Aki fenntarthatóvá akarja tenni a németországi építőipart, annak az éghajlat- és erőforrás-védelmet kell előtérbe helyeznie. Ez a legfontosabb megállapítása a „Fenntartható építőanyagok átállása” című tanulmánynak, amelyet a Wuppertal Intézet a Holcim Németrország megbízásából a Butterfly Effect Consultinggal együttműködve készített.
A tanulmány szerint az átalakulásra a párizsi klímaegyezmény, az európai Green Deal, a nemzeti körforgásos gazdasági stratégia (NKWS) és az éghajlatvédelmi törvény céljainak elérése érdekében van szükség. A körforgásos gazdaság ugyanakkor lehetőséget kínál az innovációra, a növekedésre és a foglalkoztatásra is, valamint erősíti a regionális értékláncokat, például a városi bányászat (Urban Minning) vagy a körforgásos építőanyagok előállítása révén.
„A német kormány 400 milliárd eurós, az infrastruktúra-felújításra szánt különalapja történelmileg egyedülálló lehetőséget kínál” – kommentálta Thorsten Hahn, a Holcim Németország vezérigazgatója. „Ehhez a közszférának úttörő szerepet kell vállalnia a fenntarthatósági szabványok bevezetésében, a fenntartható építőanyagok használatában és a körkörös építési gyakorlatok kialakításában.”
Németországban az építőipar a nyersanyagfelhasználás mintegy 40 százalékáért felelős, és jelentős CO₂-kibocsátást okoz. Emellett az új építkezések és átalakítások, valamint az épületek bontása során jelentős mennyiségű bontási anyag keletkezik, amely a Németországban keletkező összes hulladék mintegy 55 százalékát teszi ki. Bár az ásványi alapú építési hulladék mintegy 90 százalékát már újrahasznosítják jellemzően útépítés alaprétegeként, ez nem felel meg az eredeti felhasználásnak, azaz az eredeti funkcióval egyenértékű vagy magasabb értékű újrahasznosítási lehetőségeket nem használják ki.
Ez hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az építőipart fenntarthatóbbá és éghajlatbarátabbá tegyük. „A tanulmányban sok lehetőséget azonosítottunk az építőanyagok erőforrás-hatékonyabb előállítására és felhasználására” – mondja Monika Dittrich, a Wuppertal Intézet körforgásos rendszerekkel foglalkozó kutatócsoportjának vezetője. „A sikeres megvalósításához azonban gyorsaságra és határozott politikai fellépésre van szükség.
A közszféra hatalmas igényei miatt a közszférának megvan az ereje az átalakulás elindítására. És megvannak az eszközei ahhoz, hogy szabályozási követelmények révén előmozdítsa az átállást.”
Ökológiailag szükséges, technikailag megvalósítható: Miért bénult meg mégis az építőanyagokra való áttérés
Az ökológiai szükségszerűség és a meglévő jogi keretfeltételek, például az uniós taxonómia, a Nemzeti körforgásos gazdasági stratégia (NKWS) és az ásványi anyagokat helyettesítő építőanyagokra vonatkozó általános rendelet ellenére még mindig vannak hiányosságok és akadályok az építőanyag-átállás megvalósításában.
A tanulmány például felhívja a figyelmet a körforgásos gazdaság építőiparban való elégtelen integrációjára – például az olyan digitális eszközök hiányára, mint a BIM (Building Information Modelling, épületinformációs modellezés) vagy az anyagútlevél, az újrahasznosított anyagokra vonatkozó nem egyértelmű szabványok, a bonyolult engedélyezési eljárások és a másodlagos nyersanyagokra vonatkozó nem megfelelő adatbázisok. Ezenkívül a környezetvédelmi költségeket nem veszik teljes mértékben figyelembe, az ösztönzők terén van még mit javítani és hiányoznak a kötelező újrahasznosítási kvóták.
Nyolc cselekvési terület: mi számít most
A tanulmány nyolc kulcsfontosságú cselekvési területet határoz meg a politikai döntéshozók és az építőipar számára a szükséges átalakulás előmozdítása érdekében:
Kötelező újrahasznosítási kvóták és anyagspecifikációk: A másodlagos nyersanyagok egyértelmű minimális arányainak meghatározása az építési projektekben, különösen a közszférában.
Életciklus-alapú értékelés az építőiparban: Kötelező életciklus-elemzések bevezetése az építési projektek tervezése, pályáztatása és jóváhagyása során.
A közbeszerzési törvények átalakítási eszközként való felhasználása: A fenntarthatósági kritériumok beépítése a közbeszerzési pályázatokba – nem csupán lehetőségként, hanem szabványként.
Pénzügyi ösztönzők és beruházási programok: Olyan gazdasági keretfeltételek megteremtése, amelyek ösztönzik a körkörös termelési folyamatokba, építőanyagokba és építési módszerekbe történő beruházásokat.
Digitális infrastruktúra és átláthatóság: Anyagútlevelek, építési nyilvántartások és városi bányászati (Urban Minning) adatbázisok fejlesztése a körkörös építés tervezésének és irányításának javítása érdekében.
Tudás, képesítések és kulturális változás: A szakirányú tanulmányok, továbbképzések, a szabványok és a tervezési eszközök megértésének előmozdítása valamennyi érdekelt csoport számára.
A városi bányászat stratégiája: Az antropogén lelőhelyek szisztematikus nyilvántartása, értékelése és aktiválása, mint a jövő erőforrása.
A hulladék végtermék tulajdonságainak egyértelmű meghatározása: A másodlagos anyagok jogbiztonsága egységesített szövetségi szabályozások és egyszerűsített engedélyezési eljárások révén a körforgásos és újrahasznosított termékek esetében.
„A tanulmány rávilágít arra, hogy az építőipari ágazat átalakítása jelentősen előmozdíthatja az éghajlat-, környezet- és erőforrásvédelmet Németországban” – kommentálja Martin Bethke, a Butterfly Effect Consulting alapítója és vezérigazgatója. „Az építőipar így döntően hozzájárulhat Németország éghajlatvédelmi céljainak eléréséhez és a szűkös elsődleges nyersanyagok megőrzéséhez. Az építőanyagokra való átállás a német gazdaság ökológiai modernizációjának központi építőköve.”
A „Fenntartható építőanyag-átalakulás” című, 2025 áprilisában megjelent tanulmány itt ingyenesen letölthető.
Forrás és borítókép: HOLCIM
