Az élelmiszer- és italcsomagolások uralják a globális tengerparti műanyagszennyezést

A Plymouthi Egyetem (University of Plymouth) vezetésével készült legújabb kutatás első ízben állított össze globális, a felhasználási típusokon alapuló áttekintést a tengeri hulladékokról. A 112 országra kiterjedő átfogó elemzés rávilágított arra, hogy az óceánok és tengerpartok leggyakoribb szennyezői egyértelműen az ételekhez és italokhoz köthető műanyagok. Az eredmények azt is igazolják, hogy a problémát pusztán a hulladékgazdálkodás optimalizálásával már lehetetlen megoldani; a termelés forrásánál történő csökkentés elkerülhetetlen.

Átfogó, globális helyzetkép a tengeri műanyagszennyezésről

A 2026. május 20-án a One Earth tudományos folyóiratban publikált tanulmány páratlanul széleskörű adatbázisra támaszkodik. A kutatók összesen 7 kontinenst, 9 nagy óceáni rendszert, 13 regionális tengert és 112 nemzetet vizsgáltak meg, amely területi lefedettség a Föld teljes lakosságának mintegy 86 százalékát képviseli. A projekt keretében a szakértők több mint 5300 tengerparti hulladékfelmérés adatait gyűjtötték össze és értékelték ki egy harmonizált, rangsoroláson alapuló módszerrel (Monte Carlo analízis segítségével). A kutatás elsődleges célja az volt, hogy azonosítsa a legabundánsabb hulladékkategóriákat nemzeti, regionális és globális szinten egyaránt, ezáltal kritikus bizonyítékokkal szolgálva a döntéshozók és az ipar számára az intervenciós pontok kijelöléséhez.

A leggyakoribb hulladéktípusok: fókuszban a műanyag élelmiszer-csomagolás

A kutatás mennyiségi adatai drámai képet festenek a part menti területek állapotáról. A becslések szerint évente 20 millió tonna műanyaghulladék kerül a természeti környezetbe. Az adatok alapján a vizsgált országok 93 százalékában az élelmiszerekhez és italokhoz kapcsolódó műanyagok a három leggyakoribb hulladéktípus között szerepelnek. Ez az arány kiterjed a világ öt legnépesebb országára is: Indiára, Kínára, az Egyesült Államokra, Indonéziára és Pakisztánra, valamint az Egyesült Királyságra.

Kiemelkedő problémát jelentenek az egyszer használatos, rövid élettartamú termékek. Az elemzés rámutatott, hogy a műanyag élelmiszer-csomagolások, a kupakok és fedők, valamint a műanyag palackok a nemzetek több mint felében a legelső helyeken szerepelnek az egyéni hulladéktételek listáján. Pontosabban: az élelmiszer-csomagolások az országok 53%-ában, míg a kupakok, fedők és műanyag palackok az országok 51-51%-ában kerültek a három vezető szennyező közé. Ezeket az eldobható eszközöket gyakoriságban a műanyag zacskók (39%) és a cigarettacsikkek (38%) követik a leginkább elterjedt tengerparti szeméttípusok sorában. Bár a megfigyelések során horgász- és hajózási felszereléseket is azonosítottak, az elsődleges szennyező forrás vitathatatlanul az élelmiszer- és italipar.

A hulladékgazdálkodás önmagában már nem elegendő

A jelentés szerzői nyomatékosítják: a műanyagszennyezés súlyos globális környezeti probléma, amely végzetes hatással van a tengeri ökoszisztémákra, a gazdaságokra és az emberi egészségre. Különösen súlyosan érinti ez a partvidéki közösségeket és az alacsonyabb jövedelmű országokat, ahol a szennyezés az élelmezésbiztonságot is fenyegetheti. Dr. Max Kelly, a tanulmány vezető szerzője és a Plymouthi Egyetem posztdoktori kutatója kiemelte, hogy az eredmények cáfolhatatlan bizonyítékot szolgáltatnak arra: az egyszer használatos élelmiszer- és italcsomagolások az óceáni műanyagszennyezés legfőbb okozói. Professor Richard Thompson OBE FRS, az egyetem Nemzetközi Tengeri Hulladék Kutatóegységének (International Marine Litter Research Unit) alapítója és vezetője hozzátette: ezen adatok ismeretében tagadhatatlan, hogy a probléma hulladékkezelési módszerekkel önmagában megoldhatatlan.

A szakértők szerint azonnali „upstream”, azaz a folyamat legelejére – a forrásra – fókuszáló intézkedésekre van szükség. Ide tartozik a megtermelt műanyagok mennyiségének drasztikus csökkentése, az újrahasználati rendszerek kiépítése, a csomagolások tervezésének megreformálása, valamint az erősebb szakpolitikai fellépés. Példaként hozták fel annak fontosságát, hogy a jövőben kizárólag olyan műanyagokat gyártsanak, amelyek elengedhetetlen, alapvető hasznot hoznak a társadalom számára. Professor Susan Jobling is megerősítette: a vizsgált, rendkívül eltérő nemzeti kontextusokban – mint amilyen Indonézia is – ugyanazok a rövid élettartamú műanyagok uralják a partszakaszokat, ami azt bizonyítja, hogy célzott forráscsökkentésre van szükség.

A kutatás háttere és finanszírozása

Az átfogó elemzés egy szélesebb körű nemzetközi tudományos együttműködés, a 3,8 millió fontból gazdálkodó PISCES (Plastics in Indonesian Societies) projekt részeként jött létre. A programot a londoni Brunel Egyetem vezeti, finanszírozását pedig a brit állami Környezetvédelmi Kutatási Tanács (Natural Environment Research Council – NERC) és a UK Global Challenges Research Fund biztosította. A kutatás az Egyesült Királyság és Indonézia akadémikusai – köztük a Plymouth Marine Laboratory, valamint az indonéz Nemzeti Kutatási és Innovációs Ügynökség (BRIN) munkatársai – közreműködésével készült.

 Hivatalos források és hivatkozások:  

• A Plymouthi Egyetem eredeti sajtóközleménye: Food and drink related litter dominates global plastic pollution

• Eredeti, publikált tanulmány (DOI): 10.1016/j.oneear.2026.101712 (One Earth folyóirat: „Food and beverage plastics dominate global shorelines: A harmonized rank-based assessment of usage types to guide interventions”)

• Állami finanszírozói forrás: UK Research and Innovation – Natural Environment Research Council (NERC)