Elhagyott műanyag palackok menthetik meg a delfineket a halászhálóktól: Új brit kutatás

A Newcastle-i Egyetem 2026. július 2-án közzétett kutatása bizonyítja, hogy az óceánokban úszó eldobott műanyag és üveg italospalackok meglepő módon kulcsfontosságúak lehetnek a tengeri emlősök védelmében. Két nemrégiben publikált független tanulmány rávilágított arra, hogy az újrahasznosított palackok halászhálókra rögzítésével a delfinek járulékos fogása akár 88 százalékkal is csökkenthető anélkül, hogy a halászok zsákmánya érdemben kevesebb lenne. A módszer egyszerre alacsony költségű, globálisan alkalmazható, és az újrahasznosítás révén hasznos, második életet ad a környezetszennyező hulladéknak.

A halászhálók láthatatlan veszélye és az akusztikus reflektorok működési elve

A tengeri emlősökre világszerte a legfőbb fenyegetést a halászhálókba történő véletlenszerű befogások, más néven a járulékos fogások jelentik. A kopoltyúhálók nejlonból készülnek, ezáltal szinte teljesen láthatatlanok mind vizuálisan, mind akusztikusan a vízben élő, echolokációt (visszhangképzést) használó állatok számára. A Newcastle-i Egyetem Természettudományi és Környezettudományi Karának tengeri megafauna-megőrzésért felelős emeritus professzora, Per Berggren által kidolgozott elképzelés erre a globális problémára keresett egyszerű, költséghatékony megoldást.

A megoldás lényege az úgynevezett reflektorok alkalmazása a hálókon. Ezek olyan rögzített eszközök, amelyek akusztikusan észlelhetővé teszik az amúgy láthatatlan akadályt a delfinek és a disznódelfinek számára. A hálókra erősített, levegőt tartalmazó eldobott műanyag palackok kiváló hangvisszaverőként funkcionálnak a víz alatt. Emellett a fémcsavarokkal ellátott üvegpalackok is tesztelésre kerültek, amelyek folyamatos csilingelő hangot adnak ki a tengeráramlatokban. Mindkét módszer segíti a delfineket a hálók pontos helyzetének észlelésében, ezáltal a halálos csapda elkerülésében, miközben a halászok zavartalanul folytathatják a célzott halfajok begyűjtését.

Eredmények Zanzibárban, Peruban és Brazíliában: Különbségek a hálótípusok között

Az első kutatást – amelynek eredményeit a Fisheries Research tudományos folyóiratban publikálták – a zanzibári és perui felszíni eresztőhálós (driftnet) halászatban, valamint a brazíliai fenékre rögzített (bottom-set) kopoltyúhálós halászatban végezték el. A vizsgálat keretében a helyi közösségek aktív bevonásával műhelymunkákat tartottak a halászoknak, hogy ismertessék velük a projekt céljait és biztosítsák a részvételüket. A terepmunka során több mint 1600 hálókihelyezést figyeltek meg és hasonlítottak össze azokkal a hagyományos hálókkal, amelyekhez nem rögzítettek palackokat.

A kísérlet tanulságos eredménnyel zárult. Zanzibárban és Peruban a felszíni hálóknál a műanyag palackok növelték ugyan a célzott halfogás mértékét, azonban sem az üveg-, sem a műanyag palackok nem csökkentették érdemben a delfinek, disznódelfinek vagy tengeri teknősök járulékos fogását. Ezzel szemben a brazíliai kísérletek egyértelműen ígéretesnek bizonyultak a fenékhálós halászat esetében: az adatok alapján a technika potenciálisan csökkentette a delfinek véletlen befogását, miközben a halfogás növekedése itt is megfigyelhető volt.

A 88 százalékos áttörés: Hosszú távú megfigyelések Brazíliában

A brazíliai fenékhálós kísérlet biztató eredményeire támaszkodva a kutatócsoport egy második, kiterjesztett tanulmányban folytatta a vizsgálatokat, amelyet a Marine Mammal Science folyóiratban tettek közzé. Ennek során a 2020 és 2025 közötti ötéves periódusban összesen 318 halászati utat monitoroztak. A műanyag palackokkal felszerelt hálók összehasonlítása a hagyományos felszereléssel egyértelmű statisztikai áttörést hozott: a palackokkal kiegészített hálók bizonyítottan 88 százalékkal csökkentették a delfinek járulékos fogását. Eközben a kereskedelmileg fontos halfajok halászati hozama teljes mértékben változatlan maradt.

Per Berggren professzor az adatok értékelésekor rávilágított, hogy a felszíni és a fenékhálós alkalmazások sikere közötti drasztikus különbség vélhetően a környezeti zajszinttel magyarázható. A felszíni víz lényegesen zajosabb közeg, amely nagymértékben elnyomhatja a hangokat, ezáltal rontva a műanyag palackokból készített akusztikus reflektorok hatékonyságát.

Újrahasznosítás, amely életeket ment az óceánokban

A kutatás vezetője hangsúlyozta a projekt kettős hasznát. „Ez egy igazán jó hír, és pontosan az, amire törekszünk – egy egyszerű megoldás, amely mind a delfinek, mind az eszközt használó halászok számára előnyös” – összegezte Berggren professzor. A kutató kiemelte, hogy a módszer rendkívül költséghatékony, így azt a világon bármelyik halász könnyedén megengedheti magának.

További komoly eredményként könyvelték el, hogy a kísérletek során alkalmazott hulladék nem terhelte tovább a természetet: a palackokat olyan stabilan és biztonságosan rögzítették a hálókhoz, hogy a tesztek során egyetlen darab műanyag palack sem veszett el az óceánban. A szakértői csapat jelenleg is azon dolgozik, hogy a kormányzatokkal és ügynökségekkel együttműködve minél szélesebb körben elterjessze ezt az életmentő technikát. A módszertan globális tesztelése pedig nem állt meg: a műanyag palackok hatékonyságát vizsgáló további kutatások jelenleg is folyamatban vannak a kambodzsai és kongói halászatokban.

 Hivatalos források és hivatkozások: 

• Eredeti forrás: Newcastle University Press Office (2026. július 2.): Discarded plastic bottles help save dolphins from fishing nets

• Kormányzati/állami hivatkozás: Az amerikai tengeri emlősök bizottságának (US Marine Mammal Commission – .gov) hivatalos kutatási összefoglalója, amely igazolja a brazíliai kísérleteket és a műanyag palackok hatékonyságát a járulékos fogás csökkentésében: Highlighting Recent Research Grants – MMC.gov