Az Új-Mexikói Egyetem (UNM) Egészségtudományi Központjának kutatói megdöbbentő felfedezést tettek: az emberi agyban jóval magasabb koncentrációban vannak jelen a mikroműanyagok, mint a test bármely más szervében. A Nature Medicine tudományos folyóiratban publikált tanulmány adatai szerint a műanyagok felhalmozódása az idő múlásával ráadásul egyre gyorsul, és az elmúlt nyolc év során mintegy 50 százalékos növekedést mutatott. A kutatás rávilágított a demencia és a kiugróan magas műanyagkoncentráció közötti drámai összefüggésre, valamint az élelmiszerláncon keresztül történő beépülés rejtett veszélyeire is.
A mikroműanyagok – a lebomlott polimerek apró, szabad szemmel láthatatlan darabkái, amelyek mára a levegőben, a vízben és a talajban is mindenütt jelen vannak – az elmúlt fél évszázad során az emberi test szinte minden részébe beágyazódtak. Korábbi kutatások már kimutatták jelenlétüket a májban, a vesében, a méhlepényben és a herékben is.
Matthew Campen toxikológus, a UNM Gyógyszerészeti Karának professzora által vezetett kutatócsoport azonban most rávilágított: az agyban található műanyagszint a korábban vizsgált szervek értékeit is jócskán felülmúlja. A professzor elmondása szerint a felhalmozódás mértéke hűen tükrözi a bolygónkon felgyülemlő műanyaghulladék növekvő mennyiségét.
50 százalékos növekedés és a demencia gyanúja
A kutatócsoport az Új-Mexikói Orvosszakértői Hivataltól (Office of the Medical Investigator) kapott, boncolásokból visszamaradt agyszövetmintákat elemezte. A mintákat – amelyeket a törvény értelmében hét évig meg kell őrizni – kizárólag a frontális kéregből (a szemek feletti és mögötti agyterületről) vették.
A számszerűsített eredmények riasztó képet festenek:
-
Az átlagosan 2016-ból származó régebbi szöveteket összehasonlítva a 2024-es mintákkal, a kutatók megállapították, hogy a műanyagrészecskék mennyisége mindössze nyolc év alatt 50 százalékkal növekedett az emberi agyban.
-
Még megdöbbentőbb volt az a felfedezés, amely szerint a demenciával diagnosztizált betegek agyszövetében a műanyag mennyisége akár tízszerese is volt az egészséges emberekben mért értékeknek.
Bár a korreláció a demencia és a mikroműanyagok között egyértelmű, Campen hangsúlyozta: a tanulmány jelenlegi formájában nem tudja megcáfolhatatlanul bizonyítani, hogy a magasabb műanyagszint okozta-e a demencia tüneteit. Előfordulhat, hogy magának a betegségnek a folyamata idézi elő a fokozottabb felhalmozódást.
Nanométeres szilánkok: A vizsgálat módszertana
A kutatás elindításában kulcsszerepet játszott Elaine Bearer, az UNM neuropatológusa, aki elhunyt demenciás betegek agyszövetének mikroszkópos vizsgálata során azonosíthatatlan, „furcsa, barna, csomós dolgokat” vett észre. Ennek azonosítására a kutatók egy kifejezetten a mikroműanyagok szöveti kimutatására és számszerűsítésére kifejlesztett eljárást alkalmaztak.
A folyamat során a szöveteket kémiai úton egyfajta iszappá oldották, majd centrifugálták, ami egy fel nem oldódott műanyagot tartalmazó kis pelletet (golyócskát) választott ki. Ezt a pelletet 600 Celsius-fokra hevítették (pirolízis), és a műanyag égése közben keletkező gázkibocsátást felfogták. Az elégett polimerekből származó ionokat kromatográfiás eljárással szétválasztották, majd egy tömegspektrométer segítségével azonosították.
A technológia statisztikái:
-
A rendszer 12 különböző polimert mutatott ki és számszerűsített. A leggyakoribb a polietilén volt, amelyet széles körben használnak csomagolásokhoz, tartályokhoz, műanyag palackokhoz és poharakhoz.
-
A transzmissziós elektronmikroszkópos (TEM) vizsgálatok során a szakemberek éles műanyagszilánkok halmazait találták.
-
Ezek a szilánkok mindössze 200 nanométeresek vagy annál is kisebbek voltak – ez nagyjából egy vírus méretének kétszerese-háromszorosa.
A kutatók rámutattak: ezek a részecskék elég aprók ahhoz, hogy akadálytalanul átjussanak a vér-agy gáton, bár az még mindig tisztázatlan, hogy pontosan milyen mechanizmus révén transzportálódnak az agyba.
Élelmiszerlánc és a mielinhüvely
A tanulmány kitért arra is, hogyan kerül be ez az elképesztő mennyiségű műanyag az emberi szervezetbe. Campen professzor feltételezése szerint a mikroműanyagok elsődleges forrása az élelmiszer, különösen a kereskedelmi forgalomban kapható hús.
Az ipari hústermelés során a műanyaggal szennyezett vízzel öntözött takarmányt az állatok elfogyasztják, majd a trágyájuk visszakerül a földekre. Ez a folyamat egyfajta „előrecsatolt biológiai felhalmozódást” (feed-forward biomagnification) eredményez az élelmiszerláncban. A kutatócsoport ezt az elméletet azzal is alátámasztotta, hogy élelmiszerboltokban vásárolt húsokban is magas műanyagkoncentrációt mutattak ki.
Az agyba jutva a mikroműanyagok hajlamosak a neuronokat (idegsejteket) körülvevő és a jelátvitelt szabályozó szigetelőréteg, a mielinhüvely zsírsejtjeiben lerakódni. Ez a zsíros közeg magyarázatot adhat arra, miért éppen az agyban a legmagasabb a koncentráció.
Bár a műanyagot biológiailag inertnek (semlegesnek) tartják, a professzor szerint a valódi veszélyt a részecskék fizikai jellemzői – a nanoméretű, éles szilánkok – jelenthetik. Kockázatot jelenthet, hogy ezek az anyagok akadályozzák a véráramlást a hajszálerekben, megzavarják az agyi axonok közötti finom kapcsolatokat, vagy akár gócpontként (magként) szolgálhatnak a demenciában szerepet játszó fehérjék kóros összetapadásához.
A globális műanyagtermelés továbbra is töretlen, de a kutatók szerint az emberiség egy időzített bombán ül. Mivel a meglévő polimerek mikroszkopikus részecskékre történő lebomlása évtizedekig is eltarthat, a mikroműanyagok koncentrációja a környezetünkben – és ezáltal az emberi agyban – még hosszú éveken át megállíthatatlanul növekedni fog.
Hivatalos források és hivatkozások: 
-
University of New Mexico (UNM HSC Newsroom): UNM Researchers Find Alarmingly High Levels of Microplastics in Human Brains – and Concentrations are Growing Over Time
- Image by Gerd Altmann from Pixabay