Bármely ország vagy kormányzat jövőhöz való viszonyulását tükrözi, hogy mit és hogyan hajlandó tenni a nemzetközi fenntarthatósági erőfeszítések sikeréért. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium fenntarthatóságért felelős államtitkárával, Weingartner Balázzsal készített riportot a Magyar Hírlap online kiadása új feladatairól és a hazai hulladékgyűjtési kultúráról.
– A NHKV, azaz a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. elnök–vezérigazgatójaként kérték fel fenntarthatóságért felelős államtitkárnak. Mi lesz a zrt.-vel?
– Szakpolitikailag a társaság működését továbbra is az államtitkárságomhoz tartozó jogterület fogja koordinálni, vagyonpolitikai oldalról pedig Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős miniszterhez fog tartozni. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium lesz a megrendelő, a szolgáltatásokat nyújtó zrt. tulajdonosi joggyakorlója pedig miniszter asszony lesz. A két miniszter jó együttműködése garantált, ez megalapozza az NHKV hatékony működését. A személyes szakmai ismeretem alapján is arra számítok, hogy még jobb, biztosabb irányba tud állni a vállalat.
– Önnek mit jelent a fenntarthatóság?
– Üzenetértékűnek tartom, hogy a fenntarthatóság egy önálló államtitkárság nevében megjelenik a kormányzati struktúrában. E törekvés most jutott el abba a fázisba, hogy saját felelőse legyen. Munkánkat az ENSZ által 2015-ben megfogalmazott fenntartható fejlődési célokra alapozzuk, a tizenhét kiemelt terület közül tevékenységünkhöz legszorosabban a tiszta víz és alapvető köztisztaság, a megfizethető és tiszta energia, a fenntartható városok és közösségek, az éghajlatváltozás elleni fellépés kapcsolódik. Ebből is látható, hogy komplex megközelítésre törekszünk. Meggyőződésem, hogy az életünket befolyásoló összes lépésnek kapcsolódnia kell a fenntarthatósághoz. Bármely ország vagy kormányzat jövőhöz való viszonyulását tükrözi, hogy mit és hogyan hajlandó tenni a nemzetközi erőfeszítések sikeréért.
– Konkrétan milyen területeket fed le a munkája?
– A hulladékgazdálkodás mellett például a víziközmű-ágazat vagy az elektromobilitás is hozzánk tartozik. Kiemelt feladatunk még a családok energiahatékonysági fejlesztéseit támogató Otthon melege program folytatása és a zöldgazdaság fejlesztésének koordinációja. Fontos változás, hogy a korábbi felállással szemben a klímapolitika az energiaügyi államtitkársághoz került át, ahol nagyon jó helyen van, e két témakör összepárosítása szemléletmódváltást jelez. De nyilvánvaló határterületeink vannak a közlekedéspolitikai vagy akár az innovációs szakterületekkel is. Arra törekszünk, hogy a hasznos szinergiákra építve hosszabb távúvá, hozzáadott értéket teremtővé tegyük a közös elképzeléseket. A piac alapvetően profitorientáltan működik, és bár terjedőben van, mert egyre kifizetődőbb a társadalmi felelősségvállalás, nem feltétlen várható el gazdasági társaságoktól, hogy olyan lassan megtérülő, magasztos célokat szolgáljanak, mint a fenntarthatóság. Így gyakran a piaci megfontolásokkal szemben is segítenünk kell majd érvényre juttatni a gyermekeink, unokáink jólétét szolgáló szempontokat.
– Nagy változások várhatók a hulladékgazdálkodási törvény módosítása miatt?
– Már az NHKV Zrt.-nél megkezdtük a hulladéktörvény felülvizsgálatát, így elsődlegesen a gyakorlati tapasztalatokból fakadó módosítási igényeket szeretnénk majd megfogalmazni, ezeket ötvöznénk a 2030-ig tartó időszakra szóló elképzelésekkel. A hulladékgazdálkodás olyan napi szintű találkozási pont a lakossággal, amely megköveteli, hogy tartós, kiszámítható működési keretfeltételeket biztosítsunk az ágazat számára. Bármilyen törvénymódosítás okozhat kisebb-nagyobb érdeksérelmeket, de aki nyitott szemmel jár, képes rugalmasan alkalmazkodni a változásokhoz, az megtalálja majd a számítását. Ez pedig ma már általános követelmény, hiszen egyes számítások szerint a 21. században a megelőző húszezer évhez mérhető mennyiségű innováció ér minket. A jogalkotónak azonban a dolgok természetéből fakadóan húznia kell egy vonalat, hogy összegezze a tapasztalatokat, és azokhoz igazodva továbblépjen. A szakmai szereplőktől csak annyit kérünk, próbálják meg ne támadásnak, hanem lehetőségnek felfogni a változtatást. A jól működő vállalkozásoknak biztosan lesz munkája, hiszen az ágazatban cégeknek és szakembereknek is bőven van helye, feladata.
– Önöket érték támadások az új tervek miatt?
– Akadt már elképzelés, melyeknek az üzenetét nem értették meg az érintettek. Például az iskolai papírgyűjtésre szerettünk volna olyan jogszabályt alkotni, amely révén minden intézmény az aktuális piaci árat kaphatta volna meg a begyűjtött papírért. Ez jelenleg nem biztosított, ugyanis ha úgy állapodnak meg a vállalkozással, aki a hulladékot elviszi, az a húsz forintos kilónkénti ár helyett adhat akár hatot is. Mi azt szerettük volna kimondani, hogy az NHKV Zrt. az ilyen esetekben piaci áron átveszi a papírt. A szándékot félreértették, és azt látták bele, hogy államosítani tervezzük a papírgyűjtést. Pedig csak megfelelő forrás biztosításával kívántuk segíteni ezt a gyermekek szemléletformálása szempontjából fontos ügyet.
– Még mindig rengetegen élnek fém- és papírgyűjtésből. Ez működhet a jövőben?
– A gyűjtők által olyan hulladék is eljut a fémkereskedőhöz, ami egyébként nem kerülne oda, illegális lerakóhelyen kötne ki. Ezek tehát fenntartandó folyamatok, azt lehet esetleg mérlegelni, hogy kell-e újfajta bátorítás ebbe a rendszerbe. Biztosan jobban működik, ha az állam a koordinációját ösztönző erőként használja, és nem korlátokat állít.
– Ha egy fémmegmunkáló cégnél keletkezik hulladék, hol adhatja le?
– El kell különíteni a lakossági és a termelési hulladékok kérdését. A termelési hulladékok kapcsán is a koordinációban és az ösztönzésben lehet szerepe az államnak a piaci kompetencia megjelenésével.
– Mi a véleménye a lakossági szelektív hulladékgyűjtési kultúráról?
– A lakosság nagyon nyitott, a problémát viszont az okozza, hogy még mindig hiányoznak az egységes üzenetek és egységes feltételek. Különböző helyeken különböző módon érhető el a szelektív gyűjtés. Legyen szó házhoz menő, szelektív szigetes vagy zsákos gyűjtésről, egységes stratégiát kell kidolgozni és végrehajtani. 2020-ra szeretnénk kimondani: minden magyar család számára az ország minden részében azonos módon biztosított a szelektív hulladékgyűjtés.
– Lakossági szinten talán még működne is, de sokszor pont a szolgáltató nem tartja be a szabályokat.
– Vannak tévhitek és féligazságok, a „ha úgyis egybeöntik, minek szelektáljuk” típusú gondolatokat szeretnénk eloszlatni. A lakosoknak egyértelműen kell látniuk, hogy más-más autó viszi el az ilyen és amolyan szelektív hulladékot. A problémákat ismerjük, azon vagyunk, hogy a helyiek és a szolgáltató is érdekeltté váljon a megoldásukban.
– Az uniós elvárásokkal összhangban áll a magyar hulladékgazdálkodási rendszer?
– Uniós szinten jól állunk, érdekes módon az üveghulladék területén van még hova fejlődnünk, pedig az üvegtermelésben Magyarország élen jár. Vizsgáljuk a szelektíven gyűjtött anyagok hasznosításának arányát. Egyértelmű érdek, hogy a hazai hulladékot a hazai iparban dolgozzuk fel. Az üveg alapanyag biztosítása érdekében vagy a gyűjtés, vagy a betéti rendszer visszaállítása jöhet szóba.
– Mit tegyen, aki nem tud a zöldhulladéknak külön zsákot venni az önkormányzatnál?
– A zöldhulladék bomlásából jelentős szén-dioxid és metán szabadul fel. E jellemzője és a mennyiségei miatt is elkülönített gyűjtési rendszerbe kellene terelni, ami viszont pénzbe kerül. Az a terv, hogy a jövőben alapszintű hozzáférést biztosítsunk a zöldhulladék gyűjtésére.
– Mi a véleménye a műanyagmentes júliusról?
– Nem mi kezdtük, önállóan szervezett akcióként indult, de egy általunk felkarolandó ügyről van szó. Arra törekszünk, hogy több figyelmet szenteljenek az ügynek az emberek. Marketingstratégiánk részeként több szemléletformáló platform létesül arra, hogy elsősorban a fiatalokat megcélozva komoly kampányt indítsunk, de természetesen minden korosztályt igyekszünk elérni, más és más eszközökkel. Már az államtitkárság koordinációjával zajlik majd az őszi Te szedd! akció, amelynek keretében a családok, baráti társaságok, közösségek együtt tehetnek a környezetért.
– Van esély arra, hogy itthon csökkenjen a műanyag zacskók, reklámszatyrok felhasználása? Az emberek felnőttek már ahhoz, hogy ne bosszankodjanak, amiért pénzbe kerül a zacskó, de a zöldségpultnál mégis indokolatlan mennyiségben tépik azt.
– A vásárlók sokszor valóban nem gondolnak bele, hogy ha nyolc különféle zacskóba teszik a karalábét és a paprikát, elteszik, hogy jó lesz még otthon valamire, abból rengeteg felesleges hulladék keletkezik. Persze az jogos kérdés, hogy a változás érdekében az egyes embereket vagy a kereskedelmi szektort érdemes inkább célzott üzenetekkel megtalálni. Az ideális állapot persze az lenne, ha visszavinnénk magunkkal a boltba a papírzacskót, textilszatyrot, amibe újra pakolunk.
– Több kávézó és étterem ad tíz-húsz százalék kedvezményt, ha saját edénnyel vagy termosszal érkezünk.
– A kezdeményezés becsülendő, de népegészségügyi szempontból biztosan nem teljesen problémamentes. Józan önkorlátozásra van szükség a kereskedők, szolgáltatók és a fogyasztók részéről is. Minden üzenetértékű lépés, döntés segít jobbá, teljesebbé tenni a saját életünket, és az utánunk következő generációkét is.
– A PET-palackok mennyisége víztisztítóval is csökkenthető. De mit tegyen, aki környezettudatos, és a szénsavas vizet kedveli, ha már szén-dioxid-patront sem lehet kapni?
– Ez a példa is jól mutatja, hol kerülünk konfliktusba a kereskedelemmel. Ma már a profitorientált cégek is mindenfajta eszközzel hirdetik a környezettudatosságot, önként csatlakoznak a fenntarthatósági fejlődési célokhoz, gyakran mégis ellenérdekeltnek tűnnek abban, hogy jó ügyeket karoljanak fel. Tengereink, óceánjaink szenvednek a PET- morzsaléktól, amit észrevétlenül akár mi is megihatunk az üvegből. A nagyvállalatoknak is be kell látniuk a környezetvédelmi szempontok elsőbbségét. Aki szódavizet iszik, rengeteg műanyagszemetet spórol meg mindenkinek. A néhol újra divatba jövő szikvíz hagyománya, kultúrája megőrzendő érték, keresni fogjuk a lehetőségét, hogy a megtartását elősegíthessük.
A cikk megjelenése a magyarhirlap.hu weboldal hozzájárulásával történt.
