Fekete massza exportkorlátozás az USA-ban: honvédelmi eszközzel zárják be az akkumulátor-hulladék piacát

Az amerikai fekete massza exportkorlátozás 2026. augusztus 27-én lép hatályba, és néhány hét alatt átrendezheti a lítium-ion akkumulátorok újrahasznosításának globális anyagáramait. A washingtoni döntés lényege egyszerű, a jogi konstrukciója viszont példa nélküli: az Egyesült Államok nem kereskedelempolitikai, hanem honvédelmi jogszabályra hivatkozva tiltja meg, hogy a hazai darálóüzemekből kikerülő fekete massza és a volfrámhulladék elhagyja az országot. Az intézkedés ezzel egy olyan anyagot emel a stratégiai nyersanyagok kategóriájába, amelyet a hulladékgazdálkodási szabályozás évekig egyszerű veszélyes hulladékként kezelt.

Mit ír elő pontosan az új amerikai szabály?

Az intézkedés alapja két, néhány nap alatt megjelent hivatalos dokumentum. Az első Donald Trump 2026. július 30-án kelt elnöki határozata (Presidential Determination No. 2026–19), amely a Federal Register 2026. augusztus 4-i számában jelent meg. A második a Kereskedelmi Minisztérium Bureau of Industry and Security (BIS) hivatalának 2026. augusztus 6-án kihirdetett ideiglenes végleges szabálya (temporary final rule), amely a Defense Priorities and Allocations System (DPAS, 15 CFR 700) rendszerét módosítja.

A szabály tartalma szerint 2026. augusztus 27-től minden amerikai személynek – a definíció szerint minden, az Egyesült Államokban működő magánszemélynek, cégnek, társulásnak és egyesülésnek – a fekete massza és a volfrámhulladék havi értékesítésének száz százalékát amerikai vevőknek kell allokálnia. Ez a gyakorlatban exporttilalom: az érintett anyagoknak fizikailag az Egyesült Államok területén kell maradniuk, kivéve, ha a BIS előzetesen egyedi felmentést vagy kiigazítást ad. A fekete massza exportkorlátozás egy évre, 2027. augusztus 27-ig szól, de a hivatal bármikor módosíthatja vagy meghosszabbíthatja azt.

Az intézkedés négy Schedule B tarifakódot érint. A volfrámhulladék és -törmelék a 8101.97.00.00 kód alatt teljes egészében a hatály alá tartozik. A 8549.13.00.00, a 8549.14.00.00 és a 8549.19.00.00 kódok – amelyek az elemek, akkumulátorok és elektrokémiai tárolók hulladékát fedik le – ellenben csak akkor, ha az anyag megfelel a szabály fekete massza definíciójának. Ez utóbbi meglepően megengedő: minden olyan darált lítium-ion akkumulátor-hulladék ide tartozik, amely katódanyagot, anódanyagot (grafit, szilícium) vagy más maradék cellaanyagot tartalmaz. A rendelkezés nem határoz meg koncentrációs küszöböt, nem tesz különbséget a gyártásközi selejtből és az életciklus végi akkumulátorokból származó massza között, és nem ismer de minimis mennyiséget.

Miért lett honvédelmi jogszabály a hulladékpolitika eszköze?

Az intézkedés jogi konstrukciója az igazán érdekes fejlemény a szakma számára. Az Egyesült Államok nem az exportkontroll klasszikus eszköztárához (Export Administration Regulations) nyúlt, hanem az 1950-es Defense Production Act 101. szakaszához, amely a hadiipari szempontból szűkös anyagok elosztására hatalmazza fel az elnököt. Az elnöki határozat kimondja, hogy a visszanyerhető kritikus nyersanyagok és anyagok szűkös, a nemzeti védelem szempontjából létfontosságú anyagok, és hogy a honvédelmi igényeket másképp nem lehet kielégíteni anélkül, hogy az a civil piac szokásos elosztásában érzékelhető nehézséget okozó zavart keltene. Ez a formula nyitja meg az utat az allokációs parancs kiadásához.

A BIS ezután a DPAS rendszerén belül úgynevezett irányító allokációs parancsot (Directive Allocation Order) adott ki, és ehhez magát a szabályozási keretet is át kellett alakítania: a 700.34. § új (d) bekezdése ezentúl lehetővé teszi, hogy ilyen parancs ideiglenes végleges szabály formájában, a Federal Registerben közzétéve jelenjen meg. Ez azért fontos, mert így a hivatal megkerülhette az előzetes társadalmi egyeztetést. A DPA 709(b)(2) szakaszára hivatkozva a BIS azt állapította meg, hogy sürgető és kényszerítő körülmények miatt a véleményezési eljárás betartása nem lenne megvalósítható. A társadalmi konzultációt utólag nyitották meg, kilencven napra: észrevételeket 2026. november 4-ig lehet benyújtani a BIS–2026–0364 azonosító alatt.

A tempó a fekete massza exportkorlátozás legvitatottabb eleme. Az elnöki határozat és a végrehajtási szabály nyilvános megjelenése között két munkanap telt el, a hatálybalépésig pedig alig három hét. A sietség nyomai a szövegben is látszanak: a jogszabály preambuluma a fekete massza katódanyagai közé a lítiumot, kobaltot, nikkelt és mangánt sorolja, a kötelező erővel bíró 1. számú melléklet ugyanakkor az alumíniumot, a rezet és a vasat is felveszi a felsorolásba, ráadásul a 13603. számú elnöki rendelet dátuma is eltérően szerepel a két dokumentumban. Megfelelési szempontból ez nem apróság: a vállalatoknak a szélesebb, melléklet szerinti definíciót érdemes alkalmazniuk.

Az „értékesítés” fogalma: a rendelkezés rejtett csapdája

A vállalati megfelelés szempontjából a fekete massza exportkorlátozás legmesszebbre nyúló rendelkezése az „értékesítés” definíciója. A szabály ide sorolja a más személyeknek történő átadást, beleértve a leányvállalatokhoz és kapcsolt vállalkozásokhoz irányuló szállításokat, valamint az azonos ellenőrzés alatt álló egyetlen jogi személy egyik üzletágából a másikba történő anyagmozgatást is. Egy globális akkumulátor-újrahasznosító csoport tehát nem tudja úgy kezelni a kérdést, hogy amerikai telephelyéről a saját ázsiai vagy európai hidrometallurgiai üzemébe irányítja a masszát: az ilyen belső transzfer is engedélyköteles.

Ehhez társul a végrehajtás oldala. A BIS a szabály szerint az amerikai határvédelmi és vámhatósággal (CBP) együttműködve dolgozik, és a kiszállításra szánt érintett anyagokat a CBP visszatarthatja, amíg a hivatal el nem bírálja a szállítmányt. Ha a visszatartott árut utóbb DPAS-minősítésű megrendelés alá vonják, azt a BIS rendelkezésére bocsátják a további elosztás vagy hatósági utasítás megérkezéséig. A hivatal vizsgálatokat indíthat, adatszolgáltatást kérhet, bírósági eltiltást kezdeményezhet, a nem teljesítés pedig a DPA szankciórendszere szerint büntetendő. Ugyanakkor a szabályozás felelősségkizárást is tartalmaz: aki a DPAS előírásainak való megfelelés miatt cselekszik vagy nem cselekszik, kártérítésért nem vonható felelősségre akkor sem, ha az adott rendelkezést később érvénytelennek minősítik.

Milyen kivételekkel élhetnek az érintett vállalatok?

A szabályozás nem teszi teljesen zártá a rendszert. A BIS 2026. augusztus 6-tól folyamatosan fogadja a kiigazítási és felmentési kérelmeket, és cégspecifikus, illetve általánosan alkalmazandó engedélyeket egyaránt adhat, sőt a döntés meghozataláig ideiglenes DPAS-engedéllyel átmeneti mentességet is biztosíthat. A szabály öt tipikus indokot nevez meg: a mások által nem viselt, aránytalan vagy kivételes terhet; azt az esetet, amikor a hazai értékesítési kötelezettség éppen a jogszabály céljával ellentétes eredményre vezetne, mert csökkentené a kritikus nyersanyagok belföldi kínálatát; a külföldi feldolgozásra vagy finomításra történő kiszállítást, amennyiben a feldolgozott anyag visszatér az Egyesült Államokba; a helyrehozhatatlan kárt; végül a megfeleléshez szükséges további időt.

A harmadik pont az egész rendszer legfontosabb szelepe, hiszen ez legalizálja a bérfeldolgozási modellt: az amerikai fekete masszát külföldi hidrometallurgiai kapacitáson dolgozzák fel, a kinyert fémsókat pedig visszaszállítják. Kérdés, hogy a hivatal mennyire lesz nagyvonalú ebben. A BIS tizennégy napon belüli válaszidőt ígér, a döntés pedig az exportadminisztrációért felelős helyettes államtitkárhoz apellálható. Fontos elhatárolás: a DPAS-engedély nem exportengedély, és nem is helyettesíti azt – aki mentességet kap, annak továbbra is meg kell felelnie az általános amerikai exportkontroll-szabályoknak.

A fekete massza exportkorlátozás piaci logikája és korlátai

A fekete massza exportkorlátozás mögött valós ellátásbiztonsági probléma áll. Az Egyesült Államokban gyorsan bővül a darálási, előkezelési kapacitás, a mögötte álló finomítói oldal viszont nem tart lépést, ezért a fekete massza jelentős része eddig ázsiai finomítókba, elsősorban Dél-Koreába és Japánba került. A szabály éppen azért jelent kihívást a lítium-ion akkumulátorok újrahasznosítása szempontjából, mert az Egyesült Államokban nagyon szűkös a fekete massza feldolgozására és a kritikus nyersanyagok kinyerésére alkalmas kapacitás, a világ finomítói kapacitásának túlnyomó része pedig Ázsiában található. A logika tehát az, hogy a mesterségesen bezárt kínálat kényszeríti ki a hazai beruházásokat.

Ez a mechanizmus két ponton sérülékeny. Egyrészt a beruházási ciklusok jóval hosszabbak, mint a szabály egyéves futamideje: egy hidrometallurgiai üzem engedélyezése és felépítése évekbe telik, egy egyéves, bármikor visszavonható rendelkezés viszont önmagában gyenge alap egy ilyen döntéshez. Másrészt az intézkedés rövid távon éppen azokat sújtja, akiket erősíteni akar: az amerikai előkezelők elveszítik a legjobban fizető exportpiacokat, a belföldi kínálat pedig egy szűk vevőkörre szorul, ami lefelé nyomja a fizetett fémtartalom-arányokat. A gyűjtés és a darálás gazdaságossága romlik, miközben a nikkel- és kobaltmentes LFP-eredetű massza feldolgozása eddig sem volt kifizetődő. Reális kockázat a készletezés is: az anyag az országban marad, de nem hasznosul, csak felhalmozódik.

Európai és magyar következtetések: hova terelődik az anyag?

Az európai szakma számára a fekete massza exportkorlátozás nem távoli amerikai belügy, hanem közvetlen piaci hatás. Az Európai Unió 2025 márciusában a fekete masszát, valamint az életciklusuk végére érő lítium-, nikkel- és cinkalapú akkumulátorokat veszélyes hulladéknak minősítette, ami megtiltja a nem OECD-országokba történő kivitelt, az unión és az OECD-n belüli szállításokhoz pedig előzetes bejelentést és a kiviteli, behozatali és tranzitországok hozzájárulását követeli meg. Az Európai Unió tehát hulladékjogi eszközzel, az Egyesült Államok honvédelmi eszközzel próbál ugyanahhoz a célhoz eljutni: megtartani a másodnyersanyagot a saját értékláncában.

A két intézkedés azonban nem egyforma erős. Dél-Korea OECD-tagságából következően továbbra is legális célpont az európai fekete massza számára, és az európai előkezelt anyag jelentős része ma is oda tart. Ha most az amerikai kínálat kiesik a koreai és japán finomítók táplálásából, akkor ezek a szereplők nagy valószínűséggel Európában és más OECD-régiókban pótolják a hiányt, méghozzá a korábbinál jobb áron. Az amerikai lépés így paradox módon éppen az európai másodnyersanyag elszívását erősítheti fel, abban a pillanatban, amikor az uniós szabályozás a visszatartására törekszik. Európa előkezelési kapacitása lényegesen nagyobb, mint a fekete massza utókezelésére, azaz a fémek kinyerésére alkalmas kapacitása, és ezt a különbséget jól jelzi, hogy az európai fekete massza árszintje következetesen alacsonyabb a koreainál.

Magyarország ebben a képletben nem megfigyelő, hanem érintett szereplő. A hazai cellagyártás felfutásával a gyártásközi selejt és a hozzá kapcsolódó hulladékáram mennyisége nagyságrendekkel nő, a keletkező fekete massza pedig jellemzően nem itt hasznosul: az anyag Magyarországon keletkezik, de további feldolgozásra általában exportálják, tipikusan Dél-Koreába.

Ha a koreai finomítók az amerikai kiesés miatt agresszívebben licitálnak az európai anyagra, az rövid távon jobb átvételi árat jelent a magyar előkezelőknek, középtávon viszont éppen azt a hazai és európai finomítói beruházást teszi kockázatosabbá, amelyre a 2023/1542 uniós akkumulátorrendelet újrahasznosítási hatékonysági és újrahasznosított anyagtartalomra vonatkozó követelményeinek teljesítéséhez szükség lesz. A fekete massza exportkorlátozás tanulsága magyar szempontból az, hogy az előkezelési kapacitás önmagában nem értéklánc: aki csak darál, az a nyersanyagot exportálja, a hozzáadott értéket pedig másnak engedi át.

Mire készüljenek fel az érintettek?

A fekete massza exportkorlátozás közvetlenül azokat a vállalatokat érinti, amelyek amerikai jogi személyként vagy amerikai telephellyel értékesítenek fekete masszát vagy volfrámhulladékot – köztük európai csoportok amerikai leányvállalatait is, amelyek a szabály értelmében amerikai személynek minősülnek. Számukra a legrövidebb határidő a szerződések átvizsgálása: az augusztus 27. után teljesítendő exportszerződések teljesíthetetlenné válhatnak, és tisztázni kell, hogy a jogszabályi kényszer vis maior tényállásnak minősül-e az adott megállapodásban. Aki bérfeldolgozási vagy más mentességi konstrukcióban érdekelt, annak nem érdemes kivárnia, mert a kérelmeket a hivatal folyamatosan fogadja, elbírálásukra pedig két hét a vállalás.

Az európai és magyar szereplőknek két dolgot érdemes figyelniük. Az egyik a november 4-ig tartó véleményezési szakasz, amely a regulations.gov felületen külföldi érintettek előtt is nyitott, és amelyben a bérfeldolgozási mentesség szélesítése mellett lehet érvelni. A másik a hatály jövőbeli bővülése: az elnöki határozat ugyanis a fekete masszánál és a volfrámnál jóval szélesebb kört jelöl meg, nevezetesen az életciklusuk végére érő ritkaföldfém-állandómágneseket, a fémforgácsot és minden más, kritikus nyersanyagot tartalmazó hulladékot és törmeléket, a réz kivételével, amelyet külön elnöki proklamáció szabályoz.

A BIS kifejezetten jelezte, hogy a Federal Registerben közzétett értesítéssel bármikor további anyagokat vonhat az allokációs parancs alá. A mostani fekete massza exportkorlátozás tehát nem végpont, hanem egy sorozat első lépése – és minden jel arra mutat, hogy a másodnyersanyag-kereskedelem szabályozási környezete a következő években végleg átcsúszik a hulladékjogból az ellátásbiztonság és a nemzetbiztonság logikájába.

Források: Presidential Determination No. 2026–19 (Federal Register, Vol. 91, No. 148, 2026. augusztus 4., 50465–50466. o.); Bureau of Industry and Security: DPAS Directive Allocation Order and Additional Requirements for Recoverable Critical Minerals and Materials, temporary final rule (Federal Register, Vol. 91, No. 150, 2026. augusztus 6., 50701–50706. o., Docket No. 260804–0143, RIN 0694–AK51); Beveridge & Diamond; Ifri: Europe’s Black Mass Evasion; ECFR; Fastmarkets; Benchmark Mineral Intelligence; Magyar Akkumulátor Szövetség (HuBA) műhelytanulmány.