Az európai élelmiszerkínálat tápértéke: mit mutat a JRC friss jelentése cukorról, sóról és zsírról?

Mennyi cukor van egy átlagos európai reggelizőpehelyben, mennyi só egy szelet felvágottban, és javult-e mindez az elmúlt években? Az európai élelmiszerkínálat tápértéke eddig nehezen volt összevethető országok között, mert mindenki más módszerrel, más években és más termékkörben gyűjtött adatot. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (Joint Research Centre, JRC) 2026. október elején megjelent jelentése most 21 európai ország – köztük Magyarország – csomagolt élelmiszereinek címkeadatait elemzi egységes rendszerben. Az eredmény egyszerre biztató és kijózanító: van javulás, de sokszor úgy, hogy az egyik tápanyag csökkentését egy másik növekedése „fizeti meg”.

Röviden: A JRC 2026-os jelentése szerint az európai élelmiszerkínálat tápértéke országonként és termékcsoporton belül is rendkívül szórt, ami azt jelzi, hogy egészségesebb receptúrák már ma is léteznek a polcokon. A reggelizőpelyhekben csökkent a cukor és a kenyérfélékben a só, ugyanakkor több kategóriában nőtt a zsír- és telítettzsír-tartalom, ezért a szerzők egyszerre több tápanyagra kiterjedő átformálást sürgetnek.

Mit vizsgált a JRC, és honnan származnak az adatok?

A Monitoring the nutrition quality of Europe’s food offer – Insights on gaps and opportunities for food reformulation című jelentést Joana Dias, Evangelia Grammatikaki, Petros Maragkoudakis és Jan Wollgast jegyzi. Az elemzés alapja a JRC által fejlesztett FABLE (Food and Beverages Labels Explorer) adatbázis, amely 2023 szeptembere óta nyilvánosan, interaktív felületen is böngészhető.

A FABLE-be több uniós finanszírozású program adatai futnak be: a Best-ReMaP és a JANPA közös cselekvés (Joint Action), az EUREMO-projekt, valamint több tagállam – köztük Magyarország – saját nemzeti adatgyűjtése. A felmérők a boltokban kapható csomagolt termékek címkéjéről rögzítették a tápértékadatokat, majd egységes, 32 élelmiszer-kategóriából és 618 alkategóriából álló osztályozásba sorolták őket.

Néhány szám a nagyságrendhez:

• az adatbázisba csaknem 195 ezer termék került, ebből az adattisztítás után mintegy 4 százalékot zártak ki hiányos vagy nyilvánvalóan hibás értékek miatt;
• a jelentés részletesen öt, a tagállamok által kiemelten fontosnak ítélt kategóriát elemez: reggelizőpelyhek, kenyér- és pékáruk, friss tejtermékek és desszertek, felvágottak és hasonló húskészítmények, valamint üdítőitalok;
• ebben az öt kategóriában a legfrissebb adatkör 64 645 terméket fed le, az időbeli trendek elemzéséhez pedig 16 ország több mint 93 ezer termékadatát használták fel;
• Magyarországról összesen 6335 termék adata szerepel, az öt kiemelt kategóriában a legutóbbi felmérés 2022-es.

A vizsgált tápanyagok: összes cukor, összes zsír, telített zsír, só, rost és fehérje – mindig 100 gramm termékre vetítve.

Az, hogy miért éppen az átformálás (angolul reformulation, vagyis a receptúrák egészségesebbé tétele) áll a középpontban, a jelentés bevezetőjéből derül ki: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a nem fertőző betegségek megelőzésének egyik legköltséghatékonyabb eszközeként tartja számon, mivel a vásárlók egyéni döntésétől függetlenül, az egész lakosságra hat. A szerzők szerint az EU-ban 2023-ban a halálesetek több mint 88 százalékát nem fertőző betegségek – például szív- és érrendszeri betegségek, 2-es típusú cukorbetegség, daganatok – okozták, amelyek kockázatát a túl sok só, cukor és zsír, illetve a kevés rost egyaránt növeli.

Öt kategória, 21 ország: a legfontosabb számok

Az alábbi táblázat a 21 ország legfrissebb adatai alapján számolt európai átlagokat mutatja (gramm / 100 gramm termék):

Forrás: JRC, 2026 (Dias és mtsai.)

Az átlagok azonban csak a kép egyik felét mutatják. A valódi üzenet a szórásban rejlik. A reggelizőpelyhek cukortartalma például 0 és 68 gramm között mozog 100 grammonként, a felvágottak sótartalma 0 és közel 15 gramm között. Országos átlagban is nagy a különbség: a reggelizőpelyhek átlagos cukortartalma Finnországban 10,5, Litvániában 25,1 gramm, a felvágottak zsírtartalma Írországban 14,2, Magyarországon 24,2 gramm.

A szerzők ebből azt a következtetést vonják le, hogy ugyanabban a termékcsoportban egymás mellett vannak jelen a kedvezőbb és a kedvezőtlenebb összetételű termékek – vagyis az átformálás technológiailag megvalósítható, hiszen a jobb receptúrák már léteznek.

Javul vagy romlik az élelmiszerkínálat tápértéke?

Az időbeli összevetés a jelentés talán legfontosabb része, mert azt mutatja meg, hogy az elmúlt évek iparági és szabályozói erőfeszítései hová vezettek. A válasz: vegyes képet kapunk, és egyetlen kategóriában sem javult minden tápanyag egyszerre.

Reggelizőpelyhek. A legegyértelműbb siker: 16 országból 15-ben csökkent az átlagos cukortartalom, a legnagyobb mértékben Bulgáriában (26,2-ről 17,1 grammra). A sótartalom 13 országban mérséklődött, a rost 12 országban nőtt. Csakhogy ugyanebben az időszakban 10 országban nőtt az összes zsír és a telített zsír is – Portugáliában például az összes zsír 4,4-ről 8,4 grammra emelkedett. A szerzők ezt kifejezetten aggasztónak nevezik, mivel a telített zsír a szív- és érrendszeri kockázattal áll összefüggésben.

Kenyér- és pékáruk. Itt a trendeket torzítja, hogy a későbbi adatgyűjtésekbe már a cukrosabb és zsírosabb péksütemények (croissant, briós) is bekerültek. Ha csak a kenyérféléket nézzük, a só a legtöbb országban csökkent, ami összhangban van az uniós sócsökkentési törekvésekkel – a rost- és fehérjetartalom viszont romlott.

Friss tejtermékek és desszertek. A cukor 15 országból 11-ben csökkent, ám a zsír és a telített zsír a legtöbb helyen nőtt, a só pedig 10 országban emelkedett.

Felvágottak. A sótartalom 14 országból 8-ban csökkent (a legnagyobb mértékben Finnországban, 2,90-ről 2,09 grammra), a zsírtartalom alakulása viszont nem mutat egyértelmű irányt. A fehérjetartalom 8 országban csökkent, amit a szerzők óvatosan azzal magyaráznak, hogy egyes termékekben nem hús alapú összetevők is megjelenhettek.

Üdítőitalok. A cukortartalom változása nem mutat egyértelmű irányt azokban az országokban, ahol az összevetés egyáltalán elvégezhető volt.

A jelentés központi üzenete tehát: az egy tápanyagra fókuszáló átformálás csapda lehet. Ha a gyártó csak a cukrot csökkenti, a hiányzó ízt és állagot gyakran zsírral vagy sóval pótolja, és a termék összességében nem lesz egészségesebb.

Mit mutatnak a magyar adatok?

Magyarország a felmérésben azon kevés ország közé tartozik, ahol a kenyérféléknél ugyanazt a termékkört lehetett két időpontban (2018 és 2022) összevetni, így a hazai trendek ebben a kategóriában viszonylag jól értelmezhetők. A legfontosabb hazai számok a jelentés alapján:

Forrás: JRC, 2026; minden érték 100 gramm termékre vonatkozik.

A legfrissebb, 2022-es keresztmetszeti adatokból további magyar sajátosságok is kiolvashatók:

• felvágottaknál Magyarországon volt a legmagasabb az átlagos zsírtartalom (24,2 g / 100 g) a 21 ország közül, és a telített zsír is itt (Ausztriával holtversenyben) a legmagasabb (9,4 g);
• reggelizőpelyheknél a hazai kínálatban volt a legszélesebb a sótartalom szórása (0 és 6,5 gramm között), a fehérjetartalom pedig a legalacsonyabb a legutóbb mért 15 ország közül;
• friss tejtermékeknél a hazai termékek átlagos rost- és fehérjetartalma a legalacsonyabbak közé tartozott.

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek átlagok, és az ország átlagát nagyban befolyásolja, hogy milyen termékek arányaiban mennyire vannak jelen a felmérésben. Ha egy országban a felmérés több zsírosabb kolbászt és kevesebb sovány sonkát rögzített, az a kategória átlagát felfelé húzza akkor is, ha az egyes termékek receptje nem változott. A jelentés éppen ezért javasolja, hogy a döntéshozók alkategóriák szintjén is vizsgálják a kínálatot.

Mennyit tesz ki ez a napi bevitelből?

A szerzők az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) fogyasztási adatbázisát is bevonták, hogy megbecsüljék, mekkora a vizsgált öt kategória szerepe a tényleges napi bevitelben. A becslés 11 olyan országra készült, amelyre mindkét adatforrás elérhető volt – Magyarország is köztük van. A számítás azzal a feltételezéssel élt, hogy minden elfogyasztott termék csomagolt.

• Só: az Egyesült Királyság kivételével az öt kategória önmagában a napi legfeljebb 5 grammos ajánlás 40–62 százalékát adja, ennek nagy része a kenyérfélékből származik.
• Telített zsír: Dánia és az Egyesült Királyság kivételével a vizsgált országokban az öt kategória napi 5,4–10 gramm telített zsírt jelent, ami a WHO szerinti felső határ nagyjából harmada-fele.
• Cukor: a becsült szabad cukor bevitel ebből az öt kategóriából országtól függően napi 10–29 gramm. Az átlag ugyanakkor elfedheti a nagyfogyasztókat: aki ténylegesen eszik reggelizőpelyhet, annál az ebből származó cukorbevitel átlagosan a teljes népességre számolt érték több mint kétszerese.
• Rost: a legnagyobb rostforrás mind a 11 országban a kenyér; a reggelizőpelyhek a legtöbb országban napi 2 grammnál kevesebbel járulnak hozzá.

Ezek a számok azt mutatják, hogy már egy-két nagy fogyasztású termékcsoport – például a kenyér – kis mértékű átformálása is érezhető hatással lehet a lakosság egészére.

Ahol a legnagyobb a mozgástér: az alkategóriák

A jelentés egyik leghasznosabb része az alkategóriák összevetése, mert ez mutatja meg, hol érdemes elsőként beavatkozni:

• Reggelizőpelyhek: a töltött pelyhek országos átlagainak mediánja 27,6 gramm cukor 100 grammonként, a hozzáadott cukor nélküli pelyheké 1,2 gramm. A rostban gazdag és a cukrozatlan pelyhek minden vizsgált tápanyagban a kedvező harmadba kerültek, a csokis-karamellás és a töltött változatok mindenben a kedvezőtlenbe.
• Kenyér- és pékáruk: a kenyérfélék kevesebb cukrot és zsírt, több rostot tartalmaznak, de gyakran sósabbak, mert a só az állag és az íz fontos eleme. A 10 péksütemény-alkategóriából 8 legalább négy tápanyagban kedvezőtlen profilú.
• Friss tejtermékek: a hozzáadott cukor nélküli joghurtok, savanyított tejtermékek és friss sajtok kevesebb zsírt és több fehérjét tartalmaznak, mint édesített változataik. A növényi és szójaalapú termékekben több a rost, de több a só és kevesebb a fehérje.
• Felvágottak: a pácolt sonka sótartalmának mediánja 4,82 gramm 100 grammonként. A szerzők kiszámolták, hogy a „többi pácolt hústermék” alkategóriából 100 gramm országtól függően a napi sóbeviteli felső határ 40–90 százalékát fedezheti.
• Üdítőitalok: az alacsony cukortartalmú változatok általában más tápanyagok szempontjából is kedvezőek, kivéve a hozzáadott cukor nélküli növényi italokat, amelyek zsír- és sótartalma magasabb.

Mire figyeljünk az adatok értelmezésénél?

A szerzők maguk is több korlátra hívják fel a figyelmet, ezeket érdemes komolyan venni:

• Az elemzés azt feltételezi, hogy a címkén feltüntetett tápértékadatok pontosan tükrözik a termék valódi összetételét.
• Az adatgyűjtések különböző években zajlottak: a legtöbb ország 2019 és 2023 között gyűjtött, Franciaország legfrissebb adatai viszont egyes kategóriákban 2013 és 2019 közöttiek.
• A későbbi felmérésekbe sok országban több alkategória került be, ezért a kategóriaszintű trendek egy része nem a receptúrák változását, hanem a mintavétel bővülését tükrözi.
• Ugyanazt a terméket nem követték nyomon évről évre; ez a jövőben hasznos kiegészítés lehetne.
• A címkéből nem derül ki, hogy a rost természetes eredetű vagy hozzáadott, és a hozzáadott cukrot sem különíti el a természetes cukortól – ehhez az összetevőlista elemzésére lenne szükség.

Mit javasolnak a szerzők?

A jelentés zárófejezete négy konkrét irányt jelöl ki:

1. Az átformálás a legrosszabb tápanyagprofilú alkategóriákra koncentráljon, például a töltött pelyhekre a cukor, a pácolt sonkára a só esetében.
2. Az átformálási szabályok egyszerre több tápanyagra vonatkozzanak, hogy elkerülhető legyen az egyik tápanyag „lecserélése” egy másikra.
3. Az adatgyűjtést szabványosítani kell (azonos időpontok, azonos módszerek), hogy az országok közötti összevetés és a trendelemzés megbízhatóbb legyen.
4. A FABLE-adatbázist érdemes viszonyítási alapként használni a nemzeti átformálási célok kitűzéséhez és a haladás nyomon követéséhez.

A JRC 2027 után a PreventNCD közös cselekvés friss adataival frissíti a FABLE-t, és összetevőkre vonatkozó elemzést is tervez. Nyitott kérdés marad a szerzők szerint is, hogyan fogadják a vásárlók az átformált termékeket, és milyen hosszú távú egészségügyi hatása van annak, ha egyszerre több tápanyag változik.

Miért foglalkozik ezzel egy hulladékos portál?

Elsőre talán meglepő, hogy egy tápanyag-monitoringról szóló jelentés a dontwasteit.hu-n jelenik meg. A kapcsolat azonban több ponton is kézenfekvő.

Egyrészt a módszer ismerős. A JRC jelentésének egyik fő tanulsága, hogy összehangolt adatgyűjtés nélkül az országok nem hasonlíthatók össze, és a trendekből sem lehet megbízható következtetést levonni. Ugyanezzel a kihívással küzd az élelmiszer-hulladék mérése is: az Eurostat legfrissebb élelmiszer-hulladék adatai és a Nébih 2025-ös háztartási felmérése is csak azért értelmezhetők, mert egységes uniós módszertanra épülnek. A JRC egyébként nemcsak élelmiszer-, hanem hulladékügyben is rendszeresen publikál – korábban a kémiai újrahasznosítás költségeiről szóló elemzéséről írtunk.

Másrészt az elemzés alapja maga a csomagolás. A FABLE minden adata a termékek címkéjéről származik – ugyanarról a csomagolásról, amely a fogyasztás után nálunk, a hulladékgazdálkodásban köt ki. Hogy a csomagolás szerepe az élelmiszerláncban mennyire összetett, arról a csomagolási paradoxonról szóló cikkünkben részletesen írtunk.

Harmadrészt a jelentés is jelzi, hogy a fogyasztói elfogadás még nyitott kérdés. Ha egy átformált termék íze vagy állaga nem nyeri el a vásárlók tetszését, az a polcon vagy a háztartásban könnyen pazarlássá válhat. Az egészségesebb és a kevesebb pazarlással járó élelmiszerrendszer tehát nem két külön cél, hanem ugyanannak az éremnek a két oldala. A témához kapcsolódó további írásainkat a PAZARLÓ rovatunkban találja.

Gyakori kérdések az élelmiszerkínálat tápértéke témában

Mit mutat a JRC jelentése az európai élelmiszerkínálat tápértékéről?

A jelentés szerint az európai élelmiszerkínálat tápértéke országonként és termékcsoporton belül is nagyon eltérő. A Közös Kutatóközpont 21 ország csomagolt élelmiszereinek címkeadatait elemezte öt kiemelt kategóriában. A nagy szórás azt jelzi, hogy egészségesebb receptúrák már ma is léteznek, az átformálás tehát megvalósítható, de több tápanyagra egyszerre kell kiterjednie.

Mely élelmiszer-kategóriákat vizsgálta a jelentés?

A jelentés öt, a tagállamok által kiemelt kategóriát elemez részletesen: reggelizőpelyheket, kenyér- és pékárukat, friss tejtermékeket és desszerteket, felvágottakat, valamint üdítőitalokat. Ezeket a Best-ReMaP közös cselekvés választotta ki, mert jelentős cukor-, só- vagy zsírforrások. A FABLE-adatbázis további 27 kategóriájáról a jelentés melléklete ad rövid áttekintést.

Javult-e a reggelizőpelyhek összetétele?

Részben igen: 16 országból 15-ben csökkent a reggelizőpelyhek átlagos cukortartalma, és a só is mérséklődött a legtöbb helyen. Ugyanebben az időszakban azonban 10 országban nőtt az összes zsír és a telített zsír mennyisége. A szerzők ezért arra figyelmeztetnek, hogy egyetlen tápanyag csökkentése könnyen egy másik növekedéséhez vezethet.

Mit mutatnak a magyar adatok a jelentésben?

A magyar adatok vegyes képet mutatnak. A kenyérfélék sótartalma 2018 és 2022 között 1,33-ról 1,05 grammra csökkent, a cukor- és zsírtartalom viszont nőtt. A friss tejtermékekben a vizsgált országok közül nálunk nőtt a legjobban a zsír, a felvágottak átlagos zsírtartalma pedig Magyarországon a legmagasabb a 21 ország között.

Mennyi sót adnak a vizsgált élelmiszerek a napi bevitelhez?

Jelentős részét: az Egyesült Királyság kivételével a vizsgált öt kategória önmagában a napi legfeljebb 5 grammos sóbevitel 40–62 százalékát adja a becslés szerint. Ennek nagy része a kenyérfélékből származik. A számítás 11 ország, köztük Magyarország EFSA-fogyasztási adatain alapul, és feltételezi, hogy minden elfogyasztott termék csomagolt.

Mit javasolnak a jelentés szerzői?

A szerzők négy irányt javasolnak. Az átformálás a legrosszabb profilú alkategóriákra, például a töltött pelyhekre és a pácolt sonkára fókuszáljon; a szabályok egyszerre több tápanyagra vonatkozzanak; az adatgyűjtés legyen szabványos; a FABLE-adatbázis pedig szolgáljon viszonyítási alapként a nemzeti célokhoz és a haladás nyomon követéséhez.

 Hivatalos források és hivatkozások: 

• Dias, J., Grammatikaki, E., Maragkoudakis, P., Wollgast, J.: Monitoring the nutrition quality of Europe’s food offer – Insights on gaps and opportunities for food reformulation. Publications Office of the European Union, Luxembourg, 2026. JRC147907, EUR 40848. A jelentés adatlapja a JRC oldalán · Letölthető PDF · DOI: 10.2760/5669482
• FABLE – Food and Beverages Labels Explorer (JRC): food-labels-explorer.jrc.ec.europa.eu
• Fotó: Jean-Paul Wettstein

A jelentés a Creative Commons Attribution 4.0 (CC BY 4.0) licenc alatt jelent meg. A cikkben szereplő számadatok a jelentésből származnak, a szöveg a szerkesztőség saját összefoglalója és értelmezése.