Ipari körforgásos gazdaság: az IMechE szerint nem a technológia hiányzik, hanem az ösztönző

Az ipari körforgásos gazdaság nem azért késik, mert nincsenek hozzá mérnöki megoldások, hanem azért, mert a vállalatoknak ma nem éri meg alkalmazni őket. Ezt állítja a brit Gépészmérnökök Intézete (Institution of Mechanical Engineers, IMechE) 2026 novemberében megjelent, Moving to a Circular Economy in the Process Sector című jelentése, amelyről a szervezet november 11-én adott ki közleményt. A mérnökök arra figyelmeztetnek, hogy az Egyesült Királyság jelentős gazdasági lehetőséget hagy ki, ha a kormány nem alakítja át az ösztönzőket, a szabályozást és az infrastruktúrát.

Röviden: Az ipari körforgásos gazdaság az IMechE szerint elsősorban nem technológiai, hanem rendszer-, infrastruktúra- és ösztönzőprobléma: a megoldások nagy része létezik, de piaci alapon nem terjed el elég gyorsan. A jelentés három dolgot kér a brit kormánytól: tegye üzletileg életképessé az újrahasználatot, adjon hosszú távú befektetési biztonságot, és építse ki a hiányzó infrastruktúrát. A mérnököktől pedig azt várja, hogy már a tervezőasztalon számoljanak a teljes életciklussal.

Miről szól a jelentés, és kik állnak mögötte?

Az IMechE 110 ezer mérnököt és hallgatót tömörít az Egyesült Királyságban és világszerte. A mostani anyag a szervezet folyamatipari divíziójának (Process Industries Division) fenntartható erőforrásokkal foglalkozó munkacsoportjához kötődik: négy webinárium tanulságait foglalja össze, amelyeket 2025 februárja és 2026 áprilisa között tartottak az élelmiszer- és italgyártásról, a gyógyszeriparról, a vízágazatról, az ömlesztett anyagok kezeléséről, valamint az olaj-, gáz- és vegyiparról.

A folyamatipar a jelentés értelmezésében tág kör: ide tartozik többek között az élelmiszer- és italgyártás, a vegyipar, a gyógyszeripar, a kőolaj- és gázipar, a kerámia-, a fém-, a műanyag-, a gumi-, a textil-, a fa- és a papíripar, a víz- és szennyvízkezelés, valamint a bioenergia-termelés.

Az előszót jegyző Allan Barton, a divízió vezetőségi tagja egy gyakran idézett becsléssel érzékelteti a tétet: ha a Föld mind a nyolcmilliárd lakója úgy élne, mint a húsz legfejlettebb ország átlaga, ahhoz 3,6 bolygónyi erőforrásra lenne szükség. A kitermel–gyárt–eldob logika szerinte hosszú távon nem tartható.

Érdemes egy dolgot rögtön tisztázni. A közlemény címe milliárdokról beszél, amelyeket a körforgásos gazdaság felszabadíthatna, de konkrét összeget sem a közlemény, sem maga a jelentés nem közöl. Az anyag nem gazdasági hatásbecslés, hanem szakmai helyzetértékelés és ajánláscsomag.

Öt tanulság: miért akad el az ipari körforgásos gazdaság?

A webináriumok előadói ágazattól függetlenül ugyanazokra a pontokra jutottak.

1. A körforgást rendszerként kell nézni. A legkövetkezetesebben visszatérő gondolat a szűk, újrahasznosításra korlátozott értelmezés elutasítása volt. A körforgásnak a szénre és az üvegházhatású gázokra, a természetes ökoszisztémákra, az anyagokra, a vízre és a levegőminőségre egyszerre kell kiterjednie. Aki egyetlen anyagáramra figyel, máshol okozhat kárt: a hulladékból nyersanyagot előállító rendszerek új energiaigényt támasztanak, a fenntartható üzemanyagok új alapanyag-keresletet, a szén-dioxid-csökkentő intézkedések pedig növelhetik az erőforrás-felhasználást. Ehhez közös nyelv kell: a jelentés szerint ma a „körforgásos” és az „újrahasznosítható” fogalmak következetlen használata, a mérési keretek hiánya és a szabályozási bizonytalanság egyaránt fékezi a beruházásokat. A mérés nélküli címkék problémájáról az upcycling és downcycling fogalmát vizsgáló cikkünkben is írtunk.

2. Erőforrás-gazdálkodás a fogyasztás helyett. A társadalom továbbra is hulladékként kezel értékes erőforrásokat: a vizekbe mosódó foszfort, a kidobott gyógyszereket, az élelmiszer-hulladékot, az építőanyagokat, a kibocsátott szenet és magát a vizet. A jelentés szerint gazdasági ösztönzőkre van szükség ott, ahol az elsődleges alapanyag olcsóbb a másodlagosnál, és a beszerzési ár helyett a teljes élettartamra vetített költséget kellene nézni. A hosszú távú cél nemcsak az új anyagok kiváltása, hanem a gazdaságban keringő anyagmennyiség csökkentése is. Jó gyakorlatként Szingapúr szerepel: a NEWater rendszer háromlépcsős eljárással (mikro-/ultraszűrés, fordított ozmózis, UV-fertőtlenítés) állít elő ivóvíz-minőségű vizet szennyvízből, és mára a városállam vízigényének több mint 40 százalékát képes fedezni.

3. A tervezés dönti el a későbbi körforgást. A termékek, üzemek, épületek, csomagolások és folyamatok körforgásossága nagyrészt a tervezés szakaszában dől el; az utólagos átalakítás sokkal nehezebb és drágább. A jelentés a brit Nemzeti Mérnöki Szakpolitikai Központ (NEPC) friss anyagát hozza példának: 2038-ig akár egymillió kilogramm neodímiumot lehetne visszanyerni a leszerelt brit szélturbinák mágneseiből, csakhogy ezeket a mágneseket nem visszanyerésre tervezik, és gyakran az sem ismert, mennyi kritikus anyag van bennük. Ugyanez a logika jelenik meg a kritikus nyersanyagok rendelet módosításáról és a vállalatok nyersanyag-kitettségét elemző BCG-jelentésről szóló írásainkban, a termékek élettartamának kérdését pedig a tervezett avulásról szóló cikkünk járja körül.

4. Az örökölt infrastruktúra fogva tart. Szinte minden ágazat megnevezte a régi eszközállományt: az ártalmatlanításra és nem visszanyerésre tervezett víz- és hulladékrendszereket, a fosszilis alapanyagra épített finomítókat, a megfelelőség köré szervezett gyógyszergyárakat. Az ipari eszközök hosszú élettartama miatt a mai döntések évtizedekre meghatározzák a lehetőségeket. A körforgás emellett közös infrastruktúrát igényel: az egymás mellé települt ipari klaszterekben megoldható a melléktermékek cseréje, a hőintegráció és a méretgazdaságosság. A meglévő eszközök átállítására a Phillips 66 Humber-parti finomítója a példa, amely hulladék eredetű alapanyagból, például használt sütőolajból gyárt fenntartható repülőgép-üzemanyagot a British Airways számára.

5. A viselkedést alábecsüljük. A kulturális és magatartási változás az előadók szerint fontosabb lehet a technológiai innovációnál. A kényelmi csomagolás iránti igény, az élelmiszer-pazarláshoz való hozzáállás, az új gazdálkodási módszerektől való idegenkedés, a gyógyszeripar kockázatkerülése és az infrastruktúra-fejlesztésekkel szembeni ellenállás egyaránt akadály. A jelentés által hivatkozott felmérés szerint tízből közel kilenc brit felnőtt nem tudja, mi a körforgásos gazdaság. Hogy a kényelem mennyire erős tényező, azt a brit betétdíjas rendszerről készült YouGov-kutatás is megmutatta.

Hat átfogó akadály

A jelentés hat, ágazatokon átnyúló problémacsoportot nevez meg:

• Gazdasági: magas beruházási költség, hosszú megtérülés, gyenge üzleti ösztönzők.
• Szabályozási: lassan változó szabványok, bonyolult engedélyezés, széttagolt szakpolitikai keretek.
• Készségek: hiányzó körforgásos kompetenciák, kevés rendszermérnök. Az európai munkaerő-oldali hiányról a körforgásos készségekről szóló EGSZB-vélemény elemzésében olvashat bővebben.
• Infrastruktúra: örökölt eszközök, elégtelen visszanyerési rendszerek.
• Adatok: az erőforrás-áramok gyenge mérése, közös körforgásossági mutatók hiánya.
• Viselkedés: fogyasztói attitűdök, ipari kockázatkerülés, szervezeti tehetetlenség, hiányos vagy téves információk.

Ágazatról ágazatra: kihívások és lehetőségek

• Élelmiszer- és italgyártás: világszerte évente mintegy ezermilliárd dollárnyi élelmiszer-érték vész el; gondot okoznak a megjelenéssel és kényelemmel kapcsolatos fogyasztói elvárások, a csomagolási hulladék és az ellátási lánc veszteségei. Lehetőség a regeneratív mezőgazdaság, a jobb élelmiszer-újraelosztás, a csomagolás újratervezése, a betétdíjas rendszerek, az anaerob lebontás és a melléktermékek hasznosítása.
• Gyógyszeripar: szigorú szabályozás, termékbiztonsági és szennyeződési kockázatok, hosszú fejlesztési ciklusok. Lehetőség a folyamatos gyártás, a csomagolás újratervezése, a gyógyszerek visszagyűjtését szolgáló visszirányú logisztika és az adatalapú nyomon követés – ez utóbbiról a gyógyszeripari digitális termékútlevélről szóló cikkünk ad képet.
• Víz: folyószennyezés, vízhiány, elöregedő hálózat, a víz társadalmi alulértékelése. Lehetőség a víz-újrahasználat, a tápanyag-visszanyerés, a természetalapú megoldások és a szennyvíz hőjének hasznosítása.
• Ömlesztett anyagok, cement, műtrágya: nagy energiaigény és kibocsátás, függés az elsődleges alapanyagoktól. Lehetőség a cement reaktiválása, a visszanyert foszfor és a szennyvízből származó tápanyagok, a zöld ammónia és az ipari szimbiózis.
• Olaj-, gáz- és vegyipar: szénhidrogén-függés, áringadozás, átállási költségek, szakpolitikai bizonytalanság. Lehetőség a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, a fenntartható repülőgép-üzemanyagok, a zöld hidrogén, a villamosítás és a meglévő infrastruktúra új célú hasznosítása. Hogy a vegyipar szénigényéből ma mennyit fedez az újrahasznosítás, azt a Carbon Flows jelentésről szóló elemzésünk mutatja be.

Három kérés a brit kormányhoz

A jelentés egyik kulcsmondata, hogy a piaci erők önmagukban nem hozzák el a szükséges ütemű változást, ezért állami beavatkozásra van szükség. Az ajánlások három csoportba rendeződnek.

Hosszú távú kiszámíthatóság, adatokkal alátámasztva. Több évtizedre szóló, stabil jelzések kellenek a körforgásos infrastruktúrába irányuló beruházásokhoz. A készülő brit körforgásos gazdasági stratégiát egyértelmű szén-dioxid-árazási pályának, stabil szabályozásnak, országosan elismert mutatóknak, világosabb fogalommeghatározásoknak, a másodnyersanyag-szabványok összehangolásának és a körforgásos eljárások egyszerűbb engedélyezésének kell kísérnie. Hogy a szén-dioxid-ár önmagában mire elég, arról a hulladékégetők CCUS-beruházásait vizsgáló Rabobank-elemzés kapcsán írtunk.

Beruházás infrastruktúrába, klaszterekbe és készségekbe. Elsőbbséget kell kapniuk a szén-dioxid-szállító hálózatoknak, az erőforrás-visszanyerő központoknak, a víz-újrahasznosításnak és a zöldhidrogén-rendszereknek; bővíteni kell a sikeres klasztermodelleket, például a teesside-it; és finanszírozni kell a szakmaközi képzést és átképzést.

Ösztönzők és piacteremtés. A körforgást versenyképesebbé tevő eszközök között a jelentés az erőforrás-adót, a kiterjesztett gyártói felelősséget, a kötelező újrahasznosított tartalmat és a közbeszerzési körforgásossági előírásokat említi. Ezek mindegyike élő vita Európában is: a kiterjesztett gyártói felelősségről a körforgásos gazdasági törvény körüli iparági nyilatkozat, az újrahasznosított tartalom adóoldali ösztönzéséről a brit műanyag csomagolási adó, a keresletteremtésről pedig a körforgásos közbeszerzés kritériumrendszere kapcsán számoltunk be.

Kahu Te Kani, az IMechE vezető szakpolitikai tanácsadója a közleményben úgy fogalmazott: a gyakorlati lehetőségek már ma is megvannak az iparban, a kormánynak pedig azért kell beavatkoznia, hogy a körforgásos gazdaság összhangba kerüljön az ország iparstratégiájával és nettó zéró céljaival.

Mit várnak a mérnököktől és a szakmai szervezetektől?

A mérnököknek szóló lista rövid és gyakorlatias: rendszerszemlélet, szétszerelhetőségre és újrahasználatra tervezés, az életciklus-hatások mérlegelése a projekt első napjától, az erőforrás-termelékenység mérése a pénzügyi teljesítmény mellett, a körforgásosság beépítése a kockázatértékelésbe és a beruházási döntésekbe, valamint a bizonyítékokon alapuló szakpolitikai viták támogatása. Külön figyelmet érdemel a „hibázz gyorsan” elv: a jelentés azt kéri, hogy a kudarcokat is hozzák nyilvánosságra, és osszák meg a tanulságokat.

A szakmai mérnökszervezeteknek a jelentés szerint közösen kellene szakpolitikai vezető szerepet vállalniuk: közös kutatásokkal, szabványfejlesztéssel és az ágazatok összehozásával. A körforgásos elveket egyértelműbben kellene rögzíteni a mérnöki alapkompetenciák között, például a brit Mérnöki Tanács fenntarthatósági útmutatójában.

Miért érdekes ez a Csatornán innen is?

A jelentés kifejezetten az Egyesült Királyságról szól, a diagnózisa azonban nem brit sajátosság. Az, hogy a működő technológiák azért nem terjednek el, mert az elsődleges alapanyag olcsóbb, a szabályozás széttagolt, a megtérülés pedig hosszú, a kontinensen is ismerős helyzet – a textilből-textil újrahasznosítás finanszírozási gondjairól szóló cikkünkben ugyanez a minta rajzolódott ki egy egészen más ágazatban.

Hulladékgazdálkodási szemmel a legfontosabb üzenet az, hogy a hulladékkezelő a lánc végén már csak azzal tud dolgozni, amit a tervezők, a gyártók és a szabályozók a lánc elején eldöntöttek. Ha egy termékből nem lehet kinyerni az anyagot, ha a másodnyersanyagnak nincs kiszámítható piaca, vagy ha a visszanyeréshez szükséges infrastruktúra meg sem épül, akkor az újrahasznosítási arányok önmagukban keveset javítanak a helyzeten. Az IMechE zárógondolata szerint a körforgásos átállás nem lehetetlen: számos eredmény már megvan, de az újrahasznosítás és az egyes technológiák egyedül nem elegendők – az ipari rendszereket, az infrastruktúrát, a piacokat és a viselkedést együtt kell újratervezni.

Gyakori kérdések – ipari körforgásos gazdaság

Mit állít az IMechE jelentése az ipari körforgásos gazdaságról?

A jelentés azt állítja, hogy az átállás elsősorban nem technológiai, hanem rendszer-, infrastruktúra- és ösztönzőprobléma. A mérnöki megoldások nagy része létezik vagy kialakulóban van, de a vállalatoknak ma kevés gazdasági okuk van alkalmazni őket. Az IMechE szerint ezért a piaci erők önmagukban nem hozzák el a szükséges ütemű változást, állami beavatkozás kell.

Mely ágazatokat vizsgálta a jelentés?

A jelentés a folyamatipar öt területét vizsgálta: az élelmiszer- és italgyártást, a gyógyszeripart, a vízágazatot, az ömlesztett anyagok, a cement és a műtrágya területét, valamint az olaj-, gáz- és vegyipart. Az anyag négy szakmai webinárium tanulságait foglalja össze, amelyeket 2025 februárja és 2026 áprilisa között tartott az IMechE folyamatipari divíziója.

Milyen akadályokat nevez meg a jelentés?

A jelentés hat átfogó akadálycsoportot nevez meg: gazdasági, szabályozási, készségbeli, infrastrukturális, adatokkal kapcsolatos és viselkedési tényezőket. Ide tartozik a magas beruházási költség és a hosszú megtérülés, a széttagolt szakpolitika, a rendszermérnökök hiánya, az örökölt eszközállomány, a közös körforgásossági mutatók hiánya, valamint a fogyasztói attitűdök és az ipari kockázatkerülés.

Mit kér az IMechE a brit kormánytól?

Az IMechE három lépést kér a brit kormánytól. Tegye üzletileg életképessé az újrahasználatot erőforrás-adóval, kötelező újrahasznosított tartalommal és közbeszerzési előírásokkal. Adjon hosszú távú befektetési biztonságot stabil szabályozással és kiszámítható szén-dioxid-árazással. Végül építse ki az infrastruktúrát: erőforrás-visszanyerő központokat, víz-újrahasznosítást, szén-dioxid-szállító hálózatokat és ipari klasztereket.

Milyen működő példákat említ a jelentés?

A jelentés három működő vagy megvalósítható példát emel ki. Szingapúr NEWater rendszere szennyvízből állít elő ivóvíz-minőségű vizet, és a vízigény több mint 40 százalékát képes fedezni. A Phillips 66 Humber-parti finomítója hulladék eredetű alapanyagból gyárt repülőgép-üzemanyagot. A leszerelt brit szélturbinákból pedig 2038-ig akár egymillió kilogramm neodímium lenne visszanyerhető.

Számszerűsíti a jelentés a körforgásos átállás gazdasági hasznát?

Nem, a jelentés nem közöl összeget a körforgásos átállás gazdasági hasznáról. A közlemény címe milliárdokról beszél, de sem a közlemény, sem a jelentés nem tartalmaz ezt alátámasztó becslést. Az anyag szakmai helyzetértékelés és ajánláscsomag, amely webináriumok tanulságaira épül, nem pedig gazdasági hatásvizsgálat; az egyetlen pénzben kifejezett adata az évente elvesző élelmiszer-érték.

🔗 Hivatalos források és hivatkozások: 👉

• IMechE – UK industry needs policy shake-up to unlock billions from circular economy, engineers warn (2026. november 11.)
• IMechE – Moving to a Circular Economy in the Process Sector (jelentés, PDF, 2026. november)
• Fotó: Artem Podrez

Egységes szerkezet, gyors válaszok: cikkeinket úgy építjük fel, hogy az olvasók és az MI-alapú keresők is könnyen megtalálják bennük a lényeget. A szövegek MI-eszközök segítségével, szerkesztői ellenőrzés mellett készülnek.