A Haifai Egyetem kutatói dokumentálták, hogyan épül be a műanyag a Holt-tenger üledékes rétegeibe. A kutatás szerint a tó partján keletkező új teraszok az elmúlt két évtized szennyezési hullámait őrzik, létrehozva egy olyan geológiai réteget, amely évezredekig hirdetheti az emberiség környezetpusztító hatását.
A Holt-tenger partvonala évtizedek óta drasztikusan visszahúzódik, évi több mint egy métert esik a vízszint. Ez a folyamat lépcsőzetes partmenti teraszokat hoz létre, amelyek a tó korábbi vízszintjeit jelzik. Prof. Beverly Goodman-Tchernov, Prof. Michael Lazar és Dr. Ákos Kálmán vezetésével a haifai kutatók rámutattak: ezek a teraszok ma már nemcsak a klímaváltozás, hanem a tömeges műanyagfogyasztás tanúi is.
A szemét mint kőzetréteg: Számokban a pusztítás
A kutatás során a 2000 és 2021 között keletkezett teraszokat vizsgálták meg a Kidron-patak torkolatánál, amely Jeruzsálem városi lefolyását és hulladékát szállítja a tóba. A vizsgálat eredményei pontos mennyiségi képet adnak a szennyezés mértékéről:
-
Időbeli éles határ: A 2000 előtt keletkezett teraszok még egyetlen darab műanyagot sem tartalmaztak. Ezzel szemben a fiatalabb rétegekben már több száz kilogrammnyi hulladékot találtak.
-
A „mikroműanyag-gyár”: Az extrém hőség és a rendkívül magas sókoncentráció (34%-os sótartalom) drasztikusan felgyorsítja a műanyagok fizikai és kémiai bomlását. A kutatók kiszámították, hogy minden egyes kilogramm makroműanyag (zacskók, palackok) évente körülbelül 4000 új mikroműanyag-szemcsét generál a part mentén.
-
Domináns anyagok: A talált hulladék több mint 90%-a polipropilén (PP) és polietilén (PE), amelyek főként eldobható csomagolásokból, palackokból és játékokból származnak.
-
Jövőkép 2030-ra: Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, 2030-ra egyetlen partmenti terasz akár közel egy tonna műanyagot is felhalmozhat.
„Műanyag gyűrűk” a világ legmélyebb pontján
A kutatók a lerakódásokat „műanyag gyűrűknek” nevezték el, utalva arra, ahogy a visszahúzódó víz körkörösen hagyja hátra a sós üledékbe ágyazott szemetet. A jelenség különlegessége, hogy a Holt-tenger zárt medence: ami ide bekerül, az itt is marad. A műanyag nem sodródik ki az óceánba, hanem belepréselődik a sárba, beszorul a víznyelőkbe és a talaj repedéseibe.
„A Holt-tenger egyedülálló laboratórium” – magyarázta Dr. Ákos Kálmán. „Lehetővé teszi számunkra, hogy nyomon kövessük a műanyag teljes útját: a városi utcákról a patakokon át a tóba, ahol végül a geológiai rekord részévé válik. Ez a folyamat valószínűleg sok más víztömegnél is zajlik, de itt a vízszint csökkenése miatt mindez láthatóvá és mérhetővé vált.”
A megelőzés az utolsó esély
A tanulmány arra is figyelmeztet, hogy bár a műanyag jelenleg még koncentráltan, a felszíni rétegekben található, a folyamat hamarosan visszafordíthatatlanná válik. Ahogy az újabb üledékrétegek rárakódnak a szemétre, a tisztítás fizikai képtelenséggé válik. A haifai kutatók hangsúlyozzák: az egyetlen megoldás a forrásnál, Jeruzsálem és a környező települések hulladékgazdálkodásában rejlik, hogy megállítsák a Kidron-patak áradásai által szállított szemétáradatot.
Hivatalos források és hivatkozások:
-
A Haifai Egyetem eredeti sajtóközleménye és borítóképe: Study: Plastic waste from Jerusalem’s runoff has accumulated in the Dead Sea since 2000
-
Tudományos publikáció (Journal of Hazardous Materials): Warning signal from the Dead Sea: Plastic pollution at the deepest hypersaline lake



