KezdőlapHÍRFOLYAMPalackokért kukázás: hogyan kezelik a városok világszerte? – mit mutat a Reloop...

Palackokért kukázás: hogyan kezelik a városok világszerte? – mit mutat a Reloop új jelentése?

Ha kedveled az oldalunkat, jelölj meg minket a Google-ban kedvenc forrásként — így gyakrabban látod majd a cikkeinket a keresőben!

★Jelölj meg minket preferált forrásként

A palackokért kukázás ma már nemcsak budapesti, hanem európai és tengerentúli téma is. A nemzetközi Reloop szervezet 2026. november 11-én tette közzé Searching for deposits (Betétdíj után kutatva) című különjelentését, amely a betétdíjas rendszerek egyik legláthatóbb mellékhatását vizsgálja: azt, hogy a köztéri hulladékgyűjtőkből egyre többen keresik ki a visszaváltható palackokat és dobozokat, miközben a kiborogatott kukák, a szétszórt hulladék és a sérült edények komoly költséget jelentenek az önkormányzatoknak. A jelentés külön foglalkozik Magyarországgal is, de igazán értékes része az, hogy Ausztráliától Írországon át Hollandiáig összegyűjti, mi működik és mi nem a palackokért kukázás kezelésében.

Röviden: A Reloop jelentése szerint a palackokért kukázás valós, de földrajzilag koncentrált probléma, amely elsősorban a belvárosokban, közlekedési csomópontokon és turisztikai helyszíneken jelentkezik. A megoldás nem a visszaváltás korlátozása, hanem a kényelmes visszaváltás, a kukákra szerelt palacktartók, az adományozási pontok, a jobban zárható edények és a célzott tájékoztatás kombinációja.

Mekkora a probléma, és hol jelentkezik igazán?

A jelentés nem szépíti a helyzetet. Hollandiában egy 2025-ös tanulmány szerint Amszterdam, Rotterdam, Utrecht és Hága együttesen évente mintegy 9,4 millió eurós kárt szenved el a sérült kukák és a palackkeresés nyomán keletkező többlethulladék miatt. Dublinban a városi önkormányzat becslése alapján a pluszszemélyzet és a többletjárművek évente nagyjából 351 ezer euróba (napi közel ezer euróba) kerülnek, a közvetlen költségek összesen pedig már elérték a 857 ezer eurót.

A problémának politikai visszhangja is lett. Lisszabon polgármestere, Carlos Moedas 2026 szeptemberében a frissen indult portugál rendszer azonnali leállítását kérte – arról, hogy a portugál „Volta” rendszer az első két hónapban több mint 10 millió csomagolást gyűjtött vissza, korábban részletesen írtunk. A jelentés magyar példákat is felhoz: Terézváros polgármestere a hazai rendszer ideiglenes felfüggesztését javasolta, amit elutasítottak, a kormány ugyanakkor átfogó felülvizsgálatot rendelt el a hulladékgazdálkodási rendszerben, a palackgyűjtéssel kapcsolatos panaszokra is kiterjedően. A Reloop azt is megemlíti, hogy a MOHU felvetette a készpénzes visszatérítés megszüntetését, Dublinban pedig felmerült, hogy csak regisztrált hulladékszállítási szerződéssel rendelkezők kapjanak visszatérítést.

A szerzők szerint az ilyen korlátozások új akadályokat teremtenének: a bankszámlával vagy okostelefonnal nem rendelkezőket, illetve a bérlőket, diákokat és turistákat zárnák ki, vagyis éppen azt a hozzáférhetőséget gyengítenék, amelyen a betétdíjas rendszerek hatékonysága alapul. Érdemes ezt a magyar számok mellé tenni: 2026 első félévében 1,515 milliárd csomagolást váltottunk vissza, és az automatáknál a fogyasztók döntő többsége bolti utalványt kért.

A jelentés hangsúlyozza azt is, hogy a probléma nem egyenletesen oszlik el. A holland „Nationale Prullenbakteldag” (országos kukaszámláló nap) 2025-ös adatai szerint a legnagyobb városokban a felmért kukák mintegy 8 százaléka volt nyitva vagy sérült, a vidéki és elővárosi területeken viszont csak 1 százaléka. A Reloop szerint a jelenség különösen erős lehet a rendszerek bevezetését követő időszakban, amikor a visszaváltási szokások és az infrastruktúra még kiforratlan.

Kik a palackgyűjtők valójában?

A jelentés egyik legfontosabb üzenete, hogy a palackgyűjtők köre sokkal sokszínűbb, mint azt a közbeszéd sugallja. Németországban a 2026-os Pfandstudie szerint 1,1 millió ember gyűjt betétdíjas csomagolást (2021-ben még 980 ezer). Közülük 25 százalék hajléktalan, 56 százalék viszont soha nem élt hajléktalanságban; a gyűjtők 40 százaléka a környezetvédelmet is említette motivációként, mások a munkabérüket (19%), a nyugdíjukat (20%) vagy a szociális ellátásukat (22%) egészítik ki.

Ausztriában a 16 év feletti lakosság 4 százaléka mondta, hogy gyűjt betétdíjas palackot közterületen, ami országosan 225–228 ezer embert jelent. A közvélemény hozzáállása meglepően pozitív: az osztrák válaszadók 69 százaléka rokonszenvvel vagy pozitívan tekint a gyűjtőkre, és csak 2 százalék vélekedik róluk negatívan. Stockholmban egy 21 gyűjtővel készült kutatás szerint a megkérdezettek 90 százaléka azért kezdett palackot gyűjteni, mert más legális jövedelemforrása nem volt.

A kukázásnak egészségügyi oldala is van. Montréalban a gyűjtők 48 százaléka szenvedett már sérülést gyűjtés közben, Németországban pedig minden harmadik gyűjtő számolt be sérülésről, és minden második undort érez, amikor a kukába kell nyúlnia. A Reloop ezért abból indul ki, hogy a cél nem a gyűjtők kizárása, hanem az, hogy ne kelljen a vegyes hulladékban turkálniuk.

Az első védvonal a kényelmes visszaváltás

A legkézenfekvőbb megoldás az, ha minél kevesebb visszaváltható csomagolás kerül a köztéri kukákba. A Reloop 38 betétdíjas rendszer adatait összehasonlítva azt találta, hogy a boltokba telepített visszaváltásra épülő (return-to-retail) rendszerek medián visszaváltási aránya 85 százalék, a vegyes rendszereké 68, a külön gyűjtőközpontokra épülőké pedig csak 57 százalék.

A belvárosokban, pályaudvarokon és turisztikai negyedekben azonban még egy jól működő bolti hálózat mellett is sokan inkább kidobják az üres palackot: a turista nem ismeri a helyi rendszert, az ingázónak nincs ideje egyetlen dobozzal elmenni egy automatához. Itt lépnek be a köztéri megoldások.

Palackokért kukázás: mennyire működnek a kukákra szerelt tartók?

A kukákra, lámpaoszlopokra vagy korlátokra szerelt palacktartók – német eredetű nevükön Pfandringek, más néven betétdíjgyűrűk, palackkosarak vagy -tartók – lényege egyszerű: aki nem akarja visszaváltani a csomagolást, a kuka helyett a tartóba teszi, ahonnan más turkálás nélkül elviheti.

A jelentés legmeggyőzőbb példája az ausztráliai Új-Dél-Wales. A betétdíjas rendszer koordinátora, az Exchange for Change 2025 elején két önkormányzatban tesztelte a kukák mellé szerelt kosarakat: Eurobodalla Shire-ben 82,5 százalékkal, Sutherland Shire-ben nagyjából 50 százalékkal csökkent a köztéri kukákba kerülő visszaváltható csomagolások száma. Az állami program első körébe végül 31 önkormányzat csatlakozott, több mint 1200 kosárral és közel 60 tartóval. A kilenc önkormányzat által elvégzett mennyiségi felmérések átlagosan 69 százalékos csökkenést mutattak (47 és 85 százalék között). Bega Valley Shire-ben 83 százalékos volt a visszaesés, az első 20 kosár mindössze nagyjából 2000 ausztrál dollárba került, és csak egyet kellett rongálás miatt cserélni.

Dublinban 2024 októberében a város és az ír rendszerüzemeltető, a Re-turn közösen 80 belvárosi kukára szerelt tartógyűrűt (a nagyjából 600-ból). A Re-turn kutatása szerint a gyűrűbe tett csomagolásokat átlagosan 16 percen belül elvitték, a lakosság 79 százaléka pedig támogatja az ilyen megoldásokat. A 2026-os, részletesebb vizsgálat ugyanakkor a korlátokat is megmutatta: bár a fogyasztók 60 százaléka ismerte a gyűrűket, csak 25 százalék használta őket, és az emberek továbbra is turkáltak a kukákban – a gyűrűvel felszerelt helyszíneken is.

Miért tűnnek üresnek a palacktartók?

A palacktartók körül éles a vita. Bécs például többször elutasította a telepítésüket, más városok pedig leállították a kísérleteiket, mert a tartók üresek maradtak, szemetet dobtak beléjük, vagy a kukázás nem szűnt meg. A Reloop elismeri, hogy ezek valós problémák, ugyanakkor rámutat a vizsgálatok módszertani gyengeségeire.

A holland Almere 2024-es vizsgálatában 16 gyűrűt 383 alkalommal ellenőriztek, és az esetek 84 százalékában üresek voltak. A belehelyezett palackok azonban jellemzően eltűntek a következő, nagyjából két órával későbbi ellenőrzésig – vagyis az üres tartó nem feltétlenül jelent használatlan tartót. Az amerikai Portland 2026-os felmérése hasonló dilemmát mutatott: a kukák oldalára szerelt tartókban átlagosan 0,39, a kukák belsejében 2,64 visszaváltható csomagolást találtak, de a város maga sem tudja eldönteni, hogy ez a gyors elhordást vagy a gyenge használatot jelzi.

A jelentés „nevezőproblémának” nevezi azt a helyzetet, amikor egy nagyon fejlett rendszerben – Németországban a visszaváltási arány 96 százalék fölötti – eleve kevés visszaváltható csomagolás kerül a köztéri kukákba, így egy jól működő tartó is kevés palackot fog meg. A szennyezés is kezelhető: Berlin újratervezte a kezdetben szemetesként használt gyűjtődobozait, a későbbi megoldások pedig keskenyebb nyílásokkal, egyértelműbb jelölésekkel működnek.

A Reloop szerint a „működik-e” kérdés helyett azt kell eldönteni, mit akarunk mérni. Öt szempontot javasol: bekerülnek-e a csomagolások a tartóba, elviszik-e őket, csökken-e a kukákba kerülő mennyiség, változik-e a kukázás és a szemetelés mértéke, és milyen hatása van mindez a karbantartókra, a takarítókra és a gyűjtőkre.

Gyűjtőedények, adományozás és újratervezett kukák

A tartók mellett a jelentés több kiegészítő megoldást is bemutat. Kanadában, Brit Columbiában a rendszerüzemeltető Return-It ingyen biztosít köztéri gyűjtőedényeket az önkormányzatoknak, parkoknak és rendezvényszervezőknek, Írországban pedig a Re-turn több mint 5000 narancssárga gyűjtőedényt helyezett ki rendezvényeken és közösségekben, amelyek bevétele gyermekeket segítő jótékonysági szervezetekhez kerül. Hazai párhuzamként a REpont automatáknál is lehet jótékony célra felajánlani a visszaváltási díjat – a MOHU Mosolyra váltó programjának új kedvezményezettjeiről itt írtunk.

A közvetlen adományozás is működik. Vancouverben a Binners’ Project 2016 óta több mint 150 rozsdamentes kampót helyezett ki házak és üzletek elé (darabonként 20 kanadai dollárért), amelyekre zsákban lehet kiakasztani a palackokat a gyűjtőknek. Németországban a PFANDGEBEN kezdeményezés alkalmazáson keresztül köti össze az adományozókat és a gyűjtőket – a kéréseket átlagosan 17 percen belül elfogadják –, és eddig mintegy 240 ezer palackot és dobozt juttatott el a gyűjtőkhöz, több mint 31 ezer euró betétdíj értékben.

Ahol a kukázás tartósan megmarad, ott a hulladékgyűjtő edények átalakítása jöhet szóba. Amszterdam 2026 februárjában önzáró, mágneses ajtós, megerősített kukákat tesztelt külön palacktartóval: ezek 83 százaléka volt zárva az ellenőrzéskor, szemben a hagyományos kukák 38 százalékával. A város szeptemberben 200 ilyen edény telepítésébe kezdett, többek között a Központi pályaudvarnál és a Vondelparkban. Dublin ezzel szemben a zárható, tömörítős okoskukák tanulságait mutatja: a meglévő edények zárainak cseréje már több mint 115 ezer euróba került, és a zárak rongálása továbbra is gond.

Ausztria, Svédország, Hollandia: helyi megoldások

A jelentés függelékében több esettanulmány is szerepel. Linz az osztrák betétdíjas rendszer 2025. januári indulása után mintegy 5000 euróért 17 gyűrűt szerelt a belvárosi kukákra; a karbantartók szerint a palackokat rendszeresen elviszik, rongálás és visszaélés nem jellemző, kevesebb a szag és a rovar a kukák körül. Bécsben a LINKS nevű helyi párt – miután a város elutasította a gyűrűket – kiöregedett kerékpárokra szerelt rekeszekkel, úgynevezett Pfandrädernekkel oldotta meg a gyűjtést a Duna-csatorna partján; ma már 13 ilyen „betétdíjas bicikli” működik.

Bécs egy jogi ellentmondásra is rávilágít: a város köztisztasági szabályai szerint a kuka mellé tett palack szemetelésnek minősülhet (50 és 1000 euró közötti bírsággal), a kukából való kivétel pedig a hulladékgazdálkodási szabályokat sértheti, mivel a bedobott hulladék a város tulajdonába kerül. Így a gyűjtőknek szánt palack lerakása és a kukából való kivétele egyaránt szabálysértés lehet.

Svédországban 2022 óta jogszabály írja elő, hogy a rendszerüzemeltető Returpack ingyen biztosítson gyűjtőcsöveket (pantrör) az önkormányzatoknak azokon a közterületeken, ahol sok csomagolási hulladék keletkezik. Egy cső négy-öt csomagolást fogad be, és ezeket jellemzően tíz percen belül elviszik. Hollandiában a Studio Cantatore által fejlesztett Statiegeldbak már mintegy 30 településen működik, Rotterdamban 31 egységgel, és a holland rendszerüzemeltető 2026 óta 75 százalékos támogatást ad a beszerzéséhez.

Mit tanulhat ebből Magyarország?

A Reloop szerint a palackokért kukázás alapvetően köztér-kezelési és városi hulladékkezelési kihívás, nem pedig a betétdíjas rendszer kudarca. A belvárosi problémák nem jelentik azt, hogy a teljes rendszer sikertelen – különösen, ha a betétdíjas rendszerek a szervezet korábbi elemzése szerint több mint 100 vizsgált helyszínen átlagosan több mint 50 százalékkal csökkentették az italcsomagolások okozta szemetelést.

A jelentés hét gyakorlati tanulságot fogalmaz meg:

  • Kísérleti projekttel kell kezdeni, előre rögzített kiindulási adatokkal, és lehetőség szerint olyan összehasonlító helyszínekkel, ahol nem történt beavatkozás.
  • A helyszínt az italfogyasztás sűrűsége alapján kell kijelölni, nem pusztán a gyalogosforgalom alapján – a pályaudvarok, parkok, rendezvényhelyszínek és szórakozónegyedek az elsődleges célpontok.
  • Tájékoztató kampányok nélkül az infrastruktúra nem elég: Almerében a megkérdezettek 31 százaléka nem tudta, mire valók a gyűrűk, pedig matrica is jelezte.
  • Felül kell vizsgálni a helyi szabályokat, hogy ne tegyék jogellenessé a palackok elkülönített elhelyezését.
  • A tervezésnél a kukákat ürítő személyzet szempontjait is figyelembe kell venni, hogy a tartók ne akadályozzák az ürítést és a tisztítást.
  • Be kell vonni a gyűjtőket és a velük kapcsolatban álló szociális szervezeteket, mert ők tudják a legjobban, hol és hogyan gyűlnek a palackok.
  • Kombinálni kell a megoldásokat: egyetlen eszköz sem oldja meg önmagában a problémát.

A tanulságok különösen időszerűek, hiszen több ország most vezeti be vagy készíti elő a saját rendszerét. Görögország, Spanyolország, Moldova és az Egyesült Királyság szerepel a jelentés listáján – a moldáv rendszer magánberuházásból indul, az angliai és észak-írországi rendszer 2027 októberében –, Törökország pedig a jelentés által említett felkészülési szakaszon már túl is van: ott 2026. július 1-jén indult a rendszer, és öt nap alatt 7,6 millió csomagolást váltottak vissza.

Clarissa Morawski, a Reloop alapítója és vezérigazgatója szerint nem az a cél, hogy megakadályozzák a mások által eldobott csomagolások összegyűjtését, hanem hogy ezek könnyebben és biztonságosabban elérhetők legyenek, miközben csökken a közterületek terhelése és az önkormányzati szolgáltatások költsége. A magyar vita szempontjából ez talán a legfontosabb üzenet: a kukák körüli rendetlenséget nem a visszaváltás szigorításával, hanem a palackok útjának jobb megtervezésével lehet csökkenteni. A hazai visszaváltás fejleményeit REpont címkénk alatt követjük.


Gyakori kérdések a kukázás palackokért jelenségről

Mi a Reloop Searching for deposits jelentése?

A Reloop 2026. november 11-én megjelent különjelentése a betétdíjas palackok miatti kukázást vizsgálja. Nemzetközi kutatások, önkormányzati kísérletek és esettanulmányok alapján mutatja be, miért túrják fel az emberek a köztéri kukákat, mennyibe kerül ez a városoknak, és milyen megoldások – tartógyűrűk, adományozási pontok, újratervezett kukák, tájékoztató kampányok – csökkentik a problémát.

Hol okozza a legtöbb gondot a palackokért kukázás?

Elsősorban a sűrűn lakott belvárosokban, közlekedési csomópontokon és turisztikai helyszíneken, ahol sokan isznak útközben. A holland országos kukaszámláló nap 2025-ös adatai szerint a legnagyobb városokban a kukák mintegy 8 százaléka volt nyitva vagy sérült, a vidéki és elővárosi területeken viszont csak 1 százaléka. A jelenség tehát nem egyenletesen érinti az országokat.

Mennyibe kerül a kukázás az önkormányzatoknak?

Jelentős összegekbe. Egy 2025-ös holland becslés szerint Amszterdam, Rotterdam, Utrecht és Hága együtt évente mintegy 9,4 millió eurót költ a sérült kukák és a többletszemét miatt. Dublin városa a pluszszemélyzet és járművek költségét évi nagyjából 351 ezer euróra becsülte, a közvetlen költségek összesen pedig már elérték a 857 ezer eurót.

Működnek a kukákra szerelt palacktartó gyűrűk?

Megfelelő helyen és kommunikációval igen. Az ausztráliai Új-Dél-Walesben a kilenc önkormányzat felmérése átlagosan 69 százalékkal kevesebb visszaváltható csomagolást mutatott a köztéri kukákban, Bega Valley-ben 83 százalékkal. Más városokban viszont gyenge használatról és szennyezésről számoltak be, ezért a Reloop kísérleti projekteket és előre rögzített mérési szempontokat javasol.

Miért tűnnek gyakran üresnek a palacktartók?

Mert a beléjük tett palackokat gyorsan elviszik. A holland Almerében a gyűrűk az ellenőrzések 84 százalékában üresek voltak, a palackok mégis jellemzően eltűntek a nagyjából két órával későbbi ellenőrzésig. Dublinban átlagosan 16 perc alatt vitték el őket. Az üres tartó tehát nem feltétlenül használatlan, ezért a puszta szemrevételezés félrevezető lehet.

Miért nem jó megoldás a készpénzes visszatérítés megszüntetése?

Mert a jelentés szerint új akadályokat teremtene a visszaváltásban. A készpénz kivezetése hátrányba hozná a bankszámlával vagy okostelefonnal nem rendelkezőket, a regisztrált szerződéshez kötött visszatérítés pedig kizárná a bérlőket, diákokat és turistákat. A Reloop szerint az ilyen intézkedések éppen azt a hozzáférhetőséget gyengítik, amelyen a betétdíjas rendszerek hatékonysága alapul.


🔗 Hivatalos források és hivatkozások: 👉

Egységes szerkezet, gyors válaszok: cikkeinket úgy építjük fel, hogy az olvasók és az MI-alapú keresők is könnyen megtalálják bennük a lényeget. A szövegek MI-eszközök segítségével, szerkesztői ellenőrzés mellett készülnek.

Ladányi Roland
Ladányi Rolandhttp://envilove.hu
Ladányi Roland környezetvédelmi szakember és hulladékgazdálkodási szakértő, aki elkötelezett híve a fenntarthatóságnak és a körforgásos gazdaság népszerűsítésének. Szakmai tevékenységének központi eleme a dontwasteit.hu platform, ahol naprakész hírekkel, elemzésekkel és gyakorlati megoldásokkal segíti a környezettudatosabb szemléletformálást. Munkája során a hulladékcsökkentés és az erőforrások hatékony felhasználása mellett köteleződött el, összekötve a szakmai precizitást a közérthető tájékoztatással.
OLVASS TOVÁBB