Srí Lanka szigete súlyos ökológiai és humanitárius válsággal küzd: a nem megfelelő hulladékgazdálkodás és a reformok sorozatos kudarca miatt a városok szó szerint fuldokolnak a saját szemetükben. Egy közelmúltbeli, történelmi jelentőségű legfelsőbb bírósági döntés újra ráirányította a figyelmet a problémára, amely 2017-ben már 32 ember életét követelte a meethotamullai szeméthegy omlásakor. Az ország naponta 8-10 ezer tonna szilárd hulladékot termel, aminek jelentős része ma is több mint 260 nyitott, illegális vagy szabályozatlan lerakóban végzi. Elemzésünkben a Mongabay adatai alapján bemutatjuk a Srí Lanka-i hulladékválság pontos anatómiáját, a mögötte húzódó rendszerszintű hibákat és a megoldási javaslatokat.
A meethotamullai katasztrófa és a jogi precedens
A szigetország hulladékkezelési válságának legtragikusabb mementója a 2017-es meethotamullai katasztrófa. Az eredetileg mindössze 0,8 hektáros (2 hektáros) ideiglenes lerakónak kijelölt terület az évek során egy közel 7,3 hektáron (18 holdon) elterülő, csaknem 49 méter magas szemétheggyé duzzadt. A hegy 2017 áprilisában, a Srí Lanka-i újév ünneplése közben leomlott. A hatalmas hulladék- és földcsuszamlás legkevesebb 32 ember – köztük gyermekek – halálát okozta, 140 otthont pusztított el, és több mint ezer embert tett hajléktalanná.
Kilenc évvel a tragédia után, idén tavasszal a Srí Lanka-i Legfelsőbb Bíróság mérföldkőnek számító ítéletet hozott: kimondták, hogy a hosszú távú lerakás Meethotamullában jogellenes volt, és megsértette a lakosok alapvető jogait. A bíróság megállapította, hogy a hatóságok, köztük a colombói városi tanács, a környezetvédelmi és közegészségügyi előírásokat figyelmen kívül hagyva engedélyezték a lerakó kapacitásának extrém mértékű túllépését.
A meethotamullai terület kialakulását egyébként egy másik bezárt lerakó idézte elő. Korábban Colombo hulladékát a Bloemendhal Road-i 6,5 hektáros, nyitott telepre szállították, ahol mintegy 1,5-2 millió tonna szemét halmozódott fel 30 méteres magasságban. Ezt a telepet 2009-ben zárták be metángáz okozta tüzek és lakossági tiltakozások miatt, de mivel nem épült alternatív létesítmény, a hulladék egyszerűen Meethotamullába került.
Riasztó számok: A napi hulladéktermelés volumenje
A számok rávilágítanak a logisztikai és infrastrukturális kudarcra. Srí Lanka naponta körülbelül 8000-10000 tonna települési szilárd hulladékot termel. Ebből a hatalmas mennyiségből a hatóságok csupán 4500-5600 tonnát képesek begyűjteni naponta.
A helyzet a Nyugati tartományban a legkritikusabb: ez a régió felel a begyűjtött hulladék mintegy 60 százalékáért, miközben maga a főváros, Colombo vonzáskörzete napi 1320 tonna szemetet generál. Jelenleg a szigetországban több mint 260 nyitott lerakó működik, amelyből mintegy 20 kifejezetten nagyméretű. Anurudda Karunarathna, a Peradeniya Egyetem környezetvédelmi mérnöke szerint ezek a telepek hatalmas környezeti károkat okoznak: a csurgurgalékvíz beszennyezi az ivóvízbázisokat, a bomlás során felszabaduló metán pedig folyamatos tűz- és robbanásveszélyt jelent.
Infrastrukturális akadályok és hatósági hiányosságok
Srí Lankán a hulladékgazdálkodás elsősorban a helyi hatóságok felelőssége. A Nyugati Tartomány Hulladékgazdálkodási Hatósága (WMA) előrejelzése szerint a hulladéktermelés a következő évtizedben meg fog duplázódni. A problémát súlyosbítja, hogy a hulladékkezelés – ahogy Karunarathna is rámutat – rendkívül specializált, komoly mérnöki tudást igénylő folyamat, ám a helyi hatóságok nem rendelkeznek elegendő anyagi forrással ahhoz, hogy dedikált mérnököket alkalmazzanak, így a megoldások jobbára ad hoc jellegűek maradnak.
A Központi Környezetvédelmi Hatóság (CEA) szabályozó szervként szintén folyamatos kihívásokkal küzd. A CEA főigazgatója, Kapila Rajapaksha szerint a helyi szintű jogérvényesítés gyengesége, a forráshiány, a rossz szelekciós gyakorlatok és a lakosság ellenállása az új létesítményekkel szemben mind hátráltatják a reformokat.
Technológiai átállás: Tervek a jövőre nézve
A kormányzat és a WMA jelenleg egy 2042-ig szóló szilárdhulladék-kezelési mesterterv végrehajtásán dolgozik. A stratégia fókuszpontjában az Aruwakkalu egészségügyi hulladéklerakó rendszer áll. A tervek szerint a Colombóban és környékén begyűjtött hulladékot először átrakóállomásokra szállítják, ahol lemérik, szelektálják és konténerekbe zárják, majd vasúton szállítják a 170 kilométerre fekvő puttalami Aruwakkalu létesítménybe.
Bár történtek lépések a modernebb megoldások felé – mint amilyen a komposztálás, a hulladékból energiát nyerő égetőművek, például a nagodai Mihisaru Erőforrás-gazdálkodási Központ vagy a dompe-i ellenőrzött hulladéklerakó –, a kapacitásuk még nem elegendő. Ráadásul az égetők rendszeres karbantartása miatt a leállások alatt a hulladékot esetenként érzékeny, vizenyős területekre (pl. Muthurajawela környékére) kell átirányítani, ami az élővilágot, köztük az elefántpopulációkat is veszélyezteti.
Srí Lanka hulladékválsága egyértelműen bizonyítja: amíg a nyílt lerakókra való támaszkodás nem szűnik meg, és a műszaki-mérnöki tudás nem kap prioritást az önkormányzati gazdálkodásban, addig az infrastrukturális összeomlás kódolva van a rendszerben.
Hivatalos források és hivatkozások: 
- A cikk a Mongabay angol nyelvű, „Open dumping & failed reforms bury Sri Lankan cities in waste problem” című riportja alapján készült. Eredeti forrás: Mongabay (2026. április)
- Image by Ольга Фоломеева from Pixabay