MOHU kezelési díj: mi történt valójában Hadházy Ákos és a MOHU vitájában?

A MOHU kezelési díj átalakítása néhány óra alatt politikai vitává nőtt: Hadházy Ákos szerint a cég csendben és drasztikusan megvágta a kisebb boltok bevételét, a MOHU szerint viszont éves szinten több milliárd forinttal többet fizet a kereskedőknek. Ugyanarról a hirdetményről beszélnek — mégis ellentétes következtetésre jutnak. Elolvastuk a régi és az új hirdetményt is, utánaszámoltunk, és kiderült, hogy mindkét állítás igaz lehet, csak nem ugyanarra a boltra. Két olyan szabály is van a dokumentumban, amelyről egyik fél sem beszélt.

Miről szól a vita valójában?

Először tisztázzunk egy fogalmat, mert a félreértések java része innen indul.

A Kezelési Díj nem az 50 forint, amit a vásárló kap vissza a palackért. Ez egy teljesen külön pénzáramlás: a MOHU ebből fizeti meg a boltoknak, hogy üzemeltetik a visszaváltó automatát vagy a kézi átvételt — ürítik a gépet, kezelik a hibákat, tisztán tartják a helyiséget, tárolják és átadják a begyűjtött csomagolást. A fizetési kötelezettséget a 450/2023. (X. 4.) Korm. rendelet 14. § (2) bekezdése írja elő, a forrása pedig nem a fogyasztó, hanem a gyártók által befizetett kötelező visszaváltási díj.

A vásárló szempontjából tehát semmi nem változott: az 50 forint továbbra is 50 forint. A vita arról szól, hogy a rendszer működtetéséért ki mennyit kap — és hogy ez milyen viselkedésre ösztönzi a boltokat. (Minden alábbi összeg nettó, áfa nélkül értendő, ahogy a hirdetményekben is.)

Mi változott 2026. szeptember 1-jétől?

A 2025. szeptember 1. napjától hatályos hirdetmény az eladótér méretéhez kötötte a darabdíjat, és egyetlen elemből állt:

• automata, 400 m²-nél nagyobb eladótér: 3,5 Ft/db
• automata, 200–400 m² közötti eladótér: 7,5 Ft/db
• automata, 200 m² vagy annál kisebb eladótér: 11,5 Ft/db
• kézi visszaváltási hely: 11,5 Ft/db

Az új hirdetmény ezt két részre bontja, és az automatás helyeknél a bolt méretét teljesen kiveszi a számításból. A havi Kezelési Díj mostantól egy havi átalánydíj és egy darabszám alapú díj összege:

• 1–49 999 db/hó: 100 000 Ft/hó átalány + 3,5 Ft/db
• 50 000–74 999 db/hó: 200 000 Ft/hó átalány + 3,5 Ft/db
• 75 000 db/hó felett: 300 000 Ft/hó átalány + 3,5 Ft/db

Vagyis a darabdíj minden automatás boltnál egységesen 3,5 forint lett, és a differenciálás alapja nem az alapterület, hanem a visszaváltott mennyiség. A kézi visszaváltóhelyekre külön szabály került a hirdetménybe — erről lentebb részletesen, mert ott van a történet legkeményebb tétele.

Az is igaz, hogy a hirdetmény nyilvános, bárki számára elérhető a Repont dokumentumtárában. A „szép csendben” tehát inkább arra igaz, hogy a változást nem kísérte kommunikáció, nem arra, hogy titkolták volna.

Három apró betűs szabály, amiről nem beszélt egyik fél sem

A hirdetmény lábjegyzetei fontosabbak, mint a táblázat. Három csillagozott kikötés van benne, és mindhárom érdemi.

A sávot nem a tárgyhónap forgalma dönti el, hanem egy 12 hónapos átlag. A hirdetmény szerint a havi visszaváltott mennyiséget a MOHU a tárgyhónap és az azt megelőző 11 hónap mennyiségének számtani átlagaként határozza meg. Ez a részlet a sajtóbeszámolókból kimaradt, pedig a gyakorlatban ez dönti el, ki melyik sávba esik. Egy erős nyári szezon tehát önmagában nem visz át egy boltot a következő sávba, és egy visszaeső hónap sem esik ki azonnal — a sávváltás késik mindkét irányban. Egy induló, még alacsony átlagú visszaváltóhely emiatt akkor is a legalsó sávban marad, ha a forgalma már régen afölött van.

Nulla visszaváltás esetén semmi nem jár. Ha egy hónapban egyetlen kötelezően visszaváltási díjas terméket sem váltanak vissza az adott helyen, akkor sem átalánydíj, sem darabdíj nem fizetendő. Ez önmagában védhető szabály: kizárja, hogy valaki fix bevételt kapjon nem működő automatáért.

Az átalány üzemeltetési helyenként jár, nem gépenként. A hirdetmény kifejezetten kimondja: ha egy üzemeltetési helyen több automata is működik, az átalány akkor is csak egyszer jár. Hadházy ezt a részletet pontosan idézte, és ez a vita legjobban alátámasztott pontja.

Mit jelent ez forintban egy kisebb boltnak?

Itt van az a pont, ahol a két oldal elbeszél egymás mellett. A két hirdetmény számaiból egyszerű modellszámítás készíthető. Az alábbi példák a régi és az új rendszer szerinti havi Kezelési Díjat vetik össze egy korábban 11,5 Ft-os sávba tartozó, 200 m² alatti automatás boltnál (saját számítás, kizárólag a közzétett díjtételekkel, egyenletes forgalmat feltételezve):

• 5 000 palack/hó: régen 57 500 Ft, most 117 500 Ft — vagyis több mint kétszeres
• 12 500 palack/hó: régen és most is 143 750 Ft — pontosan itt van a fordulópont
• 30 000 palack/hó: régen 345 000 Ft, most 205 000 Ft — mintegy 40 százalékos esés
• 49 000 palack/hó: régen 563 500 Ft, most 271 500 Ft — közel megfeleződés

A tanulság meglepően éles: a fordulópont havi 12–13 ezer palack körül van. Az igazán kicsi forgalmú boltok jól járnak az átalánnyal, mert az egy palackra jutó bevételük megnő. Aki viszont kis alapterületen bonyolít nagy visszaváltási forgalmat — a klasszikus forgalmas sarki bolt, a lakótelepi élelmiszerüzlet, a benzinkúti shop —, az valóban a felére eshet vissza.

Hadházy állítása tehát nem alaptalan, csak nem minden kisboltra igaz. A MOHU állítása pedig szintén állhat a rendszer szintjén, hiszen az új átalány több ezer üzletnél jelent olyan tételt, ami korábban egyáltalán nem létezett.

A MOHU kezelési díj rendszerének nyertesei és vesztesei

Ha végigvezetjük a logikát, tisztán kirajzolódik, kinek mit hoz a változás.

Jól jár: a 400 m² feletti nagy áruház. A darabdíja nem változott — 2025 szeptembere óta is 3,5 forint volt —, de mostantól megkapja a havi átalányt is. Ez mérlegelés nélküli nyereség.

Jól jár: a nagyon kis forgalmú automatás bolt, ahol havonta néhány ezer palack fordul meg. Neki az átalány többet ér, mint amennyit a darabdíj csökkenésén veszít.

Rosszabbul jár: a kis és közepes alapterületű, de nagy visszaváltási forgalmú automatás bolt. Nála a 11,5 vagy 7,5 forintról 3,5 forintra eső darabdíjat az átalány nem tudja ellensúlyozni.

A legrosszabbul jár: a kézi visszaváltási hely.

Vagyis a rendszer korábban a kisebb boltok felé billent — elismerve, hogy náluk a visszaváltás fajlagosan drágább —, most viszont a forgalom nagysága felé. Aki sok palackot vesz vissza, több pénzt kap; aki kis helyen sokat, az kevesebbet.

A kézi visszaváltóhelyekről szinte nem is esett szó

Ez a vita legkevesebbet tárgyalt, közben talán legsúlyosabb tétele. A hirdetmény szerint a kézi visszaváltási helyeknél a Kezelési Díj módszere nem változik: egyetlen, darabszám alapú elemből áll — átalány tehát nincs. A mértéke viszont 2026. október 1. napjától 11,5 forintról 8 forintra csökken darabonként.

Ez körülbelül 30 százalékos bevételkiesés, ellentételezés nélkül, méretre és forgalomra való tekintet nélkül, minden egyes kézi visszaváltóhelyen. Nincs fordulópont, nincs olyan forgalom, amelynél a változás nyereséggé fordulna.

Ez azért lényeges, mert a kézi visszaváltás jellemzően ott működik, ahol automatára nincs hely vagy nincs elég forgalom: kistelepüléseken, falvakban, a legkisebb vegyesboltokban. Éppen azokon a helyeken, ahol a visszaváltási lehetőség léte vagy nem léte dönt arról, hogy egyáltalán van-e értelme összegyűjteni a palackot. És mivel ez a tétel csak október 1-jén lép hatályba, a hatása még nem is látszik.

Kinek van igaza az 50 forint kérdésében?

Hadházy szerint a nem visszaváltott palackok után megmaradó 50 forintok a MOHU extraprofitját jelentik, a MOHU szerint viszont ez nem profit, hanem a visszaváltási rendszer költségeinek egy részét fedezi.

Jogi értelemben a MOHU-nak van igaza abban, hogy a visszaváltási díj külön kasszaként működik, és a benne maradó összeget a rendszer működtetésére kell fordítani. A közgazdasági kérdés viszont ettől nem szűnik meg: ha egy szereplő bevételének egy része abból származik, amit a fogyasztó nem kér vissza, akkor a magasabb visszaváltási arány számára egyszerre jelent több költséget és kevesebb bevételt. Ez nem szándékot bizonyít, hanem szerkezeti feszültséget: a környezetvédelmi cél és az üzemeltetési gazdaságosság ebben a modellben nem mutat ugyanabba az irányba.

Ezt a feszültséget nem érvekkel, hanem adatokkal lehet feloldani. Egyetlen dolog dönthetné el a kérdést: a visszaváltási kassza tételes, auditált és nyilvános elszámolása — mennyi folyt be a nem visszaváltott palackokból, és pontosan mire ment el. Amíg ez nem áll rendelkezésre, mindkét oldal a saját logikáján belül marad igazságos.

Miért kell mégis sorban állni egyetlen automatánál?

Ez a vita leggyakorlatibb, a vásárlót közvetlenül érintő része — és itt a legerősebb Hadházy érvelése, mert szó szerint benne van a hirdetményben.

Ha az átalány üzemeltetési helyenként jár, akkor a második, harmadik automata beállítása a bolt számára csak költséget jelent: több hely, több ürítés, több munkaóra, több karbantartás, miközben a fix bevételi elem nem nő. A darabdíj sem segít, hiszen ugyanannyi palack ugyanannyi bevételt hoz, akárhány gépen érkezik be. A díjszabás így nem ösztönzi a gépszám bővítését pontosan ott, ahol a leghosszabbak a sorok.

A Hadházy által idézett szakértő ebből vezeti le a további következményeket is: motiválatlan üzemeltető, rövidebb nyitvatartás, koszosabb visszaváltó sarok, elutasító kiszolgálás — és a végén az a vásárló, aki inkább a kukába dobja a palackot. Fontos hangsúlyozni, hogy ez előrejelzés, nem mért tény. De az ösztönzők valóban ebbe az irányba mutatnak, és pontosan ezért érdemes figyelni rá.

Ki szabja meg egyáltalán ezt a díjat?

A szakértői véleményben elhangzott egy állítás, amit érdemes pontosítani: a díjakat a MOHU a saját ÁSZF-jére hivatkozva, egyoldalúan változtatja.

A hirdetmény alapján ez félig áll. A fizetési kötelezettség maga jogszabályból, a 450/2023. (X. 4.) Korm. rendeletből következik — ezt a MOHU nem teheti félre. A díj mértékét viszont valóban a MOHU állapítja meg egy hirdetményben, amelyben a fogalmakat a saját Kézi ÁSZF-je és RVM ÁSZF-je határozza meg, és amelyben semmilyen hatósági jóváhagyásra nincs hivatkozás. A kettő között ott a lényeg: hogy fizetni kell, az jogszabály; hogy mennyit, azt a koncessziós társaság dönti el, a szerződött partnereivel folytatott egyeztetés után.

Ez a szerkezet magyarázza, hogy miért lehet ugyanannyira igaz a MOHU „hónapok óta tartó egyeztetés eredménye” és Hadházy „egyoldalúan” megfogalmazása is: az egyeztetés az érdekképviseletekkel zajlott, a döntést viszont a végén egy hirdetmény tartalmazza.

Mit érdemes figyelni a következő hónapokban?

Néhány mérhető jel, amiből kiderül, melyik oldal olvasata állja meg a helyét:

• Mi történik október 1-je után a kézi visszaváltóhelyekkel? Ez a legérzékenyebb pont, és a legkevésbé követett.
• Változik-e a visszaváltóhelyek száma? Ha kistelepülési boltok kezdenek kilépni a rendszerből, az a díjazás jele.
• Nő-e az automaták száma a forgalmas áruházakban? Ha nem, az az üzemeltetési helyenkénti átalány hatását erősíti.
• Alakul-e tovább a visszaváltási arány? A MOHU 90 százalék körüli szintről beszél; a tetőzés vagy visszaesés árulkodó lenne.
• Rendeződik-e az elszámolás átfutási ideje? A késedelmes kifizetés a kisebb boltoknál likviditási kérdés, nem kényelmi.
• Kap-e nyilvános, tételes elszámolást a visszaváltási kassza?

A vásárló szempontjából

Egyetlen dolog nem vitatott ebben a történetben: a palack visszavitele továbbra is megéri, és továbbra is 50 forintot ér. A rendszer felfutása — napi több millió visszaváltott csomagolás — valóban gyors volt európai összevetésben is, és ezt jórészt a lakosság hozta össze.

A díjazás átalakítása viszont jó emlékeztető arra, hogy egy körforgásos rendszer nem a jó szándékon, hanem az ösztönzők finomhangolásán áll vagy bukik. Ha a rendszer működtetése annak nem érdeke, aki a napi munkát végzi, az előbb-utóbb a visszaváltó sarok állapotán, a sor hosszán és a nyitvatartáson fog látszani. Innentől pedig a vásárló dönt — és a legjobb szabályozás sem tudja pótolni azt a néhány percet, amit egy rossz élmény után nem szán rá.

Gyakori kérdések a MOHU kezelési díj változásáról

Mi az a MOHU kezelési díj?

A kezelési díj az az összeg, amit a MOHU a boltoknak fizet a visszaváltás üzemeltetéséért. Ebből finanszírozzák az automata ürítését, a hibakezelést, a visszaváltó terület tisztán tartását és a begyűjtött csomagolás tárolását. Fizetését a 450/2023. Korm. rendelet írja elő, a forrása pedig a gyártók által befizetett kötelező visszaváltási díj, tehát elkülönül a vásárlónak járó 50 forinttól.

Mennyi lett a kezelési díj 2026. szeptember 1-jétől?

Az automatás visszaváltóhelyeken minden visszaváltott palack után egységesen 3,5 forint, bolttípustól és mérettől függetlenül. Ehhez sávos havi átalány társul: 50 ezer palack alatt 100 ezer forint, 50 és 75 ezer palack között 200 ezer forint, 75 ezer palack felett 300 ezer forint. Korábban a darabdíj az eladótér méretétől függött: 11,5, 7,5 vagy 3,5 forint volt.

Mennyit kapnak a kézi visszaváltóhelyek?

A kézi visszaváltási helyeknél a díj módszere nem változik, továbbra sincs havi átalány, a darabdíj mértéke viszont 2026. október 1-jétől 11,5 forintról 8 forintra csökken. Ez ellentételezés nélküli, körülbelül 30 százalékos bevételkiesés, forgalomtól függetlenül. Ez a rendszer azokon a helyeken működik, ahol automatára nincs hely vagy elég forgalom.

Csökken-e az 50 forintos visszaváltási díj a vásárlóknak?

Nem, a vásárló továbbra is 50 forintot kap minden visszaváltott palack után. A módosítás kizárólag a boltok díjazását érinti, vagyis azt, hogy a MOHU mennyit fizet a visszaváltás üzemeltetéséért. A visszaváltási díj mértéke jogszabályi kérdés, és a hirdetmény ehhez nem nyúlt hozzá semmilyen formában.

Miért járhat rosszabbul egy forgalmas kisbolt?

Mert nála a darabdíj esett a legnagyobbat, 11,5 forintról 3,5 forintra, és ezt a havi átalány csak korlátozott forgalomig pótolja. A hirdetmények díjtételeiből számolva a fordulópont havi 12–13 ezer palack körül van. Ez alatt a bolt jobban jár, felette viszont akár a felére csökkenhet a kezelési bevétele.

Miért nincs több visszaváltó automata a nagy áruházakban?

Mert a havi átalány üzemeltetési helyenként jár, nem automatánként — ezt a hirdetmény kifejezetten kimondja. Egy második vagy harmadik gép így csak költséget jelent: helyet, ürítést, munkaórát és karbantartást, miközben a fix bevételi elem nem nő. A darabdíj sem ösztönöz, hiszen ugyanannyi palack ugyanannyit fizet, akárhány gépen érkezik be.

🔗 Hivatalos források és hivatkozások: 👉

A cikk a MOHU két hivatalos hirdetménye (a 2025. szeptember 1. napjától hatályos, illetve a 2026. szeptember 1., valamint kézi visszaváltás esetén 2026. október 1. napjától hatályos Kezelési Díj mértékéről szóló dokumentum), valamint a felek nyilvános Facebook-bejegyzései alapján készült. A forintösszegekre vonatkozó példák saját modellszámítások a hirdetményekben közzétett díjtételekből, egyenletes forgalmat feltételezve, és nem tartalmazzák az egyedi szerződések esetleges további elemeit. Minden összeg nettó.