Ha kedveled az oldalunkat, jelölj meg minket a Google-ban kedvenc forrásként — így gyakrabban látod majd a cikkeinket a keresőben!
★Jelölj meg minket preferált forráskéntA horvátországi hulladékválság november közepére odáig jutott, hogy egy horvát környezetvédelmi civil szervezet szerint akár napokon belül több tucat településen akadozhat vagy leállhat a hulladékszállítás. Az Udruga Ekologija grada (Városökológiai Egyesület) november 12-i közleménye szerint egyre több lerakó korlátozza vagy függeszti fel a más településekről érkező hulladék fogadását, miután a Gospić melletti illegális lerakás botránya mélyen megrendítette a bizalmat a rendszerben. Az egyesület szerint a gond nem a gyűjtéssel van: a hulladékot összeszednék, csak éppen senki sem akarja átvenni.
Röviden: A horvátországi hulladékválság lényege, hogy a Gospić-ügy után több regionális lerakó – köztük a spliti Karepovac és a zárai Diklo – korlátozta vagy leállította a más településekről érkező hulladék fogadását. Az Udruga Ekologija grada szerint emiatt tizenegy megyében kerülhet veszélybe a rendszeres hulladékszállítás, ezért kötelező erejű állami döntést, a szabad kapacitások nyilvánosságát és a közpénzből felújított lerakók szerződéses kötelezettségeinek számonkérését sürgetik.
Hogyan alakult ki a horvátországi hulladékválság?
A mostani helyzet gyökere a Lika régióban, Gospić város közelében feltárt illegális lerakás. A hatóságok ott 34–37 ezer tonna, részben veszélyes hulladékot találtak, amelynek jelentős része 2023-ban és 2024-ben főként Olaszországból érkezett. A gyanú szerint újrahasznosításra szánt anyagként tüntették fel, majd részben elföldelték, részben a szabadban halmozták fel. A környezetvédők szerint egészségügyi és más ipari hulladék is van közöttük, amely a Plitvicei-tavakról ismert, nagyrészt érintetlen térségben veszélyezteti a talajt, a levegőt és a vizet.
Az ügy országos politikai botránnyá nőtt. Szeptember 5-én Zágrábban több tízezren tüntettek a terület azonnali kármentesítéséért és a felelősök megnevezéséért – ez volt az elmúlt évek egyik legnagyobb horvátországi demonstrációja –, a parlamentben pedig az ellenzék a miniszterelnök felelősségre vonását kezdeményezte. A Gospićból elszállított hulladék egy részét a Holcim és a Nexe cementgyáraiban égetik el, ami újabb helyi tiltakozásokat váltott ki, többek között az isztriai Labin környékén.
A bizalmi válságot tovább mélyítette, hogy októberben a horvát Állami Felügyelőség környezetvédelmi ellenőrei szabálytalanságokat állapítottak meg a zárai Diklo lerakón: oda a szabályok megsértésével kezeletlen, bálázott hulladékot fogadtak a Varasd környéki régióból, az üzemeltető ellen szabálysértési eljárás indult.
Ehhez társul egy régóta ismert szerkezeti probléma: Horvátországban nincs veszélyes hulladék lerakására vagy elégetésére alkalmas létesítmény, ezért a legveszélyesebb hulladékot drágán, külföldre kell szállítani.
Mely lerakók zárták be a kapuikat?
Az egyesület összesítése szerint a fogadás korlátozása mára nem elszigetelt helyi döntések sorozata, hanem országos jelenség:
- a spliti Karepovac korlátozta a más településekről érkező hulladék fogadását;
- a pločei Lovornik és a bjelovári Doline nem vesz át további külső hulladékot;
- a zárai Diklo teljesen bezárt a nem helyi felhasználók előtt;
- az ogulini Sodol átmenetileg felfüggesztette más városok és községek hulladékának fogadását;
- Sinj és Eszék-Baranya megye szintén elutasító álláspontra helyezkedett;
- Karlovac szerződéses kötelezettségei miatt továbbra is fogadja a hulladékot az Ilovac lerakón;
- a Biljane Donje-i hulladékgazdálkodási központ bizonyos feltételekkel átmeneti fogadást enged.
A spliti eset jól mutatja a folyamat dinamikáját. Split nyár végén a lerakó betelésére hivatkozva bejelentette, hogy a környező települések vegyes hulladékát nem fogadja tovább, és felbontja a lerakó használatáról szóló szerződéseket. Szeptember elején kamionsorok álltak a Karepovac előtt, a tilalmat végül visszavonták, a fogadás azonban az egyesület szerint azóta is korlátozott.
A legsúlyosabban az Adria-part települései érintettek: Makarska, Brela, Baška Voda, Tučepi és Podgora – vagyis a magyar turisták körében is népszerű Makarskai Riviéra –, valamint Omiš, Kaštela, Dugi Rat, Zadvarje és Šestanovac. Ezeknek helyettesítő lerakót kellett keresniük, ideiglenes megállapodásokat kötniük, vagy távoli megyékbe szállítaniuk a hulladékot. Makarska saját lerakójának bezárása óta már tíz éve különböző országrészekbe fuvarozza a szemetét, így a szállítási költség ott nem új keletű gond. Hasonló nehézségekkel küzdött Varasd, Samobor, Jastrebarsko, Josipdol és Plaški is, Otočac pedig a Podum lerakó bezárása után a Babina Gora-i hulladékgazdálkodási központba viszi a hulladékát.
Pánikreakció a rendszer helyett
Az egyesület szerint a botrányok után a horvát hulladékgazdálkodásban „hisztéria” lett úrrá: az önkormányzatok bezárják kapuikat a máshonnan érkező hulladék előtt, minden hulladékszállító kamiont fenyegetésként, minden engedéllyel rendelkező céget gyanúsítottként kezelnek.
Érvelésük középpontjában egy egyszerű tény áll: a kamionokban mindannyiunk hulladéka van. Az egyesület szerint minden horvát lakos évente csaknem 500 kilogramm települési hulladékot termel, vagyis naponta több mint egy kilót. Ez nem valaki más által becsempészett szemét, hanem háztartások, üzletek és munkahelyek mindennapi maradéka. Ha egy lerakó elutasítja, a probléma nem oldódik meg, csak átkerül a szomszédhoz.
Az egyesület elismeri, hogy a reakció érthető, hiszen a lakosság bizalma súlyosan sérült. A gond az, hogy mindez egy eleve gyenge rendszerben történik. Horvátországban évek óta hiányoznak a hulladékgazdálkodási központok és a válogatóművek, a lerakókon pedig egyre fogy a hely. Ha egy ilyen rendszerre pánik is rakódik, az eredmény teljes leállás lehet.
Közpénzből épült lerakók, közös felelősség
A közlemény egyik legélesebb pontja a finanszírozás. Az állam és a horvát Környezetvédelmi és Energiahatékonysági Alap pénzéből kármentesített és bővített lerakók nem csak maguknak kapták a támogatást. A társfinanszírozással kötelezettséget vállaltak arra is, hogy más városok és községek hulladékát is fogadják, a lerakók bezárásának sorrendjéről szóló kormányzati döntés és az országos hulladékgazdálkodási terv szerint. Az egyesület példája Karlovac, amely egy 2019-es szerződésmódosításban vállalta más önkormányzatok hulladékának fogadását.
Az egyesület szerint elfogadhatatlan, hogy az ilyen lerakók egy része most mégis elutasítja a külső hulladékot. A szerződéses kötelezettség álláspontjuk szerint nem a helyi vezetés jóindulatán múlik, hanem kötelezettség minden polgárral szemben, aki a beruházásokat adójából megfizette.
Mi történhet a következő hetekben?
Az egyesület szerint sürgős megoldás nélkül már a következő napokban tizenegy megye több tucat városában és községében szakadhat meg a hulladékszállítás: Zágráb környékétől és a Horvát Zagorjétól Károlyváros, Belovár-Bilogora, Varasd és Muraköz megyén át Szlavóniáig, a Drávamentéig, a Szerémségig és Zára megyéig. Háztartások ezreiről, iskolákról, óvodákról, üzletekről és cégekről van szó, amelyek naponta termelnek hulladékot, és nincs hová leadniuk.
Az egyesület szerint a válság már nem a jövő kérdése. Az új hulladékgazdálkodási központok évek óta késnek, ezért a hulladékot száz kilométereket kell szállítani, a szigetek és a kisebb települések pedig jelzik, hogy már nincs hová vinniük. A feldolgozóüzemek egy része bezár, vagy feldolgozatlan hulladékot halmoz fel.
A probléma nem áll meg a települési hulladéknál. A közszolgáltatók és az engedéllyel rendelkező cégek az ipari hulladék elhelyezésére és kezelésére szolgáló helyekből is kifogyhatnak, a veszélyes hulladék megfelelő kezelése pedig az egyesület szerint jelenleg Horvátországban egyáltalán nem megoldható. A következmények a szervezet szerint már most érezhetők: drágulás, ritkuló szállítás és a szolgáltatás leállításának bejelentései. Split városi közgyűlése novemberben 212 százalékkal drágább háztartási hulladékszállítást szavazott meg.
Ha a közszolgáltatók lerakóhely nélkül maradnak, a hulladék nem tűnik el. Az egyesület figyelmeztetése szerint az utcákon, erdőkben és folyópartokon, illetve túlzsúfolt raktárakban köthet ki, ahol nő a tűzveszély – ahol pedig nincs legális megoldás, ott elszaporodnak az illegális lerakók.
Az egyesület négy sürgős követelése
Az Udruga Ekologija grada szerint a hulladékáramok szigorú ellenőrzése szükséges, és ezt évek óta maguk is követelik. Ám az ellenőrzés és a pánik nem ugyanaz: az előbbi minden tonna nyomon követését és a szabályszegők megbüntetését jelenti, az utóbbi az összes kapu bezárását. Az egyesület arra is emlékeztet, hogy a horvát Alkotmánybíróság 2023-ban kimondta: a minisztérium köteles gondoskodni a más lerakókra átirányított hulladék megfelelő kezeléséről. Ezt a felelősséget a szervezet szerint nem lehet áthárítani a községekre, a közszolgáltatókra és a lakosságra. A minisztériumtól és az alaptól ezért a következőket kéri:
- Kötelező erejű döntést arról, hol fogadják a lerakó nélkül maradt községek települési hulladékát.
- Sürgősségi tervet a nem veszélyes ipari és a veszélyes hulladék kezelésére.
- A társfinanszírozott lerakók szerződéses kötelezettségeinek ellenőrzését, és ha a szerződéssel ellentétesen utasítják el a hulladékot, a szerződéses szankciók alkalmazását, akár a támogatás visszakövetelését is.
- Nyilvános adatokat arról, mely lerakóknak van szabad kapacitásuk, mekkora ez, és ki utasítja el a hulladék fogadását.
„Itt az ideje a döntéseknek, nem a politikának” – üzente Josip Pavlović, az egyesület elnöke. A szervezet szerint a hulladék se nem bal-, se nem jobboldali, se nem városi, se nem állami: mindannyian termeljük, és minden hét, amelyet a pártok, minisztériumok, megyék és városok egymás vádolásával töltenek, egy héttel közelebb visz a hulladékkal teli utcákhoz.
Szakmai szemmel: miért nem helyi ügy a lerakókapacitás?
A horvát helyzet több olyan összefüggést tesz kézzelfoghatóvá, amelyről az elmúlt hetekben elemzéseinkben is írtunk.
Az olcsó lerakás gyenge jelzés. Az RDF Industry Group 38 országot összevető jelentése szerint Horvátországban a hulladéklerakási adó tonnánként 35 euró, ami az európai mezőny alsó részébe tartozik, és az ország azok közé sorolódik, ahol az adó ellenére is jelentős a lerakás. A 2030-as szén-dioxid-ár stressztesztjében a horvát lerakás és égetés közötti különbség nagyjából nullára olvadna, miközben a lerakás jogilag elérhető marad – részletesen a hulladéklerakási adó európai összehasonlításában mutattuk be. Ahol a rendszer szinte egyetlen lába a lerakó, ott minden lerakókapu bezárása közvetlenül a szállítást állítja le.
A negatív ár illegális áramlásokat szülhet. A hulladékkereskedelem közgazdasági modelljéről szóló cikkünkben idéztük azt a megállapítást, hogy egy újrahasznosítási célú hulladékpiac – ha a hulladék „ára” annyira negatívvá válik, hogy az elhelyezés olcsóbb a szabályos kezelésnél – illegális ártalmatlanítási áramlássá torzulhat (határon átnyúló hulladékszállítás és újrahasznosítás). A Gospić-ügy, ahol a gyanú szerint újrahasznosítandónak feltüntetett import végzett elföldelve, ennek tankönyvi példája.
A kieső kapacitás megsokszorozza az utakat. A Pannon Egyetem magyar hálózati modellje szerint ha minden település a második legközelebbi kezelőhöz kényszerülne, az átlagos és a teljes szállítási útvonal nagyjából 1,7-szeresére nőne; a szerzők ezért regionális tartalékkapacitást javasolnak a kiesések kezelésére (települési hulladékgazdálkodás hálózati modellben). Horvátországban most élőben látszik, mi történik tartalék nélkül: a dalmát települések hulladéka száz kilométereket utazik, a költség pedig a lakossági díjakban jelenik meg.
Az uniós nyomás nem új. Az Európai Unió Bírósága 2025 márciusában pénzügyi szankciót szabott ki Horvátországra éppen a Biljane Donje-i lerakón elhelyezett hulladék nem megfelelő kezelése miatt, mert az ország hat év alatt sem teljesítette maradéktalanul egy 2019-es ítéletben foglaltakat. A mostani válság tehát egy régóta lassan javuló rendszert ér.
Mit tanulhatunk belőle itthon?
A horvát helyzet nem vetíthető egy az egyben Magyarországra, a kockázatok szerkezete azonban ismerős. Az Eurostat legutóbbi elérhető adata szerint az ásványi hulladék nélküli lerakási arány nálunk 35 százalék volt, jóval az uniós szint felett, a hazai lerakási járulék pedig tonnánként 6000 forint (hulladékképződés az EU-ban 2024-ben). Ahol a maradék hulladék döntő része lerakóra kerül, ott a lerakókapacitás a közszolgáltatás kritikus infrastruktúrája.
A horvát tapasztalatból három tanulság emelhető ki. Az első, hogy a szabad kapacitások nyilvános és naprakész nyilvántartása nem adminisztratív részlet, hanem a válságkezelés alapja. A második, hogy a közpénzből épült létesítmények fogadási kötelezettségét előre, egyértelműen és számonkérhetően kell rögzíteni. A harmadik pedig az, hogy egy illegális lerakási botrány után a szigorúbb ellenőrzés a helyes válasz – a kapuk bezárása viszont csak áthelyezi a problémát, és végső soron ugyanazokat a lakosokat sújtja, akiket védeni akar.
Gyakori kérdések a horvátországi hulladékválságról
Mi okozza a horvátországi hulladékválságot?
A horvátországi hulladékválságot a lerakók egymás utáni elzárkózása okozza. A Gospić melletti illegális lerakás botránya után több regionális lerakó korlátozta vagy leállította a más településekről érkező hulladék fogadását. Az Udruga Ekologija grada szerint a bizalmi válság egy eleve gyenge rendszert ért, amelyben évek óta hiányoznak a hulladékgazdálkodási központok és a válogatóművek.
Mely horvát lerakók korlátozták a hulladék fogadását?
Az egyesület szerint a spliti Karepovac korlátozta, a pločei Lovornik és a bjelovári Doline elutasítja a külső hulladékot, a zárai Diklo teljesen bezárt a nem helyi felhasználók előtt, az ogulini Sodol pedig átmenetileg felfüggesztette a fogadást. Sinj és Eszék-Baranya megye is elutasító, Karlovac viszont szerződése miatt továbbra is fogad hulladékot az Ilovac lerakón.
Hány megyét érinthet a hulladékszállítás leállása Horvátországban?
Az egyesület szerint tizenegy megye több tucat városát és községét. Az érintett terület Zágráb környékétől és a Horvát Zagorjétól Károlyváros, Belovár-Bilogora, Varasd és Muraköz megyén át Szlavóniáig, a Drávamentéig, a Szerémségig és Zára megyéig terjed. Háztartások ezrei, iskolák, óvodák, üzletek és cégek maradhatnak hely nélkül, ahová a hulladékukat leadhatják.
Mi történt a Gospić melletti illegális lerakóval?
Gospić közelében a hatóságok 34–37 ezer tonna, részben veszélyes hulladékot találtak, amelynek jelentős része 2023-ban és 2024-ben főként Olaszországból érkezett. A gyanú szerint újrahasznosításra szánt anyagként tüntették fel, majd részben elföldelték. Az ügy szeptemberben több tízezres zágrábi tüntetéshez vezetett, a hulladék egy részét pedig cementgyárakban égetik el.
Mit követel az Udruga Ekologija grada?
Négy sürgős lépést követel a minisztériumtól és a Környezetvédelmi és Energiahatékonysági Alaptól: kötelező döntést a lerakó nélkül maradt községek hulladékának fogadásáról, sürgősségi tervet az ipari és a veszélyes hulladékra, a társfinanszírozott lerakók szerződéses kötelezettségeinek ellenőrzését akár a támogatás visszakövetelésével, valamint a szabad lerakókapacitások nyilvánosságra hozatalát.
Miért fontos a horvát helyzet Magyarország számára?
Mert a hazai rendszer is lerakóközpontú. Az Eurostat legutóbbi elérhető adata szerint az ásványi hulladék nélküli lerakási arány Magyarországon 35 százalék volt, jóval az uniós szint felett. Ahol a maradék hulladék döntő része lerakóra kerül, ott a szabad kapacitások nyilvántartása, a fogadási kötelezettségek rögzítése és a regionális tartalék a közszolgáltatás biztonságának feltétele.
🔗 Hivatalos források és hivatkozások: 👉
- Udruga Ekologija grada: Priopćenje za javnost o nacionalnom zastoju odlaganja otpada (hivatalos sajtóközlemény, 2026. november)
- Udruga Ekologija grada: Hrvatskoj prijeti slom odvoza otpada (Facebook-bejegyzés, 2026. november)
- HRT: Odvoz otpada zbog odbijanja prihvata mogao bi biti prekinut (2026. november 12.)
- Glas Slavonije: Otpad bi se mogao gomilati na ulicama: Sve više odlagališta odbija prihvat (2026. november 12.)
- Index.hr: Splitsko odlagalište otpada Karepovac uskoro prestaje primati otpad iz drugih gradova (2026. július 31.)
- Morski.hr: Skandal na zadarskom smetlištu: Na Diklo ilegalno dovožen balirani otpad iz Varaždina (2026. október 4.)
- Népszava: Tízezrek tüntettek szombaton Zágrábban a horvátországi illegális hulladéklerakók ellen (2026. szeptember)
- Lider: Zašto Hrvatska nema odlagalište ni spalionicu za opasni otpad
- Az Európai Unió Bírósága: a C-315/23. sz. ügyben hozott ítélet (Bizottság kontra Horvátország, Biljane Donje-i hulladéklerakó II.), 30/25. sz. sajtóközlemény, 2025. március 6.
Egységes szerkezet, gyors válaszok: cikkeinket úgy építjük fel, hogy az olvasók és az MI-alapú keresők is könnyen megtalálják bennük a lényeget. A szövegek MI-eszközök segítségével, szerkesztői ellenőrzés mellett készülnek.


