Az Új-Mexikói Egyetem kutatói 2024-ben számos mikroműanyag-vizsgálatot végeztek. A témában megjelent három publikáció globális beszélgetést váltott ki a mikroműanyagokról és lehetséges hatásáról az emberi egészségre.
Az első tanulmány azonosította a mikroműanyagokat az emberi placentában. Két hónappal később egy második tanulmányban feltérképezték a mikroműanyag-részecskék útját a bélből más szervekbe, például a vesébe, a májba és az agyba. A harmadik tanulmány kutyák és emberek hereszövetében azonosította őket, ami tovább növelte a reproduktív egészségre gyakorolt lehetséges hatásukkal kapcsolatos aggodalmakat.
Hosszabb távú és átfogóbb vizsgálatokra van szükség a műanyagszennyezés egészségre gyakorolt hatásának azonosítására
A tanulmány 2016-ban vett mintákkal hasonlította össze a műanyag előfordulását 2024-ben elhunyt emberek májából, veséjéből és agyából vett mintákkal. A májban és az agyban lényegesen több nano- és mikroműanyagot találtak, mint nyolc évvel korábban. A vesékben az átlagos koncentráció mindkét évben hasonló volt.
Mikroműanyagokat mutattak ki a tüdőben, a belekben és a méhlepényben is. A hagyományos mikroszkópos módszerekkel azonban általában csak az öt mikrométernél nagyobb részecskéket lehet kimutatni. „A kisebb nanoműanyagokat ezért akaratlanul kizárják” – írják a tudósok. A csapat most speciális infravörös és elektronmikroszkópiát használt, hogy pontosabban meghatározzák a műanyag mennyiségét.
A műanyagnak való kitettség egészségügyi következményei még tisztázatlanok. Bár a 2019 és 2024 között igazoltan demenciában szenvedő emberektől származó tizenkét másik agymintában különösen magas volt az expozíció, a kutatócsoport hangsúlyozza, hogy tanulmányuk nem bizonyít közvetlen ok-okozati összefüggést.
A kutatócsoport kémiai elemzéssel is meghatározta a műanyag összetételét. Megállapították, hogy a polietilén, amelyet például fóliákhoz és palackokhoz használnak volt a leggyakoribb műanyagtípus. A májban és a vesékben a műanyag 40-65 százalékát tette ki, az agyban pedig akár 75 százalékát is.
Összességében további, hosszabb távú, nagyobb és változatosabb populációkon végzett vizsgálatokra van szükség a mikro- és nanorészecskék felhalmozódásának tendenciáinak és lehetséges egészségügyi hatásainak – különösen az emberi agyra gyakorolt – meghatározásához.
Forrás: NMU/euwid