Közel 6 millió tonna műanyag csomagolás kerül évente az európai piacra – itt a JRC új modellje, amely ellenőrzi a tagállami adatszolgáltatást

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) 2026-ban publikálta csomagolási modelljének 2.0-s verzióját, amely 19 EU-tagállamra – köztük Magyarországra – becsüli meg a forgalomba hozott csomagolások mennyiségét a 2011–2025 közötti időszakra. A számok önmagukért beszélnek: 2024-ben 42,8 millió tonna csomagolás került forgalomba a vizsgált országokban, ebből 5,9 millió tonna műanyag. Ez fejenként átlagosan közel 14 kilogramm műanyag csomagolást jelent évente, és a trend – az uniós hulladékcsökkentési célok ellenére – emelkedő: a műanyag csomagolások mennyisége 2011 óta 11%-kal nőtt. Az elemzés különös aktualitását az adja, hogy a modell eredményeit az Eurostat a tagállami csomagolásihulladék-jelentések ellenőrzésére, benchmarkolására fogja használni – vagyis a magyar adatszolgáltatásnak is ehhez a tükörhöz kell majd állnia.

Miért készült a modell? A PPWR és a „műanyagadó” árnyékában

A csomagolásokról és csomagolási hulladékokról szóló (EU) 2025/40 rendelet (PPWR) új korszakot nyitott az uniós csomagolási szabályozásban: a hulladékképződés megelőzését, az újrahasználatot és az újrafeldolgozást egyaránt kötelező célszámokkal ösztönzi. A tagállamoknak a keletkezett és újrafeldolgozott mennyiségeket a 2019/665 bizottsági végrehajtási határozat módszertana szerint kell jelenteniük.

Ehhez társul egy erős pénzügyi motiváció is: a 2021/770 tanácsi rendelet alapján az újra nem feldolgozott műanyag csomagolási hulladék után a tagállamok uniós saját forrást – a köznyelvben „műanyagadót” – fizetnek. Vagyis minden tonna, amelyet egy ország pontatlanul mér vagy jelent, közvetlen költségvetési tétellé válik.

A JRC modellje pontosan ezt a mérési-ellenőrzési űrt hivatott betölteni: független, értékesítési adatokon alapuló becslést ad arról, hogy mennyi csomagolásnak kellene megjelennie a tagállami statisztikákban. A 2024-es első verzió még csak az élelmiszerekre és italokra terjedt ki; a mostani 2.0-s változat már a háztartási vegyi árukat (home care), a szépség- és testápolási termékeket, a hobbiállat-eledeleket és a forró italokat is lefedi – ezzel a vizsgált termékkörök együttesen az európai fogyasztói csomagolási piac mintegy 75%-át reprezentálják.

Hogyan működik a becslés? 11 187 termékvariáns, egyenkénti tömegadatokkal

A modell alapja az Euromonitor International csomagolóipari adatbázisa, amely termékvariáns (Product Variant, PV) szinten rögzíti az eladott csomagolási egységek számát – például „tej, HDPE palack, 1000 ml” bontásban. A kutatók 19 tagállamra (az EU27 népességének 97%-ára) és a 2011–2025 közötti évekre dolgozták fel az adatokat, összesen 73 termékre és 37 csomagolástípusra kiterjedően.

A módszertan lényege, hogy az eladott darabszámokat az egyes csomagolások fajlagos (üres) tömegével szorozzák össze. Mivel az Euromonitor a csomagolások tömegét nem tartalmazza, a JRC 815 termékvariánsra gyűjtött elsődleges tömegadatot (főként csomagolóanyag-gyártók honlapjairól), majd regressziós és mediánalapú becslési eljárásokkal terjesztette ki ezeket a teljes, 11 187 variánst tartalmazó adatbázisra. Minden becsléshez minimum–maximum bizonytalansági sáv is tartozik.

Fontos korlát, hogy a friss élelmiszerek (zöldség-gyümölcs, friss hús, hal, tojás) csomagolása nem szerepel az adatbázisban, ahogy a szállítási (harmadlagos) csomagolás sem – a modell az elsődleges és másodlagos csomagolásokra fókuszál.

A nagy kép: 42,8 millió tonna, amelynek háromnegyede üveg

A 2024-es évre becsült 42,8 millió tonna piacra helyezett csomagolás anyagfajták szerinti megoszlása:

• üveg: 32,3 millió tonna – a teljes tömeg mintegy 75%-a, elsősorban a sör, a bor és az égetett szeszek palackjai miatt (az üveg nagy sűrűsége tömegben felülreprezentálja ezt az anyagáramot);
• műanyag: 5,9 millió tonna – valamennyi polimer összesen;
• fémalapú csomagolás: 2,3 millió tonna – az alumíniumdobozok legnagyobb felhasználója a sör, az acélé szintén;
• papíralapú csomagolás: 2,1 millió tonna – beleértve az italoskartont, amelynek fő terméke a tej;
• vegyes (társított) anyagok: 0,1 millió tonna – például alumínium-műanyag laminátumok, ahol a legnagyobb tétel a macskaeledel-tasak.

A teljes csomagolási tömeg a vizsgált másfél évtizedben nagyjából stabil maradt; az üveg 2020-ban – nyilvánvalóan a vendéglátás pandémiás leállása miatt – visszaesett, majd helyreállt. A műanyag azonban nem követte ezt a stagnáló pályát.

A műanyag külön utakon jár: +11% másfél évtized alatt

A műanyag csomagolások piacra helyezett mennyisége 2011 és 2025 között 5,4 millió tonnáról 5,9 millió tonnára, azaz 11%-kal nőtt abszolút értékben, fajlagosan pedig 12,6 kg/fő-ről 13,7 kg/fő-re (+9%). A növekedést szinte teljes egészében a PET hajtja: a palackos víz és a szénsavas üdítők piaca folyamatosan bővül, miközben a többi polimer mennyisége lényegében stagnál.

A termékkategóriák hozzájárulása a teljes műanyagcsomagolás-tömeghez a 19 ország átlagában:

Külön figyelmet érdemel, hogy egyedül a palackos víz a teljes európai műanyagcsomagolás-tömeg közel harmadáért felel – és négy vizsgált folyékony termék (palackos víz, gyümölcslé, tej, szénsavas üdítő) együtt a műanyag csomagolások mintegy 45%-át adja.

Óriási szórás az országok között: Svédország 8 kg, Németország 15,6 kg

Az egy főre jutó műanyagcsomagolás-felhasználás országonként közel kétszeres különbséget mutat: Svédországban 8,0 kg, Németországban 15,6 kg évente. A különbség jelentős részben a palackosvíz-fogyasztási kultúrára vezethető vissza: a palackos víz részesedése a műanyag csomagoláson belül Svédországban mindössze 6%, Olaszországban viszont 46%. Ahol a csapvízfogyasztás dominál, ott a fajlagos műanyagteher is drasztikusan alacsonyabb – ez a hazai szemléletformálás (és a MaKuka-típusú edukációs programok) szempontjából is fontos üzenet.

Magyarország a középmezőny felső részében helyezkedik el, nagyjából 12 kg/fő körüli értékkel – a bolgár és román értékekhez hasonló szinten, de a német, spanyol és olasz értékek alatt.

Polimerszerkezet: a PET uralja az élelmiszert, a HDPE a vegyi árut

Az élelmiszer- és italcsomagolásban a PET a domináns polimer, a 19 ország átlagában 55%-os részesedéssel (a svéd 29,5%-tól a román 74,4%-ig), a második a polipropilén (PP) átlagosan 38,9%-kal. Mindössze négy tagállamban (Finnország, Írország, Hollandia, Svédország) előzi meg a PP a PET-et. Érdekesség az írországi HDPE-arány (11,9%), amely a tejtermékek – tej és joghurt – HDPE-palackos értékesítéséhez köthető.

A magyar adatok az élelmiszer- és italszegmensben: PET 64,8%, PP 31,7%, HDPE 2,1% – vagyis a hazai szerkezet erősen PET-központú, az uniós átlagnál is jobban. Ez közvetlen összefüggésben áll a palackos ásványvíz és üdítő magas hazai fogyasztásával, és egyben azt is jelenti, hogy a 2024-ben indult hazai visszaváltási rendszer (DRS) a magyar műanyagcsomagolás-tömeg kiugróan nagy hányadát képes elvben becsatornázni.

A háztartási vegyi áru, testápolás és állateledel szegmensben fordított a kép: itt a HDPE a listavezető minden tagállamban (átlagosan 54,7%), a 19-ből 11 országban a szegmens műanyagfelhasználásának több mint felét adva. Ennek oka a HDPE kiváló nedvesség- és vegyszerállósága. Magyarországon ebben a szegmensben a HDPE 40,5%, a PET 36,3% – utóbbi a régiós átlagnál magasabb.

Anyagváltási trendek: hét országban mozdult el érdemben a piac

A JRC négy termékre (tej, palackos víz, gyümölcslé, szénsavas üdítő) vizsgálta, hogy 2011 és 2025 között történt-e legalább 15 százalékpontos átrendeződés a csomagolóanyagok között. Hét eset felelt meg a kritériumnak:

• Bulgária – tej: a PP 18 százalékpontot veszített, elsősorban az italoskarton (+13 pp) javára;
• Bulgária – palackos víz: a PET 17 százalékpontot esett, az üveg ugyanennyit nyert – ritka példa a „visszaüvegesedésre”;
• Franciaország – tej: a PET 23 százalékponttal tört előre az italoskarton és a HDPE rovására;
• Olaszország – palackos víz: az üveg 18 százalékpontot veszített a PET javára;
• Románia – tej: az italoskarton 26 százalékpontos zuhanását a PET (+17 pp) és a HDPE (+14 pp) együtt vette át;
• Svédország – gyümölcslevek: az italoskarton 29 százalékpontot esett, miközben az üveg 25 százalékpontot erősödött – a kutatók szerint itt inkább a prémium, üvegpalackos lékategória térnyerése áll a háttérben, nem tudatos anyagváltás;
• Szlovákia – palackos víz: az üveg 15 százalékpontos vesztesége a PET nyeresége.

A tanulság kettős: egyrészt nincs egységes európai irány – ugyanannál a terméknél az egyik országban a PET, a másikban az üveg nyer teret –, másrészt a látszólagos „anyaghelyettesítés” mögött gyakran a termékösszetétel (például prémiumizáció) változása áll, nem a gyártók csomagolási döntése.

Valóságpróba: a modell a plasztik-MFA 45%-át fedi le – és ez így van rendjén

A JRC az eredményeket összevetette a saját, „top-down” logikájú uniós műanyag-anyagáramelemzésével (MFA, Amadei et al., 2025). A 2022-es évre a csomagolási modell 5,83 millió tonna műanyag csomagolást becsült a 19 országra, míg az MFA az EU27 teljes – ipari csomagolást is tartalmazó – fogyasztására 12,52 millió tonnát adott ugyanazon polimerekre. A 45%-os arány a szerzők szerint pontosan tükrözi a szűkebb hatókört, és megerősíti a modell érvényességét.

Polimerenként nézve a kép tanulságos: a PET-nél a két becslés közel áll egymáshoz (76%), hiszen a PET-felhasználás túlnyomó része palack, amit mindkét modell lefed. A HDPE-nél viszont csak 17% az arány – a különbözet az ipari felhasználásokban (vegyipari kannák, raklapok, rekeszek) rejlik, amelyeket a fogyasztói modell nem vizsgál.

Nincs összefüggés a kiadások és a csomagolástömeg között

A jelentés egyik legérdekesebb – és elsőre meglepő – megállapítása, hogy az egy főre jutó élelmiszer- és italkiadás (vásárlóerő-paritáson) és a csomagolási tömeg között gyakorlatilag nincs korreláció (R² = 0,03 az élelmiszernél, 0,08 az italoknál). A magyarázat a termékárak nagy szórása: egy magas palackosvíz- és alacsony alkoholfogyasztású ország nagy volument, de kis kiadást produkál – és fordítva.

Az értékesítési volumen és a csomagolástömeg között már mérhető, de csak gyenge-közepes a kapcsolat (R² = 0,65 az élelmiszernél, 0,49 az italoknál), mert az anyagválasztás – üvegpalackos vagy dobozos sör – nagyságrendi tömegkülönbséget okoz azonos fogyasztás mellett. A gyakorlati következtetés: a csomagolási hulladék mennyisége kiadási vagy fogyasztási statisztikákból önmagában nem becsülhető megbízhatóan – ehhez csomagolásszintű adatok kellenek.

Éppen ezért a jelentés önálló eszközként ún. fogyasztás–tömeg konverziós tényezőket (CWCF) is publikál: országra, termékre és csomagolástípusra bontott együtthatókat, amelyekkel értékesítési adatokból becsülhető a csomagolóanyag-felhasználás ott, ahol részletes csomagolási adatbázis nem áll rendelkezésre. A tényezők és a teljes eredményadatbázis nyilvánosan elérhetők a JRC adatkatalógusában.

Mit jelent mindez Magyarországnak?

A modell gyakorlati tétje a hazai szereplők számára három pontban foglalható össze:

1. Benchmark a jelentésekhez. Az Eurostat a JRC becsléseit a tagállami csomagolásihulladék-adatok hihetőségvizsgálatára használja majd. A magyar EPR-rendszer és a koncessziós adatszolgáltatás (MOHU) számai így egy független, értékesítésalapú kontrollszámmal szembesülnek – az eltérések magyarázatra szorulnak majd.
2. A PET-központúság kétélű. A magyar élelmiszer- és italcsomagolás kiugróan magas PET-aránya azt jelenti, hogy a DRS és a palack-visszagyűjtés teljesítménye aránytalanul nagy súllyal esik latba mind az újrafeldolgozási célok, mind a „műanyagadó”-alap szempontjából. Ugyanakkor a maradék – PP-dominált, jellemzően nem palack formájú – műanyagáram kezelése lényegesen nehezebb dió.
3. A megelőzés kulcsa a víz. Ha a palackos víz adja a műanyag csomagolások közel harmadát, akkor a csapvízfogyasztás ösztönzése az egyik leghatékonyabb – és legolcsóbb – csomagolásmegelőzési intézkedés. A svéd 8 kg/fő és a német-olasz 15-16 kg/fő közötti különbség jelentős része itt keletkezik.

A JRC modellje nem hulladékstatisztika, hanem annak előszobája: azt mutatja meg, mennyi csomagolás lép be a rendszerbe. Hogy ebből mennyi végzi szelektív gyűjtőben, válogatóműben és újrafeldolgozóban – az már a tagállami rendszerek, köztük a magyar koncessziós modell teljesítményén múlik. A tükör mindenesetre elkészült, és 2026-tól minden évben belenézünk.

 Hivatalos források és hivatkozások: 

De Laurentiis, V., Orza, V., Listorti, G.: Estimating packaging placed on the market at national level – Packaging model updates version 2.0. European Commission, Joint Research Centre (JRC147001), Publications Office of the European Union, Luxembourg, 2026. DOI: 10.2760/4178900

Kapcsolódó adatok: JRC Data Catalogue – a modell teljes eredménykészlete (fajlagos tömegadatok, országos becslések, konverziós tényezők) szabadon letölthető.