A 26 éves Bianca Yamaguchi konstancai, de már egy ideje Japánban él, Tokió mellett. A fiatal román lány kezdeményezésére indult el a Zero Waste Japan projekt – számol be a think.transindex.ro.
A Zero Waste a hulladék mennyiségének csökkentését célzó nemzetközi mozgalom. A pszichológiát végzett, angoltanárként dolgozó lány novemberben indította el a nulla hulladék mozgalmat népszerűsítő japán oldalt, azzal a céllal, hogy ráébressze az embereket: bármennyi tárgyat is birtokolnak, az nem teszi őket boldoggá. Az elégedettséghez az út inkább a minőségi emberi kapcsolatokon és a környezettel való harmónia elérésén át vezet – írja a TOTB.ro-n megjelent cikkében Camelia Jula.
A “nulla hulladék” koncepcióval két évvel ezelőtt ismerkedett meg egy Amerikába emigrált francia lánynak, Bea Johnsonnak köszönhetően, de azonnal ráébredt arra, hogy voltaképpen mindig ennek szellemében élt. Nagyszülei falun laktak, ahol a nyarakat töltötte, ott tapasztalta meg a természetközeliséget, és azt az életfilozófiát, hogy semmit nem szabad elpazarolni.
Japánban a fogyasztói társadalom pazarlása elkeserítette, és röpke egy év alatt megtelt a lakása mindenféle olyan csomagolóanyaggal, amit nem volt szíve kidobni. Végül kénytelen volt a csokispapíroktól a cipősdobozokig mindent kihajítani, ám elhatározta, ezentúl csak a legszükségesebbeket vásárolja. Fizikailag rosszul esett neki, hogy akár egy kiürült PET-palackot eldobjon, tudva azt, mennyi munka volt azt elkészíteni, és hulladékká válva még mennyi erőfeszítésre van szükség az újrahasznosítására, hogy ne a környezetet terhelje a szemét. A “nulla hulladék” koncepciója a japán társadalomban szinte teljesen ismeretlen volt. Bianca elhatározta, változtat ezen.
Bianca Yamaguchi egyfajta holisztikus, az élet minden aspektusára kiterjedő látásmódként határozza meg a Zero Waste filozófiáját. Számára az a lényeg, hogy élete minden területéről száműzze a fölösleges dolgokat, mindent, ami nem hoz értéket számára, és ezeket értékes és a környezethez tisztelettel viszonyuló aktivitásokkal helyettesítse. Ez számára a valódi fenntarthatóságot jelenti.
A nulla hulladék tízparancsolata:
1) Utasítsd vissza azokat a dolgokat, amelyekre nincs szükséged, például a szórólapokat, reklámtollakat, választási kampányanyagot. Ha elmagyarázod, miért teszed, a sértődés helyett lehet, hogy újabb szövetségeseket nyersz.
2) Csökkentsd a legszükségesebbekre azoknak a dolgoknak a számát, amelyeket birtokolsz. Minél kevesebb tárgyad van, annál kevesebb a gondod. Egy minimalista házat könnyebb takarítani, kevés helyet foglal. A minimalista életmód ugyanakkor nem azt jelenti, hogy visszatérsz a barlangba: attól még érezheted ugyanolyan kényelmesen magad.
3) Helyettesíts mindent, ami egyszer használatos, olyannal, ami tartós, lebomló és nem káros a környezetre: például a műanyag edényeket kerámiából készültekre, a szalvétákat törlőkendőkre stb. Az egyik legnagyobb gondot a műanyag palackok jelentik, az ebben árusított termékek fogyasztását mindenképp redukálni kell.
4) Használd fel újra azokat a dolgokat, amelyek elveszítették eredeti funkciójukat, légy kreatív!
5) Szocializálódj, a tárgyak és a fogyasztás helyett fordítsd időd és figyelmed olyan emberekre, akik új és érdekes tapasztalatokról mesélhetnek neked.
6) Kölcsönözz. Amit nem használsz nap mind nap, valószínűleg kölcsönözhető, miért vásárolj meg egy sor olyan dolgot, amit csak néha használsz?
7) Javítsd meg, ha valami elromlik, ne végy helyette újat. Ha nem tudod megjavítani, akkor is inkább a gyártóhoz küldd vissza, hogy ott újrahasznosításra kerüljön, ha javíthatatlannak bizonyul.
8) Készíts komposztot minden szerves, lebomló anyagból (beleértve ételmaradékot, fát, papírt), és ha nincs ahol felhasználd, add oda valakinek, aki mezőgazdasággal foglalkozik.
9) Hasznosítsd újra. A reciklálás önmagában nem megoldás, hiszen sok erőforrást használ el önmagában, és sok szennyezést hoz maga is. De ha az összes előző szabályt kimerítetted, akkor a reciklálás az utolsó megoldás.
10) Tervezd újra. Ha abban a helyzetben vagy, hogy egy termék megalkotásáról vagy újratervezéséről dönthetsz, vedd figyelembe, hogy terméked illeszkedjen egy körkörös termelés koncepciójába, azaz a szemétté nyilvánítása után is biztosított legyen a termelésbe való visszakerülése.
A “nulla hulladék” ugyanakkor nemcsak a szemétről szól.
Általában véve mértékletes, gazdaságos életmódot feltételez, az idő, a tér, a pénz, az érzelmek és szavak el-nem-pazarlását. Nem elérendő cél, hanem folyamat, út, amelyet ha az egész társadalom követne, minden különösebb erőfeszítés nélkül eltűnne a szemét – magyarázza Bianca. Egyelőre azonban csak kevesek élnek ennek a pazarlásmentességnek a szellemében, hiszen “semmi sem egyetlen éjszaka alatt változik meg”. Kevés fogyasztás, minél kisebb ökológiai lábnyom, a környezetünk tisztelete és értékkel való feltöltése, a károkozás elkerülése: mindez hozzátartozik a “zero waste” életmódhoz.
Japánban nehéz ennek szellemében élni, mivel mindenki nagyon sokat dolgozik, nagyon sokat fogyaszt, és egyre kevesebb emberi kapcsolatot tart fenn. Bianca szerint ez magyarázza azt is, hogy nagyon magas az öngyilkosok aránya, a házasságkötések és szülések száma viszont csökkenőben. Románia ilyen szempontból jobb helyzetben van, hiszen az emberek még mindig vásárolnak a termelőktől, nagyon fontos számukra a család, a barátok, és nem számít különlegességnek, ha valaki például otthon főz magának és a családjának, sőt a barátait is meghívja ebédelni, vacsorázni.
Bianca saját missziójának tekinti a japán társadalomban a “nulla hulladék” elvének népszerűsítését, és ha lassan is, de eredményeket ér el. Például a környékbeli péket meggyőzte, hogy újrahasznosított papírba csomagolja a süteményeket, ezáltal a kisvállalkozó forgalma megnőtt, és akkora profitnövekedésre tett szert, hogy egyik gyermekét egyetemre küldhette belőle.
Bianca szerint nem érdemes arra kenni a hibát, hogy nem állnak rendelkezésünkre megfelelő modellek, lehetőségek: voltaképpen mindegyikünk tudja, mi káros az egészségre és a környezetre. Életmódunk választás kérdése. Információk fellelhetők az interneten, és ha döntöttünk, hogy követjük az elveket, lassan, fokozatosan alkalmazhatjuk, lépésről lépésre, hogy szervesen épüljön be a mindennapjainkba. Nincs értelme drámai, hirtelen változásoknak – véli Bianca.
Japánban egyébként van egy sziget, Kamikatsu, amelyet a nulla hulladék városának is neveznek, ugyanis itt a lakosság semmit nem dob el, nem termel hulladékot. Romániában Nagyszeben városa ültetett gyakorlatba néhány hulladékcsökkentő intézkedést.
Ha csupán a népesség 1%-a legalább egy részét alkalmazná a “nulla hulladék” tízparancsolatának, sokkal boldogabbak és érzelmileg stabilabbak lennének az emberek, a Föld tisztább lenne, és a természeti erőforrásokat meg lehetne őrizni anélkül, hogy a modernitás luxusát föladnánk – véli Bianca Yamaguchi. Szerinte eljött az a pillanat, amikor a társadalom egészének hátat kellene fordítania a fogyasztói szemléletnek, és visszatérnie a humanizmus alapértékeihez, és egy természetközelibb élethez. Legnehezebb feladatának azt tartja, hogy meggyőzze az embereket arról, a “nulla hulladék” elv nem megvalósíthatatlan ideál, nem igényel hatalmas ráfordításokat és gyökeres változásokat, csupán egészségesebb életmódot. Egyelőre idegenkednek tőle, de hamarosan ez válik a standarddá – ez Bianca meggyőződése.
További infó a Zero Waste Japan oldalán, vagy a nemzetközi Zero Waste oldalon.
Forrás: totb.ro
A cikk eredetiben itt olvasható: http://think.transindex.ro
