A Reloop új globális elemzése szerint a visszaváltási rendszerrel (DRS) rendelkező országokban az italos csomagolásokból származó hulladék mennyisége átlagosan több mint 50%-kal, egyes esetekben akár 89%-kal is csökken. A DRS-sel rendelkező és nem rendelkező több mint 100 vizsgált ország, illetve régió adatain alapuló jelentés kiemeli, hogy ezek a rendszerek jelentős hatással vannak a hulladék mennyiségének csökkentésére azokon a területeken, ahol bevezetésre kerültek.
A tanulmány kiemeli a mérőszámok fontosságát és rámutat, hogy míg a cigarettacsikkek a leggyakoribb hulladékok szám szerint, súly szerint a műanyag palackok dominálnak. A DRS-sel rendelkező országokban a műanyag palackok 2023-ban csak 0,5%-át tették ki a teljes hulladékmennyiségnek, míg a visszaváltási rendszerrel nem rendelkező országokban ez az arány 3,2% volt, ami 86%-os csökkenést jelent. Ez az adat alátámasztja, hogy a DRS kulcsfontosságú megoldás a tengeri szennyezés és a növekvő takarítási, tisztítási költségek problémájára.
A hulladékok nem csupán csúnya látványt nyújtanak, hanem messzemenő környezeti, társadalmi és gazdasági következményekkel járnak. A vadvilág károsításától és a vízi utak szennyezésétől az ingatlanértékek csökkenéséig és közpénzek felhasználásáig, a kezeletlen hulladékok költségei jelentősek és széles körűek. Különösen az italos palackok teszik ki a hulladék jelentős részét sok régióban, és járulnak hozzá ezekhez a kihívásokhoz.
A jól megtervezett visszaváltási rendszerek praktikus, bevált megoldást kínálnak. Az italos palackok hulladékának jelentős csökkentésével és gyakran az általános hulladékmennyiség csökkentésével is, a DRS segít a probléma forrásánál kezelni azt.
Ráadásul a hulladékgazdálkodási költségek csökkenéséből származó pénzügyi megtakarításokat más közösségi prioritásokba lehet újra befektetni, erősítve a helyi gazdaságot és javítva az életminőséget. Ugyanakkor a hulladékra vonatkozó adatok maguk is hatékony eszközzé válnak a változás elősegítésében. Nemcsak a haladás mérésében segítenek, hanem a felelősségre vonhatóságot is elősegítik.
A közelmúltbeli ellenőrzések rávilágítottak a nagy márkák tulajdonosainak szerepére a globális műanyaghulladék-szennyezésben. Egy nagy horderejű ügyben New York állam főügyésze közösségi forrásból származó hulladékadatokra hivatkozott a PepsiCo ellen indított perben, azzal érvelve, hogy a vállalat csomagolásai károsítják a közegészséget és a környezetet. Bár az ügyet végül elutasították, ez egy fordulópontot jelent.
Ahogyan a dohányipart is perelték a dohányzás egészségügyi hatásai miatt, úgy a műanyagokkal kapcsolatos perek is egyre nagyobb lendületet kapnak, és a csomagolásgyártók egyre inkább a célkeresztbe kerülnek. És nem csak a jogi felelősség növekszik, hanem a költségfelelősség is.
Az EU-ban az egyszer használatos műanyagokról szóló irányelv (SUP) és a hozzá kapcsolódó kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) rendszerek egyes műanyag termékek, köztük az italcsomagolások esetében most már megkövetelik a gyártóktól, hogy fedezzék a hulladékok kezelésének költségeit, beleértve a gyűjtést és a szállítást is.
Ebben a változó környezetben a visszaváltási rendszerek többek, mint egyszerű hulladékgazdálkodási eszközök, inkább stratégiai befektetések, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a gyártók így hozzáférhetnek a zárt körű újrahasznosításhoz szükséges, nagy értékű palackokhoz és dobozokhoz, mint alapanyagokhoz. Ahogy az adatok gyűlnek és a szabályozási nyomás növekszik, egy dolog világos, a hulladékok forrásánál történő megakadályozása már nem opcionális, hanem elengedhetetlen.
Forrás: Reloop
Borítókép: Returpack Sweden
