A műanyag hulladék elleni globális küzdelem legkritikusabb pontjára mutat rá az Alliance to End Plastic Waste (AEPW) legfrissebb jelentése: a lágyfalú, rugalmas csomagolásokra. Míg a lágyfalú műanyagok – fóliák, tasakok, többrétegű csomagolók – a piac meghatározó részét teszik ki, újrahasznosítási arányuk elenyésző, miközben ők felelősek az óceánokba jutó műanyag szennyezés döntő többségéért. A jelentés szerint a rendszerszintű változtatás nélkül a környezetbe jutó műanyag mennyisége 2040-re megháromszorozódhat.
A lágyfalú műanyagok (Flexible Packaging) népszerűsége töretlen a gyártók körében, mivel rendkívül könnyűek, kevés alapanyagot igényelnek és kiválóan védik az árut. Azonban éppen ezek a tulajdonságok teszik őket a hulladékgazdálkodás „rémálmává”.
Mennyiségi mutatók: A 40 százalékos súly, a 80 százalékos bejutás
A jelentés kőkemény számadatokkal támasztja alá a probléma súlyát. A globális műanyag csomagolási piacnak súly alapján közel 40%-át teszik ki a lágyfalú megoldások. Ez a szám azonban csalóka, ha a környezeti hatást nézzük:
-
Szennyezési dominancia: Annak ellenére, hogy súlyban nem ők alkotják a többséget, a környezetbe, különösen az óceánokba jutó műanyag bejutás 70-80%-áért a lágyfalú műanyagok felelősek.
-
Alacsony gyűjtési arány: Számos régióban, különösen a fejlődő országokban, a lágy műanyagok gyűjtési aránya az 5%-ot sem éri el.
-
Értéktelenség: A mechanikai újrahasznosítás során nyert alapanyag piaci értéke gyakran alacsonyabb, mint az előállítási és gyűjtési költség, ami gazdaságilag fenntarthatatlanná teszi a jelenlegi modellt.
Technológiai gátak: A többrétegű anyagok problémája
A jelentés rávilágít, hogy miért nem működik a hagyományos újrahasznosítás ebben a szegmensben. A lágyfalú csomagolások gyakran nem egyetlen anyagból, hanem több különböző polimer (pl. PE, PP, PET) és esetenként alumínium rétegek kombinációjából állnak.
Ezeket a rétegeket mechanikai úton szinte lehetetlen szétválasztani. A jelenlegi válogató központok (MRF-ek) gépei számára a könnyű fóliák komoly fizikai akadályt jelentenek: gyakran feltekerednek a forgó alkatrészekre, ami leállásokhoz és drága javításokhoz vezet. Ennek következtében a legtöbb válogatómű egyszerűen kizárja ezeket az anyagokat a hasznosítható áramból.
A 2040-es vízió és a szükséges beavatkozások
Az AEPW elemzése figyelmeztet: ha a jelenlegi trendek folytatódnak, a környezetbe kerülő műanyag mennyisége a következő két évtizedben a háromszorosára nőhet. A jelentés három stratégiai pillért határoz meg a válság kezelésére:
-
Mono-anyagú tervezés: A gyártóknak át kell állniuk az egyetlen polimerből (pl. tiszta polietilénből) álló csomagolásokra, amelyek már alkalmasak a mechanikai újrahasznosításra.
-
Infrastrukturális beruházások: Különösen a globális délen (Global South) kell kiépíteni az alapvető gyűjtési rendszereket. A jelentés hangsúlyozza, hogy a szivárgás nagy része ott történik, ahol a hulladékszállítás teljesen hiányzik.
-
Kémiai újrahasznosítás (Advanced Recycling): A szennyezett vagy többrétegű fóliák esetében a technológiai áttörést a molekuláris szintű lebontás jelentheti, amely során a műanyagot ismét alapolajjá alakítják.
Gazdasági ösztönzők és EPR
A dokumentum záróköve a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) rendszere. A szakértők szerint piaci alapon a lágy műanyagok újrahasznosítása jelenleg ráfizetéses. Csak olyan szabályozási környezetben érhető el áttörés, ahol a gyártók hozzájárulnak a hulladékkezelési infrastruktúra költségeihez, és ahol a szűz műanyag ára tartalmazza a környezeti károk költségeit is.
A „Flexible Packaging” jövője tehát nem a betiltásban, hanem a radikális technológiai és logisztikai újratervezésben rejlik, hogy a ma még értéktelen szemét holnap értékes ipari nyersanyaggá válhasson.
Hivatalos források és hivatkozások: 
-
Eredeti forrás: Alliance to End Plastic Waste – Flexibles Insight
Image by uluer servet yüce from Pixabay