SustainaCycle projekt: okos gyűjtőpontok és mobil hulladékgyűjtés a Balti-tenger térségében

A SustainaCycle projekt arra keresi a választ, hogyan lehet több műanyag-, textil- és elektronikai hulladékot visszavezetni a körforgásba – nem új óriásüzemekkel, hanem okos, a lakosság mindennapi szokásaihoz igazított gyűjtési megoldásokkal. Az Interreg Central Baltic program támogatásával észt, finn, lett és svéd partnerek 2025 májusa óta dolgoznak együtt, és 2026 őszére élesben működnek az első kísérleti gyűjtőpontok. Megnéztük, mi a projekt lényege, milyen okos technológiák vannak benne, és mit tanulhatunk belőle itthon.

Röviden: A SustainaCycle projekt egy 2,64 millió eurós uniós együttműködés, amely okos és mobil gyűjtőpontokkal növeli a műanyag-, textil- és elektronikai hulladék újrahasználatát és újrahasznosítását Észtországban, Finnországban és Lettországban. A demóhelyszínek évente akár 40 tonna hulladékot gyűjthetnek, amelynek legalább 60 százalékát újrahasználatra vagy anyagában történő hasznosításra kell juttatni.

Mi a SustainaCycle projekt célja?

A projekt az Interreg Central Baltic 2021–2027 program „Közös körforgásos gazdasági megoldások” célkitűzéséhez tartozik. Azonosítója CB0700374, futamideje 2025. május 1-jétől 2028. április 30-ig tart, teljes költségvetése 2 644 194,50 euró. A vezető partner az észtországi Viimsi község önkormányzata.

A partnerség szándékosan vegyes összetételű:

• Lettország: a Valmierai Fejlesztési Ügynökség és a ZAAO hulladékgazdálkodási társaság,
• Észtország: Viimsi község és az Észt Körforgásos Gazdasági Iparági Szövetség,
• Finnország: a LAB Alkalmazott Tudományok Egyeteme (LAB University of Applied Sciences),
• Svédország: a Sustainability InnoCenter.

A projekt három hulladékáramra fókuszál: a műanyagra, a textilre és az elektronikai hulladékra. Ez nem véletlen választás. Mindhárom értékes anyagot tartalmaz, mindhárom gyakran a vegyes hulladékba kerül, és mindháromnál a gyűjtés minősége dönti el, lesz-e belőle újra nyersanyag.

A munka három lábon áll: okos és mobil gyűjtési megoldások kipróbálása, a hulladékláncok feltérképezése és összekötése olyan vállalkozásokkal, amelyek újrahasznosítani vagy újrahasználni tudják az anyagot, valamint szemléletformáló kampányok, amelyek elmagyarázzák, hogyan és miért érdemes jobban válogatni.

Három ország, három gyűjtési modell

A projekt egyik legérdekesebb vonása, hogy nem egyetlen „okoskukát” akar mindenhol telepíteni. Minden ország a saját helyi adottságaihoz igazított modellt tesztel:

• Finnország, Imatra: digitálisan vezérelt textilgyűjtő állomás a Prisma hipermarket előcsarnokában, 2026. szeptember 15. és 2027. április 30. között. Az állomást a LAB egyetem építette.
• Észtország, Viimsi: három önkiszolgáló újrahasznosítási pont létesül Ringpunkt néven.
• Lettország, Vidzeme régió: a ZAAO öt mobil gyűjtőpontot indít, amelyek előre meghirdetett menetrend szerint járnak a települések között.

A három modell három különböző helyzetre ad választ. A bevásárlóközpont ott gyűjt, ahol az emberek amúgy is megfordulnak. Az önkiszolgáló pontok egy helyben, folyamatosan elérhetők. A mobil gyűjtőpontok pedig a ritkábban lakott vidékeket célozzák, ahol egy állandó létesítmény nem térülne meg.

Okos megoldások közelről: így működik az imatrai textilállomás

A projekt eddig legjobban dokumentált eleme az imatrai textilgyűjtő állomás. A használata néhány lépésből áll:

1. A lakos elhozza a tiszta, de már nem használt (például elhasználódott) textíliáit.
2. Az érintőképernyő néhány kérdést tesz fel a textil állapotáról.
3. A válaszok alapján a rendszer eldönti, hogy az anyag textil-újrahasznosításra alkalmas, vagy a maradék hulladék rekeszébe való.
4. Csak a kiválasztott rekesz nyílik ki: mindkét rekeszt elektronikus zár védi, a megfelelőnek a szélén fényjelzés világít.
5. A bedobás után a felhasználó értékelheti a folyamatot, és visszajelzést hagyhat a képernyőn.

A szolgáltatás ingyenes. A gyűjtőt a SaimaanVirta ry üríti: ez egy nonprofit foglalkoztatási és körforgásos gazdasági szervezet, amely képzéssel, mentorálással és újrahasznosítási tevékenységgel segíti az álláskeresőket munkához, és a saját telephelyén textilt is gyűjt, válogat és hasznosít. Az állomásba épített töltöttségérzékelők automatikusan jeleznek a munkatársaknak, ha valamelyik tároló megtelni készül.

Miért okos ez valójában?

Az imatrai állomás nem attól okos, hogy képernyője van, hanem attól, hogy három régi problémát kezel egyszerre:

• A döntés a bedobás pillanatában születik. A legtöbb textilgyűjtőnél a lakos egyedül dönti el, mi kerül a konténerbe, a válogatás pedig csak később, a telephelyen derít fényt a hibákra. Itt a rendszer ott kérdez rá, ahol a hiba keletkezne.
• A zár megakadályozza a visszaélést. Mivel csak a kiválasztott rekesz nyílik, nehezebb oda nem illő hulladékot bedobni, és a gyűjtőpont közben tanít is.
• Az ürítés igény szerint történik. A szenzorok miatt nem kell fix menetrend szerint kimenni egy félig üres gyűjtőhöz, és csökken az esélye, hogy egy túltelt állomás használhatatlanná váljon.

A kísérlet azt vizsgálja, hogy a digitális irányítás segít-e pontosabban szétválasztani az újrahasznosítható textilt a maradék hulladéktól, emellett értékeli a felhasználói élményt, az állomás működését és a gyűjtés hatékonyságát.

Hasonló logikát a dontwasteit.hu-n már több helyről bemutattunk: a TEXMAT projekt okoskonténerei digitális jutalmakkal ösztönöznek, a hangzhoui okoskukák pedig azonnali visszajelzést adnak a lakóknak. A SustainaCycle szerényebb, de ugyanerre a felismerésre épít: a jó válogatás nem fegyelem, hanem jól megtervezett rendszer kérdése.

Adatok, játék és kampány: az okosság nem csak hardver

A projekt „puha” eszközei legalább annyira érdekesek, mint a gyűjtőpontok.

• Adatfelmérés: 2026 áprilisában megjelent a Report of Current Data Collection Tools for Waste Flows című jelentés, amely áttekinti, milyen feltérképező, elemző és modellező eszközökkel gyűjtenek adatokat a hulladékáramokról a Balti-tenger térségében. A cél a regionális együttműködés és az adatok összehangolásának erősítése.
• SampoSort játék: a LAB egyetem oktató célú textilválogató játékot fejlesztett. A játékosnak minden ruhadarabról el kell döntenie, hogy javítható, adományozható vagy textil-újrahasznosításra való. A játék angol, észt, finn, lett és svéd nyelven érhető el, üzenete pedig egyszerű: nem minden megunt textil hulladék.
• Műhelyek és vállalati programok: 2026 februárjában Lappeenrantában hibrid workshopot tartottak a szelektív gyűjtést segítő kommunikációról négy ország résztvevőivel, Valmierában pedig helyi vállalkozások ismerkedtek a gyártási hulladék csökkentésének lehetőségeivel. Egyetemi hallgatók is ötletekkel járultak hozzá az imatrai pilothoz.
• Kampány: 2026 októberében indult a „Less, but Better” (Kevesebbet, de jobbat) kampány, amely a tudatosabb mindennapi döntésekre ösztönöz.

Ez a kombináció tükrözi azt, amit az okos hulladékgazdálkodás piacának fejlődése is mutat: a szenzor és a szoftver csak akkor ér valamit, ha mögötte adat, logisztika és tájékoztatott lakosság áll.

Mit jelent a 40 tonna és a 60 százalék?

A projekt célja, hogy a demóhelyszínek együtt évente akár 40 000 kilogramm műanyag-, textil- és elektronikai hulladékot gyűjtsenek, és ennek legalább 60 százaléka újrahasználatra vagy újrahasznosításra kerüljön.

Legyünk őszinték: a 40 tonna kis mennyiség. Ha a kilenc tervezett gyűjtőpontra (egy imatrai állomás, három Ringpunkt, öt mobil pont) osztjuk el, pontonként évi négy-öt tonnát jelent. A projekt tehát nem a tonnákról szól, hanem arról, hogy kipróbált, adatokkal alátámasztott és máshol is átvehető modellt adjon a régió önkormányzatainak és hulladékgazdálkodóinak.

A 60 százalékos célnak viszont komoly súlya van. A begyűjtés még nem újrahasznosítás: a textileknél ezt részletesen bemutattuk a kötelező textilgyűjtésről szóló elemzésünkben. A projekt ezért köti össze a gyűjtést olyan vállalkozásokkal, amelyek ténylegesen fel tudják dolgozni az anyagot.

Az elektronikai hulladéknál a külön gyűjtés biztonsági kérdés is. A kis eszközökben rejlő lítiumakkumulátorok a vegyes hulladékban tüzet okozhatnak, amiről nemrég részletesen írtunk. Minden olyan pont, amely közel viszi a gyűjtést a lakókhoz, ezt a kockázatot is csökkenti.

Mit tanulhat ebből Magyarország?

A SustainaCycle nem magyar projekt, de a tanulságai közvetlenül alkalmazhatók itthon.

• A textilgyűjtés minősége a konténernél dől el. A MOHU mintegy 3500 textilgyűjtő konténert üzemeltet, és most zárt telephelyekre is ingyenes konténert kínál, részben éppen azért, mert a közterületi gyűjtőknél visszatérő gond a szemetelés és a guberálás. Az irányított válogatás, a csak a megfelelő rekeszt nyitó zár és a töltöttségérzékelő ezen a problémán is segíthetne.
• A mobil gyűjtés a kistelepüléseknek való. A vidzemei modell, amelyben a gyűjtőpont megy a lakókhoz, jól illene a hazai aprófalvas térségekhez, ahol messze esik a legközelebbi hulladékudvar.
• Az e-hulladék gyűjtésében nagy a lemaradás. Az Eurostat becslése szerint Magyarországon 2024-ben fejenként mindössze 8,2 kilogramm elektronikai hulladékot gyűjtöttek külön, jóval az uniós átlag alatt – erről az Eurostat-adatokat elemző cikkünkben írtunk.
• Előbb újrahasználat, aztán újrahasznosítás. A SampoSort üzenete, hogy a javítás és a továbbadás megelőzi az újrahasznosítást, egybecseng a hulladékhierarchiával, amelyet a ReSTRAND Vintage Piacról szóló elemzésünk is hangsúlyozott.
• Az együttműködés a kulcs. Imatrán egyetem, kereskedelmi lánc és szociális vállalkozás dolgozik együtt. Ez a felállás itthon is működhet, különösen a 2028-ra esedékes textil-EPR-rendszer előkészítésekor.

Merre tovább?

Az imatrai pilot 2027 áprilisáig fut, a teljes projekt 2028 áprilisában zárul. Az igazán érdekes eredmények tehát még előttünk vannak: kiderül, hogy a digitális irányítás valóban javítja-e a válogatás pontosságát, mennyibe kerül egy-egy okos gyűjtőpont üzemeltetése, és hogyan fogadják a lakók. Ha a válaszok kedvezőek, a SustainaCycle modelljei a Balti-tenger térségén túl is mintát adhatnak – akár a magyar hulladékgazdálkodás számára is.

Gyakori kérdések a SustainaCycle projektről

Mi a SustainaCycle projekt?

A SustainaCycle projekt az Interreg Central Baltic program 2025 és 2028 között futó együttműködése, amely a műanyag-, textil- és elektronikai hulladék újrahasználatát és újrahasznosítását növeli. Észt, finn, lett és svéd partnerek okos és mobil gyűjtőpontokat próbálnak ki, feltérképezik a hulladékláncokat, és szemléletformáló kampányokat indítanak. Összköltségvetése 2,64 millió euró.

Mely országokban működnek a SustainaCycle kísérleti gyűjtőpontjai?

A kísérleti gyűjtőpontok Finnországban, Észtországban és Lettországban működnek. Imatrán egy digitálisan vezérelt textilgyűjtő állomás áll egy hipermarket előcsarnokában, Viimsi községben három önkiszolgáló Ringpunkt létesül, Vidzeme régióban pedig a ZAAO öt mobil gyűjtőpontja jár menetrend szerint a települések között. A svéd Sustainability InnoCenter partnerként vesz részt, de Svédországban nincs kísérleti gyűjtőpont.

Hogyan működik az imatrai okos textilgyűjtő állomás?

Az állomás érintőképernyőn néhány kérdéssel dönti el, hogy a behozott textil anyagában hasznosítható-e, vagy a maradék hulladék rekeszébe való. Csak a kiválasztott, elektronikus zárral védett rekesz nyílik ki, a szélén fényjelzés világít. Töltöttségérzékelők jelzik az ürítést végző SaimaanVirta szervezetnek, ha a tároló megtelni készül, a használat pedig ingyenes.

Mennyi hulladékot gyűjthet a projekt, és mekkora hasznosítási arányt céloz?

A demóhelyszínek együtt évente akár 40 000 kilogramm, vagyis 40 tonna műanyag-, textil- és elektronikai hulladékot gyűjthetnek. A cél az, hogy ennek legalább 60 százaléka újrahasználatra vagy újrahasznosításra kerüljön, csökkentve az elsődleges nyersanyagok iránti igényt. A mennyiség kicsi, a projekt valódi értéke a máshol is átvehető gyűjtési modell.

Mi az a SampoSort játék?

A SampoSort a LAB Alkalmazott Tudományok Egyeteme által fejlesztett oktató célú textilválogató játék. A játékos különböző ruhadarabokról dönti el, hogy javítható, továbbadható vagy textil-újrahasznosításra való. A játék angol, észt, finn, lett és svéd nyelven érhető el, és azt tanítja, hogy nem minden megunt textil hulladék.

Mit tanulhat Magyarország a SustainaCycle projektből?

Elsősorban azt, hogy a gyűjtés minősége a bedobás pillanatában dől el. Az irányított válogatás, a csak a megfelelő rekeszt nyitó zár és a töltöttségérzékelő a hazai textilkonténereknél is javíthatná a tisztaságot. A menetrend szerint járó mobil gyűjtőpontok pedig ott segíthetnének az elektronikai hulladék gyűjtésében, ahol messze van a legközelebbi hulladékudvar.

🔗 Hivatalos források és hivatkozások: 👉

• Interreg Central Baltic: SustainaCycle projektoldal
• LAB University of Applied Sciences: SustainaCycle
• Central Baltic: Test your textile sorting skills with the new SampoSort game (2026. augusztus 31.)
• LAB: Report of Current Data Collection Tools for Waste Flows (PDF)

Egységes szerkezet, gyors válaszok: cikkeinket úgy építjük fel, hogy az olvasók és az MI-alapú keresők is könnyen megtalálják bennük a lényeget. A szövegek MI-eszközök segítségével, szerkesztői ellenőrzés mellett készülnek.