Ha kedveled az oldalunkat, jelölj meg minket a Google-ban kedvenc forrásként — így gyakrabban látod majd a cikkeinket a keresőben!
★Jelölj meg minket preferált forráskéntA reggeli kávé után megmaradó zacc a legtöbb helyen a vegyes hulladékba kerül, pedig száraz tömegének nagyjából 15%-a olaj, amelyből biodízel készülhet. A tarragonai Universitat Rovira i Virgili (URV) vegyészmérnökei módszeresen megvizsgálták, hogyan lehet kávézaccból bioüzemanyag-alapanyagot nyerni úgy, hogy közben a maradék növényi anyag se menjen veszendőbe. A Biomass and Bioenergy folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint mérsékelt hőmérsékleten, egyetlen óra alatt kinyerhető a laboratóriumi referenciamódszerrel elérhető olajmennyiség mintegy 90%-a – ráadásul jóval tisztább formában.
Röviden: Kávézaccból bioüzemanyag-alapanyag nyerhető egyszerű, szakaszos hexános extrakcióval: 45 °C-on, 60 perc alatt, grammonként 35 ml oldószerrel a kinyerhető olaj kb. 90%-a kivonható. Az így kapott olaj tisztább, mint a hagyományos Soxhlet-módszerrel nyert, a zsírtalanított zaccban pedig épen marad a cellulóz, a hemicellulóz és a lignin, így abból bioetanol vagy repülőgép-üzemanyag-előanyag is készülhet.
Mennyi zacc keletkezik, és mi van benne?
A Nemzetközi Kávészervezet adatai szerint a világ éves kávébab-termelése nagyjából 10 millió tonna. A kávécseresznye tömegének csak mintegy tizede kerül a csészébe, a maradék szilárd melléktermék – ennek körülbelül fele kávézacc, ami évente több mint 6 millió tonnát jelent. Európa a legnagyobb importőr, a világ kávéjának mintegy 30%-át itt fogyasztják el. A zacc nagy része hulladéklerakóba kerül, ahol lebomlása során metán szabadul fel.
A kutatók egyetemi kávézójuk 100% arabica kávéjából származó zaccát vizsgálták. A frissen begyűjtött anyag víztartalma kb. 50% volt, ezért a penészedés megelőzésére még aznap 40 °C-on, 72 órán át szárították, majd 0,5 mm alatti szemcseméretre szitálták. A szárított zacc összetétele:
- lignocellulóz-váz: 30,9% hemicellulóz (ennek kb. 80%-a mannóz, vagyis jellemzően galaktomannán), 17,9% lignin és 8,8% cellulóz;
- extraktanyagok: 5,1% vízben és 19,3% etanolban oldható komponens;
- egyéb: 6,2% hamu (főként nátrium, kálium, magnézium és kalcium) és becslés szerint 11,9% fehérje – ez utóbbi a koffein és más nitrogéntartalmú vegyületek miatt kissé felülbecsült érték lehet.
A 24 órás hexános Soxhlet-extrakció 16,6%-os olajhozamot adott; ezt tekintették a zacc teljes olajtartalmának, ehhez mérték a többi eljárást.
A kávézacc anyagában rejlő lehetőségekről korábban is írtunk: kutatók kávéhulladékból fejlesztettek lebomló hőszigetelő anyagot, egy kínai csapat pedig kávézaccból készült katalizátorral alakította ártalmatlan kénné a mérgező kénhidrogént.
Kávézaccból bioüzemanyag: így keresték meg az optimumot
A vizsgálat középpontjában három üzemi paraméter állt: a hőmérséklet (25, 45 és 68,7 °C, ez utóbbi a hexán forráspontja), az oldószer–zacc arány (20, 35 és 50 ml/g) és az extrakciós idő (30, 60 és 90 perc). A kutatók teljes, háromszintű faktoriális kísérleti tervet alkalmaztak: mind a 27 kombinációt kétszer, véletlenszerű sorrendben futtatták le, így összesen 54 mérés készült. Minden mérésnél kb. 2 gramm szárított zaccot kevertek a hexánnal visszafolyós hűtő alatt.
A statisztikai modell a kísérleti eredmények szórásának 95,2%-át megmagyarázta. A legerősebb hatása a hőmérsékletnek volt, ezt követte az idő, majd kisebb mértékben az oldószerarány. A tényezők ugyanakkor nem egymástól függetlenül hatnak: a hőmérséklet–idő és a hőmérséklet–oldószerarány kölcsönhatás is szignifikáns volt, ahogy a mindhárom tényezőt érintő hármas kölcsönhatás is. Ez azt jelenti, hogy az optimum csak a paraméterek együttes vizsgálatával található meg – egyenként hangolva nem.
A mért olajhozamok 8 és 15% között szórtak. A legjobb eredményt a 45 °C, 60 perc és 35 ml/g beállítás adta, amely a Soxhlet-hozam mintegy 90%-át, azaz a száraz zacc tömegére vetítve kb. 15% olajat nyert ki. Egy óra után a rendszer gyakorlatilag egyensúlyba került, a hosszabb kezelés már nem hozott többletet. Az oldószerarány sem lineárisan hatott: kevés hexánnal az oldat gyorsan telítődött, sok hexánnal viszont nem nőtt arányosan a hozam.
Miért nem segít a forráspont közeli hőmérséklet?
25 és 45 °C között a hozam egyenletesen nőtt, mivel melegebben csökken az oldószer viszkozitása, és gyorsabban diffundálnak a zsírok a porózus zaccszemcsékből. A hexán forráspontja közelében azonban – különösen 90 perces kezelésnél – a hozam visszaesett.
A kutatók ezt az oldószer oldóképességének változásával magyarázzák. A hexán Hildebrand-féle oldhatósági paramétere 25 °C-on 14,9, 68,7 °C-on viszont csak 13,8 MPa½. Mivel a kávéolaj fő összetevőinek értéke 19–20 MPa½ körül van, a melegítéssel nő a „távolság” az oldószer és az oldandó anyag között, vagyis romlik az oldás. Forró, kisebb sűrűségű oldószerben ráadásul az olaj egy része vissza is kötődhet a szemcsék pórusaiba. A 45 °C tehát kompromisszum a gyors anyagátadás és a jó oldóképesség között – és nem mellékesen kevesebb energiát igényel, mint a forráspontig hevítés.
Tisztább olaj, stabil zsírsavösszetétel
A kutatók 16, főként az optimum környékéről választott beállításnál gázkromatográfiával elemezték a kinyert olaj zsírsavösszetételét. Ez azért lényeges, mert a zsírsavprofil határozza meg a belőle készülő biodízel cetánszámát, oxidációs stabilitását és hidegtűrését. Az összetétel minden beállításnál szinte változatlan volt: kb. 44% linolsav, 35% palmitinsav, 8% olajsav és 7% sztearinsav. A forráspont közeli hőmérsékleten mért hozamcsökkenés tehát nem az olaj hőbomlásából, hanem fizikai-termodinamikai okokból ered.
A durvább körülmények (90 perc, illetve forráspont közeli hőmérséklet) viszont növelték az olyan kísérőanyagok arányát, amelyek nem alakíthatók zsírsav-metilészterré (FAME-mé), így biodízel sem lesz belőlük. Ilyenek a kávéra jellemző diterpének (kafesztol, kahweol) és a szterinek. Az optimalizált eljárásnál ez a nem-FAME frakció a száraz zacc tömegére vetítve mindössze 0,3% volt, szemben a Soxhlet-extrakció 3,9%-ával. A 45 °C-os, egyórás kezelés tehát nemcsak a legtöbb, hanem a legtisztább olajat is adta.
A zsírtalanított zacc sem hulladék
A tanulmány egyik fő célja annak igazolása volt, hogy az olajkinyerés nem teszi tönkre a zacc többi értékes összetevőjét. A poliszacharid-frakció (cellulóz és hemicellulóz) a vizsgált teljes paramétertartományban gyakorlatilag változatlan maradt. A lignin érzékenyebbnek bizonyult: 45 °C-on volt a legmagasabb a megőrzött mennyiség, a forráspont közelében és hosszabb kezelésnél viszont csökkent, valószínűleg a kevésbé kondenzált ligninrészek részleges kioldódása miatt. Több oldószer mellett ez a hatás mérséklődött, mert a nagyobb folyadéktömeg lassabban melegszik fel.
Az optimalizált eljárás után a zsírtalanított zacc ligninhányada 20% felett maradt, míg a Soxhlet és az ultrahangos extrakció után csak 17,9–19,4% volt. Az olaj eltávolítása ráadásul előkezelésként is működik: a zsírok diffúziós gátat képeznek, amely akadályozza az oldószerek és katalizátorok hozzáférését a rostos szerkezethez, így nehezítik a cukrok kinyerését és a lignin frakcionálását.
A szerzők szerint ez megnyitja az utat a lépcsőzetes, biofinomítói hasznosítás felé:
- a zsírtalanított zacc cellulóz- és hemicellulóz-tartalmából erjesztéssel bioetanol, tejsav vagy polihidroxialkanoát (PHA) bioműanyag készülhet;
- a ligninből fenntartható repülőgép-üzemanyag (SAF) előanyagai vagy fenolos vegyületek állíthatók elő.
Fontos ugyanakkor, hogy ezeket a további lépéseket a mostani tanulmány nem vizsgálta kísérletileg – a cikk azt igazolja, hogy az alapanyag alkalmas marad rájuk.
Ultrahang és mikrohullám: gyorsabb, de nem jobb
A kutatók az optimalizált szakaszos eljárást intenzifikált módszerekkel is összevetették. A mikrohullámmal segített extrakció 5 perc alatt 12,5%, 20 perc alatt 14,7% hozamot ért el, az ultrahangos extrakció 15 perc alatt 12,5%, 30 perc alatt 14,3%-ot. Mindkét módszernél gyors kezdeti emelkedés után ellaposodott a görbe, vagyis a folyamatot itt is az egyensúly, nem a kinetika korlátozza.
Az intenzifikált eljárásokkal nyert olajban ráadásul több volt a nem-FAME kísérőanyag, a méretnövelés pedig mindkét technológiánál bonyolult és energiaigényes. A szerzők következtetése szerint a rövidebb extrakciós idő önmagában nem indokolja ezeket a módszereket – a mérsékelt körülmények között futtatott szakaszos hexános extrakció adja a legjobb egyensúlyt hozam, tisztaság, energiaigény és méretezhetőség között.
Szakmai szemmel: mi kell még az ipari léptékhez?
A kávézacc üzemanyagként való hasznosítása nem új ötlet – a dontwasteit.hu már 2015-ben beszámolt arról, hogy kávézaccból előállított bioüzemanyaggal hajtanák a londoni buszokat. A URV-kutatás újdonsága a lépcsőzetes megközelítés: az olajkinyerést nem végcélként, hanem egy teljes biofinomítói lánc első lépéseként kezeli. Hulladékgazdálkodási szempontból ugyanakkor több kérdés is nyitott:
- Laboratóriumi lépték: a kísérletek 2 grammos mintákkal, egyetlen kávézó egyféle kávéjának zaccával készültek. A különböző pörkölésű és eredetű, vegyes összetételű zacc viselkedése eltérhet.
- Víztartalom és szárítás: a friss zacc kb. 50%-a víz, és gyorsan penészedik. A szárítás energiaigénye – a begyűjtés logisztikájával együtt – várhatóan az egyik legnagyobb költségtétel lesz egy valós láncban.
- Oldószer: a hexán fosszilis eredetű, tűzveszélyes és egészségkárosító, ugyanakkor a növényolajipar bevett oldószere, így visszanyerésének technológiája kiforrott. A grammonként 35 ml-es arány nagy mennyiségű oldószer bepárlását jelenti, aminek energiamérlege döntő lesz.
- Gazdaságosság: a tanulmány nem tartalmaz költség- vagy életciklus-elemzést, a nyers mérési adatok pedig csak kérésre érhetők el.
- Elkülönített gyűjtés: a zacc legnagyobb, legtisztább tömegei a vendéglátásban, irodákban és ipari konyhákban keletkeznek. Egy 2023-as hazai felmérés szerint Magyarországon évente több mint 14 ezer tonna kávézacc keletkezik, a megkérdezett vendéglátóhelyek közel fele pedig egyszerűen kidobja.
Mindezzel együtt a kutatás fontos mércét ad: számszerűen megmutatja, hogyan lehet a kávézaccból egyszerre bioüzemanyag-alapanyagot és továbbhasznosítható biomasszát nyerni, nem pedig egyiket a másik rovására. További kávézaccos híreinket a kávézacc címke alatt gyűjtjük.
Kávézaccból bioüzemanyag – gyakori kérdések
Hogyan lesz kávézaccból bioüzemanyag?
A kávézaccból először oldószerrel kivonják az olajat, majd ezt átészterezéssel biodízellé alakítják. A URV kutatói n-hexánt használtak, amely jól oldja a nem poláris zsírokat, és alacsony forráspontja miatt könnyen visszanyerhető. A kinyert olaj – főként linolsav és palmitinsav – alkalmas biodízel-alapanyag, a zsírtalanított zacc pedig további bioüzemanyagok gyártására is felhasználható.
Mennyi olaj nyerhető ki a kávézaccból?
A szárított kávézacc tömegének mintegy 15–17%-a olaj. A tanulmányban a 24 órás laboratóriumi Soxhlet-extrakció 16,6%-ot adott, ezt tekintették a teljes olajtartalomnak. A vizsgált szakaszos hexános extrakciók 8 és 15% közötti hozamot értek el, az optimális beállítás pedig a Soxhlet-hozam körülbelül 90%-át hozta ki mindössze egy óra alatt.
Milyen körülmények között a leghatékonyabb a kávézacc olajának kinyerése?
A leghatékonyabb beállítás 45 °C, 60 perc és grammonként 35 ml hexán volt. A hőmérséklet bizonyult a legfontosabb tényezőnek: 25 és 45 °C között egyenletesen nőtt a hozam, a hexán forráspontja közelében viszont csökkent, mert a melegebb oldószer rosszabbul oldja a kávéolaj fő összetevőit. Egy óra után a rendszer gyakorlatilag egyensúlyba került.
Miért jobb az optimalizált eljárás a Soxhlet-extrakciónál?
Mert sokkal gyorsabb, alacsonyabb hőmérsékleten működik, és tisztább olajat ad. A Soxhlet 24 óra alatt valamivel több olajat nyer ki, de a biodízellé nem alakítható kísérőanyagok aránya nála 3,9% volt, az optimalizált szakaszos eljárásnál csak 0,3%. A Soxhlet emellett energiaigényes, félfolyamatos, és nehezen méretezhető ipari léptékre.
Mire használható a zsírtalanított kávézacc?
A zsírtalanított zacc értékes biofinomítói alapanyag marad. Cellulóz- és hemicellulóz-tartalmából erjesztéssel bioetanol, tejsav vagy PHA bioműanyag készülhet, ligninjéből pedig fenntartható repülőgép-üzemanyag előanyagai vagy fenolos vegyületek. Az olaj eltávolítása meg is könnyíti ezeket a lépéseket, mert a zsírok gátolják az oldószerek és katalizátorok hozzáférését a rostos szerkezethez.
Alkalmas már ipari bevezetésre az eljárás?
Még nem, a kutatás laboratóriumi léptékű. A kísérletek 2 grammos mintákkal, egyetlen kávézó zaccával készültek, és a tanulmány nem tartalmaz költség- vagy életciklus-elemzést. A nagyüzemi alkalmazás előtt meg kell oldani a nedves zacc szárítását, az oldószer-visszanyerés energiaigényét és a vendéglátóhelyekről történő elkülönített gyűjtést is.
🔗 Hivatalos források és hivatkozások: 👉
- Romero, J. F., Tampieri, A., Montané, D., Constantí, M., Medina, F. (2026): Systematic evaluation of batch hexane extraction as a scalable pretreatment for the comprehensive valorization of spent coffee grounds. Biomass and Bioenergy, 213, 109467. https://doi.org/10.1016/j.biombioe.2026.109467
- Diari Digital de la URV (2026. július 23.): Coffee grounds can be converted into a raw material for producing biofuels. https://diaridigital.urv.cat/en/coffee-grounds-can-be-converted-into-a-raw-material-for-producing-biofuels/
- Economx (2023. október 14.): A hazai kávézacc-mennyiségről és a vendéglátóhelyek zaccgyűjtési gyakorlatáról. https://www.economx.hu/gazdasag/2023/10/14/kavezacc-keletkezes-ujrahasznositas-palyazat-cocacola-778628/
Egységes szerkezet, gyors válaszok: cikkeinket úgy építjük fel, hogy az olvasók és az MI-alapú keresők is könnyen megtalálják bennük a lényeget. A szövegek MI-eszközök segítségével, szerkesztői ellenőrzés mellett készülnek.


