Osztrák hulladékgazdálkodás 2024: 60,7%-os települési hulladék újrafeldolgozás – de a műanyag 80%-a a kazánban végzi

Az osztrák hulladékgazdálkodás 2024-es teljesítményéről most jelent meg a hivatalos mérleg: a Umweltbundesamt és a BMLUK gondozásában kiadott „Die Bestandsaufnahme der Abfallwirtschaft in Österreich – Statusbericht 2026 für das Referenzjahr 2024″ 273 oldalon, 28 hulladékáramra lebontva mutatja be, mi történt Ausztriában a hulladékkal. A kép kettős: a települési hulladék újrafeldolgozási arányával Ausztria magabiztosan túlteljesíti az uniós elvárást, ugyanakkor a műanyag, a textil és az elektronikai hulladék adatai olyan szerkezeti gyengeségeket mutatnak, amelyek szinte szó szerint megismétlik a magyar problémákat – csak nagyobb pénzből és jobb infrastruktúrával.

Az osztrák hulladékgazdálkodás számai 2024-ben: 67 millió tonna, de mit takar ez?

Az osztrák hulladékgazdálkodás teljes hulladékmennyisége 2024-ben körülbelül 67 millió tonna volt, ebből 63,4 millió tonna elsődleges hulladék (háztartásokban, kereskedelemben és iparban először képződő), 3,6 millió tonna pedig másodlagos hulladék (kezelési maradékok: hamuk, shredder-maradványok, a szekunder nyersanyag-előállítás rejektumai).

Ez a szám azonban félrevezető, ha nem bontjuk meg. A 67 millió tonna 56,7%-a kitermelt föld (Aushubmaterialien) – 38,02 millió tonna –, további 16,5% építési-bontási hulladék. A háztartási eredetű települési hulladék mindössze 6,9%-ot, az egyéb eredetű települési hulladék 3,7%-ot tesz ki. Vagyis az osztrák hulladékgazdálkodás tonnaszámban dominánsan ásványi anyagokat mozgat, és a lakossági hulladék – amelyre a szabályozás és a közbeszéd java irányul – a teljes mennyiség alig egytizede.

A tendencia lefelé mutat. Az elsődleges hulladék mennyisége a 2020-as 67 millió tonnáról 2024-re 63,4 millió tonnára, azaz 5,4%-kal csökkent. A kitermelt föld mennyisége 2020 óta 6,8%-kal, az építési-bontási hulladék 3,3%-kal esett. Az egy főre jutó hulladékképződés (kitermelt föld nélkül) 2024-ben 3 158 kg volt, és 2022 óta minden évben csökkent (–5,0%, –3,8%, –1,1%). A jelentés ezt nem sikertörténetként adja el: nyíltan kimondja, hogy a visszaesés jórészt a recesszió és a visszaeső építőipari aktivitás következménye, nem pedig tudatos hulladékmegelőzés eredménye.

Ez a distinkció fontos. Aki a magyar adatokat követi, ismerős csapdát látja: a gazdasági lassulás lefelé nyomja a hulladékmennyiséget, ami rövid távon jól mutat a statisztikában, de nem strukturális eredmény – az első fellendüléssel visszatér.

Kezelési arányok az osztrák hulladékgazdálkodásban: a kitermelt föld elfedi a valóságot

A teljes 67 millió tonna kezelési megoszlása 2024-ben:

• 54% anyagában hasznosítva, ebből 36% újrafeldolgozás (recycling) és 18% feltöltés (Verfüllung),
• 6% termikus kezelés,
• 38% lerakás (túlnyomórészt kitermelt föld),
• kevesebb mint 3% egyéb kezelés (MBH, kémiai-fizikai kezelés).

Ha kivesszük a kitermelt földet, a fennmaradó 28 millió tonnára teljesen más kép rajzolódik ki: 66% újrafeldolgozás, 11% feltöltés, 14% termikus kezelés és 9% lerakás. Ez a második adatsor a valódi teljesítménymutató – és nemzetközi összevetésben erős.

Az infrastruktúra mögötte: 2024-ben Ausztriában körülbelül 3 600 hulladékkezelő létesítmény működött, ebből közel 1 000 mobil egység ásványi építési-bontási hulladék kezelésére. A számok mögötti szerkezet: 1 132 lerakó, 404 komposztáló, 195 újrafeldolgozó és egyéb anyagában hasznosító létesítmény, 331 előkezelő (válogató, feldolgozó), 169 biogázüzem, 49 termikus kezelő létesítmény a települési hulladékon kívüli áramokra, 13 mechanikai-biológiai kezelő, 12 települési hulladékot égető erőmű, 50 kémiai-fizikai kezelő és mindössze 87 újrahasználatra előkészítő létesítmény.

Ez a 87-es szám a jelentés egyik legbeszédesebb adata. A hulladékhierarchia csúcsán álló művelet kapacitása egyszerűen nem létezik érdemi léptékben – erre a jelentés is kitér, amikor rögzíti, hogy az újrahasználatra előkészítés a települési hulladék kezelésének mindössze 0,6%-át adta 2024-ben.

Települési hulladék az osztrák hulladékgazdálkodásban: 60,7% az 55%-os cél helyén

2024-ben Ausztriában körülbelül 7,12 millió tonna települési hulladék képződött, ami 775 kg/fő értéket jelent. Ebből 4,64 millió tonna származott háztartásokból és hasonló intézményekből (505 kg/fő), 2,48 millió tonna pedig egyéb eredetből (270 kg/fő). A 2023-as évhez képest a mennyiség 0,4%-kal csökkent.

A 775 kg/fő első pillantásra kirívóan magas – jóval az uniós átlag felett. A magyarázat módszertani: Ausztria 2020 óta a települési hulladékba beszámítja a kereskedelmi és ipari eredetű, de háztartási jellegű hulladékot is. Ez fontos tanulság minden nemzetközi összehasonlításnál: az „egy főre jutó települési hulladék” mutató határai országonként máshol vannak, és a magyar–osztrák összevetés csak azonos definícióval értelmes.

A tartományi szórás jelentős: Bécsben 570 kg/fő, Felső-Ausztriában 951 kg/fő – a különbség 67%. A jelentés ezt szociodemográfiai tényezőkkel (jövedelem, háztartásméret, második lakóhelyek, napi ingázók), a turizmus intenzitásával és az ipari-kereskedelmi sűrűséggel magyarázza. Bécs alacsony értéke jellemzően a városi lakásállomány és a kisebb egyéb eredetű hulladékmennyiség együttese.

Összetétel szerint a hasznosítható anyagok (Altstoffe) adják a 46%-ot, ezt követi a maradékhulladék 25%-kal, a biohulladék és zöldhulladék 22%-kal, a lomhulladék 4%-kal, a problémás anyagok, elektronikai hulladék és akkumulátorok 2%-kal, végül az útseprési hulladék 1%-kal.

A kulcsszám: a 7,116 millió tonnából körülbelül 4,28 millió tonnát újrafeldolgoztak, ez 60,1%. Ehhez adódik 42 000 tonna újrahasználatra előkészített hulladék (0,6%), így az osztrák hulladékgazdálkodás települési újrafeldolgozási aránya 60,7% – a 2024-re előírt uniós 55%-os célt tehát teljesíti, méghozzá tartalékkal. Az újrafeldolgozott mennyiségen belül 2,695 millió tonna hasznosítható anyag (ebből 17 000 tonna a termikus kezelésből visszanyert fém) és 1,585 millió tonna biohulladék, illetve zöldhulladék található.

Termikus hasznosításba összesen körülbelül 2,62 millió tonna került, amiből a fémleválasztás után 2,603 millió tonna (36,6%) számít energetikai hasznosításnak. Végleges ártalmatlanításba – a termikus kezelés kimenő áramaival együtt – körülbelül 725 000 tonna, a képződött mennyiség 10,2%-a jutott, ebből 183 000 tonna közvetlen lerakás előkezelés után.

A maradékhulladék összetétele: harmada szerves anyag

Az osztrák hulladékgazdálkodás egyik legélesebb belső ellentmondása a maradékhulladék tartalmában van. A vegyes települési és hasonló kereskedelmi hulladék (Restmüll) teljes mennyisége 2024-ben 2 087 355 tonna volt, ebből 1 843 002 tonna számít települési hulladéknak, 244 353 tonna termelésspecifikus eredetű.

A 2018/2019-es maradékhulladék-analízisek alapján a kommunális gyűjtésből származó maradékhulladék összetétele:

• szerves anyag és elkerülhető/részben elkerülhető élelmiszer: 33% (ebből 17,7% szerves, 15,7% élelmiszer),
• csomagolás: 17%,
• hasznosítható anyagok csomagolás nélkül: 16%,
• higiéniai termékek: 15%,
• inert anyagok, egyéb hulladék, válogatási maradék: 18%,
• problémás anyagok, veszélyes hulladék, elektronikai eszközök, akkumulátorok: 1%.

Ez azt jelenti, hogy a maradékhulladék kétharmada elvben elkülönítetten gyűjthető vagy eleve elkerülhető anyag. Egy 60,7%-os újrafeldolgozási arányt elérő országban is. A csomagolás abszolút számban is beszédes: a maradékhulladékban lévő csomagolás összesen körülbelül 250 000 tonnát tesz ki – ez a teljes osztrák csomagolási hulladékmennyiség csaknem 18%-a, amely kimarad a gyűjtési rendszerből.

Csomagolás az osztrák hulladékgazdálkodásban: 66,6% újrafeldolgozás, de a műanyag csak 27,9%

2024-ben Ausztriában körülbelül 1 416 229 tonna csomagolás került forgalomba, illetve képződött hulladékként – ez érzékelhető csökkenés a 2023-as 1 466 678 tonnához képest. Anyagonként: papír, karton és hullámpapír 628 226 tonna, üveg 315 592 tonna, műanyag 297 639 tonna, fa 105 447 tonna, fém 66 775 tonna (26 694 tonna alumínium és 38 081 tonna vasfém), egyéb 2 550 tonna.

Az újrafeldolgozási arányok anyagonként 2024-ben:

A teljes hasznosítási arány 96,5%, az újrafeldolgozási arány 66,6%. A kettő közötti különbség maga a történet: a műanyagcsomagolás 27,9%-a kerül újrafeldolgozásra, a maradék gyakorlatilag teljes egészében energetikai hasznosításba. A 100%-os teljes hasznosítási arány a műanyagnál nem eredmény, hanem annak a következménye, hogy Ausztriában 2009 óta gyakorlatilag nincs előkezelés nélküli lerakás – ami nem hasznosul anyagában, az ég.

A műanyagcsomagolás újrafeldolgozási aránya egyébként tíz év alatt alig mozdult: 2015-ben 34,4%, 2019-ben 30,8%, 2022-ben 25,4%, 2024-ben 27,9%. Ez nem javuló trend, hanem stagnálás egy alacsony szinten – miközben a PPWR 2030-ra minden anyagáramra érdemben magasabb elvárásokat állít.

Az anyagáramok pontos mérlege: az 1 416 000 tonnából 943 000 tonna került anyagában hasznosításra (886 000 tonna belföldön, 57 000 tonna külföldön), 412 000 tonna energetikai hasznosításba, 22 000 tonna újrahasználatra előkészítésbe vagy egyéb hasznosításba.

Betétdíj és újratöltés: az osztrák hulladékgazdálkodás két friss eszköze

Ausztriában 2024 óta kötelező az újratölthető kínálat az élelmiszer-kiskereskedelemben. A vállalkozások választhatnak: eladási oldalon a forgalmazott italtérfogat legalább 25%-át újratölthető kiszerelésben kell értékesíteni, vagy kínálati oldalon a sör és víz esetén a szortiment legalább 15%-át, üdítők, gyümölcslevek és tej esetén legalább 10%-át kell újratölthető kiszerelésben biztosítani.

2025. január 1-jétől él az egyutas italcsomagolásokra vonatkozó betétdíj (Pfandverordnung): 0,1–3 liter töltőtérfogatú műanyag italflaskákra és italdobozokra, 25 cent tétellel. A jelentés rögzíti az első év eredményét: 2025-ben 81,5%-os gyűjtési arány, a 80%-os célérték felett.

Ez az adat a magyar szempontból a legérdekesebb pontok egyike. Ausztria a DRS első teljes évében meghaladta a saját célértékét – ugyanakkor a rendszer indulása egybeesett a műanyag- és fémcsomagolások országosan egységes, sárga kukás/sárga zsákos együttes gyűjtésének 2025-ös kötelezővé tételével. A tanulság nem az, hogy a betétdíj önmagában működik, hanem hogy a betétdíj és a háztartási gyűjtési rendszer egyszerre került átalakításra, koherens szabályozási csomagban.

Műanyaghulladék: 80% termikus hasznosítás, 18,8% anyagában

Az osztrák hulladékgazdálkodás műanyag-teljesítménye a jelentés legkritikusabb fejezete. Az elsődleges hulladékban lévő műanyag mennyisége 2024-ben körülbelül 1 017 700 tonna volt:

• elkülönítetten gyűjtött, fajtatiszta műanyaghulladék: 168 600 tonna (kb. 17%),
• műanyagtartalom vegyes hulladékokban: 831 800 tonna (kb. 82%),
• egyéb (festékek, lakkok polimerjei, iszapok, lágyítók): 17 300 tonna (kevesebb mint 2%).

A végleges kezelésbe került 840 900 tonnából:

• termikus hasznosítás: 672 400 tonna (80,0%),
• anyagában hasznosítás: 157 900 tonna (18,8%),
• lerakás: 10 500 tonna (1,2%).

A bontás magyarázza az egészet. A fajtatiszta, elkülönítetten gyűjtött műanyaghulladék 91%-a anyagában hasznosul, 8%-a termikusan, 1%-a lerakásba kerül. A vegyes hulladékban lévő műanyag esetében viszont 97% a termikus hasznosítás, 2% az anyagában hasznosítás vagy acélipari redukálószerként való felhasználás, 1% a lerakás.

Vagyis a szelektív gyűjtés kimenetén Ausztria kiváló – a bemenetén viszont a műanyag négyötöde nem is jut oda. A gyűjtési rendszer, nem a feldolgozó technológia a szűk keresztmetszet. A vegyes hulladékban lévő legnagyobb műanyagtételek: települési és hasonló kereskedelmi hulladék 321 400 tonna (38,4%), a csomagolási gyűjtés könnyűfrakciója 158 700 tonna (19,1%), lomhulladék 120 900 tonna (14,5%), gumiabroncs és abroncsforgács 51 400 tonna (6,2%).

A nemzetközi anyagáram sem elhanyagolható: a hazai 1 018 000 tonnás képződés mellé 2024-ben körülbelül 369 000 tonna műanyaghulladékot importáltak, és 329 000 tonnát exportáltak. Az előkezelésbe (válogatás, feldolgozás) 927 000 tonna került. Az exportált mennyiségnél is fennáll ugyanaz a mintázat: a fajtatiszta műanyagot túlnyomórészt anyagában hasznosítják (kb. 144 000 tonna), a vegyes hulladékban lévőt termikusan (kb. 126 000 tonna).

Élelmiszer-hulladék, textil, elektronikai hulladék: ahol az osztrák hulladékgazdálkodás elmarad

Élelmiszer-hulladék. 2024-ben az élelmiszerlánc teljes hosszában körülbelül 1 175 206 tonna élelmiszer-hulladék képződött. Megoszlása: magánháztartások (házi komposztálással együtt) 629 353 tonna, feldolgozás és előállítás 234 863 tonna, vendéglátás és étkeztetési szolgáltatások 228 418 tonna, kiskereskedelem és egyéb értékesítési formák 71 275 tonna, elsődleges termelés 11 297 tonna. A háztartások adják a teljes mennyiség 53,6%-át – és ez összecseng a maradékhulladék-analízisek 15,7%-os élelmiszer-tartalmával.

Textilhulladék. A teljes textilhulladék mennyisége 2024-ben körülbelül 223 000 tonna volt: 53 000 tonna „fajtatiszta”, 170 000 tonna vegyes hulladékokban. Elkülönítetten gyűjtött használt textilből (SN 58107) 47 000 tonna jött össze, ebből 43 000 tonna háztartásokból – ez 4,7 kg/fő/év. A gyűjtés túlnyomó része karitatív szervezeteken keresztül történik.

A kezelési út azonban lényegében külföldre vezet: a használt textil 85%-át (40 000 tonnát) válogatásra és feldolgozásra exportálták, belföldön mindössze 3 900 tonna került újrahasználatra előkészítésbe, 1 400 tonna anyagában hasznosításba, 1 600 tonna termikus hasznosításba. Ausztriában 52 létesítmény végez használt textil válogatást, ám ezek közül 48 helyszínen csak a szemmel látható zavaró anyagokat és a legjobb kvalitású „krémárut” veszik ki kézzel – érdemi, mélységi válogatás mindössze négy üzemben zajlik, ahol akár 180 frakcióra osztják az anyagot. Az exportált mennyiség további sorsáról a jelentés csak tapasztalati becslést tud adni: körülbelül kétharmad újrahasználható, egynegyed egyéb újrafeldolgozásba kerül, körülbelül 16% pedig ártalmatlanításra.

Ez pontosan az a szerkezet, amelyre az EU textil EPR-rendszereinek 2025-től induló kiépítése válaszolni próbál – és amelynek magyarországi bevezetése előtt érdemes megjegyezni: az elkülönített gyűjtés önmagában nem hoz létre újrafeldolgozási kapacitást.

Elektronikai hulladék. Itt Ausztria nyíltan kudarcot jelent. A 2012/19/EU irányelv szerinti, 2019 óta érvényes 65%-os minimális gyűjtési arányt Ausztria 2024-ben 51%-os gyűjtési aránnyal nem érte el. A jelentés két magyarázatot ad. Egyrészt módszertani kritikát: a mutató a megelőző három év átlagos forgalomba hozott mennyiségéhez mér, ami nem veszi figyelembe a készülékek életciklusát – az utóbbi években pedig kifejezetten hosszú életű termékek (fotovoltaikus modulok, hőpumpák) kerültek nagy számban forgalomba. Ezt a számítási módszert az Európai Bizottság éppen felülvizsgálja. Másrészt viszont valós veszteségeket is rögzít: évente körülbelül 21 000 tonna elektronikai hulladék kerül a maradékhulladékba (a maradékhulladék körülbelül 1%-a), 20 460 tonna nagy készüléket vasfém-hulladékkal együtt gyűjtenek be és nem jelentenek EEE-ként, és a formális rendszerbe való átadás előtt értékes komponenseket (elektronikai alkatrészek, kábelek) is kivesznek.

Biohulladék és üveg. Biogén hulladékból 2024-ben körülbelül 3,21 millió tonna képződött, ebből 1,947 millió tonna elkülönítetten gyűjtött, tisztán biogén hulladék, 583 000 tonna pedig vegyes hulladékok biogén tartalma. Üveghulladékból 461 000 tonna képződött (343 000 tonna fajtatiszta, 118 000 tonna vegyes áramokban), és 264 000 tonnát újrafeldolgoztak – ebből 232 000 tonnát három üveggyárban. Az üveggyűjtést körülbelül 68 000 gyűjtőkonténer szolgálja ki fehér- és színesüveg elkülönítéssel.

Veszélyes hulladék. 2024-ben körülbelül 1 435 000 tonna veszélyes hulladék képződött, ami a teljes osztrák hulladékmennyiség 2,1%-a.

Határon átnyúló szállítás: Ausztria nettó hulladékimportőr

Az osztrák hulladékgazdálkodás egyik kevéssé tárgyalt jellemzője, hogy az ország jelentős nettó hulladékimportőr. A hulladékmérleg-bejelentések szerint 2024-ben körülbelül 2,80 millió tonnát vittek ki Ausztriából (ennek 91%-át az EU-27-be) és körülbelül 4,62 millió tonnát hoztak be (92%-át az EU-27-ből). Az adatok konszolidálása után a teljes kiszállítás 3,04 millió tonna, a beszállítás 4,94 millió tonna.

A bejelentésköteles (notifikált) szállítások esetében 1 459 275 tonna érkezett Ausztriába és 1 113 205 tonna hagyta el az országot. Az exportok körülbelül 98%-a, az importok 86%-a anyagában vagy termikusan hasznosításra került. A legnagyobb behozott tételek: fagyűjtési frakció 427 582 tonna, mechanikai hulladékfeldolgozás maradékai 339 970 tonna, szennyezett kitermelt föld 61 789 tonna, kommunális és egyéb szennyvíziszapok 46 620 tonna.

A „zöld listás”, notifikációtól mentes szállításokban 2024-ben Ausztriából főként fémhulladék (kb. 1,13 millió tonna), metallurgiai kohósalak (371 473 tonna) és hulladékpapír, illetve karton (237 721 tonna) került ki; behozatalban a fémhulladék (kb. 1,36 millió tonna) és a hulladékpapír (kb. 1,34 millió tonna) dominált. A legfontosabb partnerek mindkét irányban Németország, Olaszország és Csehország.

Ez a szám azért érdemel figyelmet, mert egy 4,9 millió tonnás éves hulladékimport nem melléktermék, hanem üzleti modell: Ausztria kapacitásfölénybe fejlesztette magát a hasznosításban, és ezt a kapacitást a régió hulladékával tölti fel. Ez a régiós verseny keretét is kijelöli.

Mit tanulhat a magyar szakma az osztrák hulladékgazdálkodás 2024-es adataiból?

Négy tanulság rajzolódik ki élesen.

Először: a magas újrafeldolgozási arány nem oldja meg a műanyagproblémát. Ausztria 60,7%-os települési újrafeldolgozási arány mellett is csak 27,9%-on áll a műanyagcsomagolás újrafeldolgozásában, és a teljes műanyaghulladék 80%-át elégeti. A biohulladék és a papír erős teljesítménye „felhúzza” az összesített kvótát, miközben a legkritikusabb anyagáram helyben topog. Aki a magyar rendszert az összesített kvóta mentén optimalizálja, ugyanebbe fut bele – csak alacsonyabb szintről.

Másodszor: a szűk keresztmetszet a gyűjtésnél van, nem a technológiánál. Az osztrák adat egyértelmű: a fajtatiszta műanyag 91%-a anyagában hasznosul, a vegyes hulladékban lévő 97%-a elégetésre kerül. Ugyanez a mintázat a textilnél is. Nem az újrafeldolgozó ipar teljesítménye a kérdés, hanem hogy mennyi anyag jut el hozzá használható állapotban.

Harmadszor: a maradékhulladék összetétele az igazi tükör. 33% szerves és élelmiszer, 17% csomagolás, 16% egyéb hasznosítható anyag – egy fejlett rendszerben is. A magyar maradékhulladék-analízisek hasonló mintázatot mutatnak, és a MOHU koncessziós rendszer teljesítményét éppen ezen a metszeten érdemes mérni, nem pedig a begyűjtött szelektív tonnaszámon.

Negyedszer: a betétdíjas rendszert csomagban kell bevezetni. Ausztria 81,5%-os első éves gyűjtési aránya nem a betétdíj önálló érdeme, hanem annak, hogy a DRS indulása, a műanyag- és fémcsomagolás egységes háztartási gyűjtésének kötelezővé tétele és az újratölthető kínálati kvóta egy szabályozási ciklusban került a helyére. A hazai betétdíjas rendszer értékelésénél ugyanezt a szabályozási koherenciát érdemes vizsgálni.

Egy záró megjegyzés a jelentés időbeliségéről: a 2026-ban publikált Statusbericht a 2024-es referenciaévről szól, adatállapota 2025 szeptembere (az élelmiszer-hulladék esetében 2026 júniusa). Ez a két év csúszás az uniós jelentési rendszer sajátja, nem osztrák lassúság – de érdemes fejben tartani, amikor a legfrissebb szabályozási változásokat (PPWR alkalmazásba lépése, textil EPR) az adatokkal együtt olvassuk. A jelentés még nem tudja megmutatni ezek hatását; a következő két kiadás fogja.

GYIK

Mennyi hulladék képződött Ausztriában 2024-ben?

Ausztriában 2024-ben körülbelül 67 millió tonna hulladék képződött. Ebből 63,4 millió tonna elsődleges, 3,6 millió tonna másodlagos hulladék volt. A mennyiség 56,7%-át kitermelt föld, 16,5%-át építési-bontási hulladék adta, míg a háztartási eredetű települési hulladék csak 6,9%-ot tett ki. Az egy főre jutó képződés kitermelt föld nélkül 3 158 kg volt.

Mekkora volt az osztrák hulladékgazdálkodás települési újrafeldolgozási aránya 2024-ben?

Az osztrák hulladékgazdálkodás települési újrafeldolgozási aránya 2024-ben 60,7% volt. Ebből 60,1% a tényleges újrafeldolgozás 4,28 millió tonnával, további 0,6% pedig az újrahasználatra előkészítés 42 000 tonnával. A 2024-re előírt uniós célérték 55% volt, tehát Ausztria tartalékkal teljesítette. A teljes települési hulladékmennyiség 7,12 millió tonna, azaz 775 kg/fő volt.

Miért csak 27,9% a műanyagcsomagolás újrafeldolgozási aránya Ausztriában?

Mert a műanyag túlnyomó része nem elkülönítetten gyűjtve érkezik a rendszerbe. A fajtatiszta, szelektíven gyűjtött műanyaghulladék 91%-a anyagában hasznosul, a vegyes hulladékban lévő műanyag 97%-a viszont elégetésre kerül. A teljes műanyagmennyiség 82%-a vegyes hulladékban képződik, ezért a csomagolási újrafeldolgozási arány tíz év alatt sem mozdult el a 25–34%-os sávból.

Mit tartalmaz az osztrák maradékhulladék?

Az osztrák maradékhulladék kétharmada elvben elkülönítetten gyűjthető vagy elkerülhető anyag. A 2018/2019-es analízisek szerint 33% szerves anyag és élelmiszer, 17% csomagolás, 16% egyéb hasznosítható anyag, 15% higiéniai termék, 18% inert anyag és válogatási maradék, 1% pedig problémás anyag. A maradékhulladékban lévő csomagolás önmagában körülbelül 250 000 tonnát tesz ki.

Milyen eredményt hozott az osztrák betétdíjas rendszer első éve?

Az osztrák betétdíjas rendszer 2025-ös első évében 81,5%-os gyűjtési arányt ért el, a 80%-os célérték felett. A 2025. január 1-jén indult rendszer a 0,1–3 literes műanyag italflaskákra és italdobozokra vonatkozik, 25 cent tétellel. Az indulás egybeesett a műanyag- és fémcsomagolás egységes háztartási gyűjtésének kötelezővé tételével.

Miért nem érte el Ausztria az elektronikai hulladék gyűjtési célértékét?

Ausztria 51%-os gyűjtési aránnyal nem érte el a 65%-os uniós célértéket 2024-ben. A jelentés részben módszertani okot említ: a mutató a megelőző három év forgalomba hozott mennyiségéhez mér, ami nem veszi figyelembe a hosszú életű termékeket. Valós veszteség is van: évi körülbelül 21 000 tonna elektronikai hulladék a maradékhulladékba kerül.

Ausztria nettó hulladékimportőr vagy hulladékexportőr?

Ausztria jelentős nettó hulladékimportőr. 2024-ben a konszolidált adatok szerint körülbelül 4,94 millió tonna hulladék érkezett az országba, míg 3,04 millió tonna hagyta el. A behozatal 92%-a az EU-27-ből származott, a kivitel 91%-a oda irányult. A legfontosabb partnerek mindkét irányban Németország, Olaszország és Csehország.

🔗 Hivatalos források és hivatkozások: 👉 

Umweltbundesamt / BMLUK: Die Bestandsaufnahme der Abfallwirtschaft in Österreich – Statusbericht 2026 für das Referenzjahr 2024, Wien, 2026. Sajtóközlemény: Österreichs Abfallwirtschaft in Zahlen