Az Európai Bizottság egy kiszivárgott dokumentum szerint kész megvédeni az európai újrahasznosító szektort a távol-keleti importtal szemben. A tervezett szabályozás értelmében 2027 végéig csak az Európai Unión belül előállított újrahasznosított műanyag számítana bele a kötelező uniós kvóták teljesítésébe, haladékot adva a válsággal küzdő európai üzemeknek a globális verseny megnyitása előtt.
Az európai műanyag-újrahasznosítási ágazat az elmúlt években súlyos gazdasági nyomás alá került. A magas energiaárak, az infláció és az ázsiai országokból érkező olcsó import olyan környezetet teremtett, amelyben a helyi feldolgozók versenyképessége drasztikusan visszaesett. Egy nemrégiben kiszivárgott uniós végrehajtási rendelet-tervezet (úgynevezett implementing act) azonban azt sugallja, hogy Brüsszel kész védőhálót vonni a szektor köré az évtized végéig.
Stratégiai védelem 2027-ig
A kiszivárgott tervezet, amely a csomagolási és csomagolási hulladékról szóló rendelethez (PPWR) kapcsolódik, alapvető változást hozhat abban, hogyan számolják el az újrahasznosított műanyag tartalomra vonatkozó célértékeket. Az Európai Unió korábban ambiciózus célokat tűzött ki: 2030-ra a műanyag csomagolásoknak jelentős arányban (típustól függően akár 30-35%-ban) újrahasznosított alapanyagból kell készülniük.
A dokumentum kulcspontja, hogy az Európai Bizottság egyfajta átmeneti időszakot javasol. Eszerint 2027. december 31-ig kizárólag az Európai Gazdasági Térségben (EGT) működő létesítményekben előállított újrahasznosított műanyagot ismernék el a kötelező célértékek teljesítéseként. Ez a lépés gyakorlatilag kizárná a harmadik országokból – például Kínából vagy Délkelet-Ázsiából – származó importot az uniós kvótarendszerből a következő három évben.
Az „egyenértékűség” kérdése és az ellenőrzés hiánya
A halasztás mögött meghúzódó legfőbb indok a hitelesség és az ellenőrizhetőség. Az európai újrahasznosítók szövetségei régóta panaszkodnak arra, hogy a harmadik országokból érkező „újrahasznosított” műanyagok gyakran nem felelnek meg a szigorú uniós környezetvédelmi és munkaügyi normáknak. Sőt, fennáll a gyanú, hogy az importált anyagok egy része valójában szűz (virgin) műanyag, amelyet hamis papírokkal újrahasznosítottként értékesítenek.
A kiszivárgott szöveg hangsúlyozza, hogy az EU-n kívüli országoknak bizonyítaniuk kell az „egyenértékűséget”. Ez azt jelenti, hogy az importőröknek igazolniuk kell, hogy a külföldi üzemekben alkalmazott technológia és környezetvédelmi szabályozás legalább olyan szigorú, mint az uniós előírások. Mivel azonban egy robusztus, harmadik fél által hitelesített globális tanúsítási rendszer kiépítése időigényes, a Bizottság a 2027-es dátummal kíván időt nyerni ennek megvalósítására.
Gazdasági kényszerpálya: miért van szükség a halasztásra?
A számok tükrében az európai ipar helyzete riasztó. Míg az EU-ban az újrahasznosított műanyag (például az rPET) ára a magas gyártási költségek miatt magasan maradt, addig a nemzetközi piacon az árak zuhantak. 2023-ban és 2024 elején az importált újrahasznosított műanyagok ára olykor 30-40%-kal volt alacsonyabb az európai gyártásúénál.
Ennek hatására számos európai üzem kényszerült leállásra vagy a termelés csökkentésére. Ha az EU azonnal és korlátozás nélkül megnyitná a piacot a külföldi újrahasznosított anyagok előtt a kvóták teljesítéséhez, félő, hogy a helyi ipar végleg összeomlana még azelőtt, hogy a 2030-as célszámok életbe lépnének. A tervezet célja tehát az európai beruházások védelme és a technológiai szuverenitás megőrzése.
Módszertani viták: a tömegmérleg elve
A kiszivárgott dokumentum egy másik érzékeny területet is érint: a kémiai újrahasznosítást és a tömegmérleg-számítási módszert (mass balance approach). Ez az eljárás lehetővé tenné a gyártók számára, hogy bonyolult technológiai folyamatok során igazolják az újrahasznosított tartalom arányát. A tervezet szerint az EU szigorúbb, „üzemen belüli” (fuel-use exclusion) módszert várna el, ami megakadályozná, hogy az energiatermelésre szánt hulladékot papíron újrahasznosítottként számolják el.
Iparági visszhangok
Míg a környezetvédelmi civil szervezetek üdvözlik a szigorúbb ellenőrzési igényt, a globális kereskedelmi partnerek és egyes nagyfelhasználók (például a multinacionális üdítőital-gyártók) aggodalmukat fejezhetik ki. Szerintük az import korlátozása drágíthatja a csomagolóanyagokat, és nehezítheti a 2030-as zöld célok elérését. Ugyanakkor az európai újrahasznosítók szerint ez az egyetlen módja annak, hogy elkerüljék a „tisztességtelen versenyt”.
A tervezet véglegesítése még hátravan, és várhatóan élénk viták kísérik majd az Európai Parlamentben és a Tagállamok Tanácsában is. Ha azonban a 2027-es dátum a végleges szövegben is marad, az komoly lélegzetvételnyi szünetet jelenthet a kontinens műanyagiparának.
Image by Sadegh Shafiee from Pixabay



