Waste Europe és a Reloop korábbi jelentése éppen azt mutatta be, hogyan teheti versenyképessé a karbonár a vegyes hulladék válogatását.

A lerakás a nagyobb probléma. Milánóban a vegyes hulladék égetőbe megy; nálunk jelentős része még mindig lerakóba. A magyar hulladékgazdálkodás számára ezért elsőként a lerakás visszaszorítása és a biológiailag lebomló hulladék kezelése a feladat – erről az Európai Hulladéklerakó Szövetség álláspontja kapcsán írtunk. A Pannon Egyetem modellje szerint a tervezett intézkedések együtt sem biztosítják a 2035-ös uniós célokat, így a vegyes hulladékból történő anyagvisszanyerés a hiányzó százalékpontok egyik forrása lehet.

A milánói tanulság itthon is érvényes: a vegyes hulladék válogatása nem helyettesíti a megelőzést és a szelektív gyűjtést, de kiegészítő eszközként érdemes komolyan számolni vele.

Összegzés

A milánói projekt azt mutatja, hogy a körforgásos gazdaságról szóló gondolkodás nem érhet véget ott, ahol a hulladék vegyesnek minősül. Egy fejlett szelektív rendszer mellett is a vegyes hulladék közel 28%-a visszanyerhető lehet, ha a technológiák egymásra épülő sorként működnek: a zsákbontás és a szitálás előkészít, a mágnes és az örvényáramú szeparátor a fémeket választja le, az optikai válogatás pedig a papír, a műanyag és a textil vegyes tömegét kezeli. Egyetlen technológia sem elég önmagában.

A számok – különösen a hasznosíthatósági tényezők, az energiahíd és a vízlábnyom – óvatos értelmezést igényelnek, a gazdasági életképesség pedig nyitott kérdés maradt. A tanulmány legnagyobb hozadéka ezért a módszer: egy átlátható, átültethető keretrendszer, amellyel bármely város vagy régió kiszámolhatja, milyen feltételek mellett éri meg a vegyes hulladékot válogatni.

---

Maradékhulladék válogatása – gyakori kérdések

Mennyi anyag nyerhető vissza Milánó maradékhulladékából?

A modell szerint évi 64 342 tonna, ami a 230 983 tonnás vegyes hulladékáram 27,9%-a és a Milánóban gyűjtött összes települési hulladék mintegy 10,1%-a. A visszanyert mennyiség 46%-a műanyag palack és csomagolás, 38%-a papír és karton, a többi fém, textil, kemény műanyag és üveg.

Milyen technológiákból áll a milánói válogatósor?

A referenciasor öt egymásra épülő lépcsőből áll: zsákbontó, 60 mm-es dobszita, szalag feletti mágnes a vasfémekre, örvényáramú szeparátor az alumíniumra, végül NIR-optikai válogató a papírra, műanyagra, textilre és üvegre. A robotkart és a kézi válogatást is vizsgálták, de kis áteresztőképességük miatt nem kerültek a referenciaüzembe.

Miért kevesebb a visszanyert mennyiség, mint amit a gépek kiválogatnak?

Mert a modell hasznosíthatósági tényezővel szűri a kiválogatott anyagot. A műanyag csomagolás, a fém és az üveg 100%-ban, a papír 50%-ban, a textil 25%-ban számít visszanyertnek, a műanyag zacskó, a higiéniai papír és a szerves anyag egyáltalán nem. Ez a szennyezettséget és a feldolgozók átvételi feltételeit tükrözi.

Mekkora környezeti haszonnal jár a maradékhulladék válogatása Milánóban?

A modell évi mintegy 120 ezer tonna elkerült CO₂-kibocsátással számol: 42 ezer tonna a primer gyártás kiváltásából, 77,7 ezer tonna az el nem égetett műanyagból adódik. Az elmaradó égetőművi villamosenergia-termelés levonása után is évi 1,235 millió GJ, azaz kb. 343 GWh nettó energiamegtakarítás marad.

Alkalmazható a milánói modell Magyarországon?

A módszer igen, a számok közvetlenül nem. A hazai vegyes hulladék szervesanyag-tartalma nagyjából 20%, szemben a milánói 5,1%-kal, ezért a tisztán száraz válogatás itthon biológiai előkezelés nélkül nem működne. A meglévő mechanikai-biológiai kezelőművek NIR-válogatással bővítve azonban az RDF-be kerülő papír és műanyag egy részét anyagában hasznosíthatnák.

---

🔗 Hivatalos források és hivatkozások: 👉

• Coppa, G., Echevin, M., Ghilotti, G., van Heulen, C., Sibilla, E., Jessen, J. (2026): Rethinking Residual Waste: The Future of Circularity in Milan and beyond. Projektjelentés, az AMSA és az A2A közreműködésével.
• Coppa, G. és mtsai (2026): Beyond the recycling bin: can Milan recover more of its residual waste? illuminem Voices, 2026. november 8.
• Európai Parlament és Tanács: (EU) 2018/851 irányelv a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról; (EU) 2018/850 irányelv a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv módosításáról.
• Európai Bizottság, Közös Kutatóközpont (2018): BAT-referenciadokumentum a hulladékkezelésről.

Egységes szerkezet, gyors válaszok: cikkeinket úgy építjük fel, hogy az olvasók és az MI-alapú keresők is könnyen megtalálják bennük a lényeget. A szövegek MI-eszközök segítségével, szerkesztői ellenőrzés mellett készülnek.